30.rész

Reggel álmosan keltem fel, mit ilyenkor szinte mindig, elhatároztam, hogy majd délután alszok egyet. A suliban egésznap kómásan mászkáltam. Igen kezdtem ideges lenni a szombat miatt, de nem hangoztattam, mert tudom milyen rossz lehet a nyafogásomat hallgatni.
   Persze a tervem, mint általában most sem jött be ugyanis mire hazaértem addigra teljesen felkeltem. Mivel otthon még nem volt senki, és leckém sem volt, a próba meg csak 2 óra múlva kezdődik. Úgy döntöttem elviszem Candyt sétálni. Kihívtam magammal Ninát, amúgy is beszélgetni akartam vele. Elmondta, hogy a bowlingozás óta tetszik neki Ted, de szerinte ő nem tetszik neki. Próbáltam vigasztalni,hogy ez biztos nem így van , de valljuk be én erről semmit nem tudok. Szóval ezt a témát átirányítottam Nancynek ő jó az ilyenekbe.
  A próbán minden számot kétszer gyakoroltunk csupán, az is annyira jól ment, hogy James kiadta a holnapi napot szabad napnak. Az utolsó normális délután, gondoltam magamba. Este beszélgettem kicsit Mandyvel, mert mostanában kevéd időm jutott rá, pedig rendszeresen szoktunk beszélgetni. Olyan, mint egy nővér neki mindent elmondhatok és ha tud segít. Persze anyával is jó  kapcsolatom, de közel sem volt annyit velem az utóbbi időkben, mint Mandy. Hiszen ő akkor is velem volt amikor a szüleim dolgoztak, forgattak egy másik földrészen stb. Ezért nem hibáztatom őket, hisz ez az életük és tudom, hogy ettől függetlenül még a maguk módján, de szeretnek.
 Miután elregéltem Mandynek az életem mindem momentumát, elmentem lefeküdni. Nem szeretném ha Mandy azt érezni megfeledkezem róla, hisz kiskorom óta ő a legfőbb támaszom.
 - Mivel ma nincs semmi dolgunk, elmehetnénk moziba. – mondta a suli udvaron Amanda. Újabban itt vagyunk suli után még egy picit, itt szoktunk beszélgetni.
- Ez nagyon jó ötlet, hívom is Ninát.- mondta Kate és tárcsázott.
- Nekem oké. – mondta Nancy. Én épp Davet kerestem a tekintetemmel, akit már tíz perce elküldtem vízért. Nem veszem komolyan ezt a „szolga” dolgot te már nagyon szomjas vagyok és megígérte.
- Mia, hahó itt  a Föld. – integetett az arcom előtt Amanda. – Bocsi – ráztam meg a fejem – miről van szó?
- Mozi, délután. Jössz?
- Persze, mit nézünk?
- Azt majd ott eldöntjük a lényeg, hogy együtt legyünk mielőtt sok dolgod lesz.
- Mi, nem. Rátok mindig lesz időm ígérem. Ha nem vágjatok fejbe. – ajánlottam fel.
- Oké, hiszünk neked. – lökött oldalba Nancy.
- Nina kérdezi  Tedék jönnek-e? – kérdezte Kate.
- Hova jövünk? – jött oda hozzánk Dave és Ted. – Tessék a vize. – nyomta  a kezembe az üveg vizet.
- Végre, köszönöm. – lecsavartam a kupakot, de mivel szénsavas volt és valaki felrázta az egész rajtam kötött ki. – Te nem vagy komplett! – álltam fel.
- Most mi a baj ez csak víz. – tiltakozott Dave.
- November van te igen okos! MI van ha megfázom?
- Úgyis öt perc múlva haza érsz. – érvelt. Hm igaza lehet, de ő is közel lakik.
- Igaz. – fogtam az üveget és  kicsit lelocsoltam.
- Hé?
- Ez csak víz.
- Na várj csak. – és megindult felém. Még időben kapcsoltam a flakont Kate kezébe nyomtam, aki még mindig telefonált, és rohanni kezdtem. Úgy kergetőztünk az udvaron,mint  két óvodás. A barátaink jót röhögtek rajtunk, még Nina se maradt le, mer Kate folyamatosan közvetített.
Épp hátra fele néztem hol lehet a támadóm, amikor megbotlottam és elestem.
- Jól vagy? – jött oda nevetve Dave.
- Ahha – és nyújtottam a kezem, hogy felhúzzon. Nem hiszem el, hogy lehet ennyire naiv, abban a pillanatban ahogy megfogta a kezem lerántottam a földre. – Te is sáros én is sáros. – kacsintottam és feltápászkodtam.
- Szörnyű vagy. – mondta nevetve. Jó sárosan értünk vissza a többiekhez.
- Jesszus haver, hogy nézel ki? – szörnyülködött Ted.
- Tudod mennyire bírlak? – és lekezdett közelíteni felé azzal az elhatározással, hogy megöleli. Végül nem tudom, hogy de sikerült neki.
 Mozi előtt Kate átjött, mert beszélni szeretett volna velem.
- Mondjad, figyelek. – szóltam ki a fürdőből. A hajam is tiszta sár lett, muszáj volt megmosnom.
- Igazából kérdezni szeretnék valamit. – mondta.
- Hallgatlak. -  jöttem ki a fürdőből és azzal voltam el foglalva, hogyan tegyem a hajamra  törcsit.
- Szóval, tanakodtunk a csajokkal – na ez nem kezdődik jól, hagytam a törcsit és elültem az írósztal székembe- és hát arra jutottunk, hogy szerintünk izé, hát.
- Kate mond már a frászt hozod rám.
- Nyugi semmi komoly, nem haragudj meg, de szerintünk Dave tetszik neked.
- Oké, először is ne ijesztegess,  pedig nem, nincs igazatok mi csak barátok vagyunk ennyi. – mondtam és bár örültem annak, hogy nincs semmi baj. Vajon tényleg tetszene Dave és ha igen ők miért jönnek rá előbb, mint én. Gondolkodtam el.
- Jó de ha így lenne elmondanád? – faggatott Kate.
- Persze, hogy elmondanám. – mosolyogtam. – Most hajat kell szárítsak.
- Segítsek? – csak bólintottam, végül is ő jobban be tudja szárítani a hajamat. Oké igazából rajtam kívül mindenki ügyesebb ebben. Egész jól sikeredett, de nagyon melegem lett így felkötöttem egy kontyba, nem is tudom mikor volt utoljára kiengedve a hajam.
- Ezért dolgoztam ennyit?- háborgott.
- Bocsi, de megsülök.
- Oké, nincs harag.
- Mehetünk?
- Mehetünk.
A mozi unalmas volt, de Nancy, Nina és Ted megoldották. Alászinkronizálták az egészet, nagyon vicces lett  a végeredmény és Nancy direkt úgy csinálta, hogy Tedék maradjanak a szerelmespár.
A film után bementünk a mekibe, jól elbeszélgettük az időt.
Este későn értem haza nem maradt időm idegeskedni, csak beestem az ágyba és elnyomott az álom.
   Olivia mondja a nevem, semmi. Megint szólít, de nem felelek. Már kiabál, de nem válaszol senki. Be vagyok zárva! Mennem kell! Ott kell állnom a színpadon! Hiába ordítok senki nem hall. Ekkor meghallom Stacy hangját ahogy köszönti a közönséget. Nem! Azt már nem! Ezt nem hagyhatom, teljes erőmből rázni kezdem az ajtót. Már kezd elfogyni minden erőm, mikor Dave kinyitja az ajtót. Megmenekültem!  Rohanok a színpad felé,de Stacy már ott áll és énekel. Az ÉN számomat énekli. Mindenki neki tapsol, még anyáék is! Megsemmisültem. Hirtelen valaki megfogja a vállam és magához húz. Csendben zokogok, Dave próbál nyugtatni, de esélytelen. Egyszer csak felemeli a fejem és megcs..
Riadtam ültem fel az ágyba és a számhoz kaptam a kezem. Miért álmodtam ezt? Stacyvel már vagy egy hete nem is beszéltem és Dave? Nekem nem tetszik, vagy Kateéknek igazuk volt és lehet, hogy még is?  Álmosan néztem az órára, hajnali 3.  Megfordultam és újra elaludtam. Szerencsére most nem álmodtam.
 Amanda és Nancy egész nap nagyon ideges volt, hisz ma jön próbára kedvenc bandájuk. Őszintén nem nagyon figyeltem rájuk, mert ahányszor Dave közelebb jött hozzánk mindig előjött az álmom.
- Minden oké? – kérdezte suli után, mikor már indultunk a csajokkal.
- Persze csak ideges vagyok egy kicsit. – vontam meg a vállam.
- Mia gyere már elkésünk. - kiabált Nancy.
- Bocsi mennem kell. Szia. – köszöntem el.
- Nyugi nem lesz semmi baj. – mosolygott rám amitől elvörösödtem. Mi van velem? Szerencsére ezt már nem látta, mert háttal álltam neki és Amandáék is annyira izgultak, hogy nem tűnt fel nekik semmi. Ezt megúsztam, holnapra úgyis elmúlik. Legalábbis remélem.
- Nyugi, nem azért szeretitek őket ennyire, mer jó fejek? – kérdeztem a kocsiba.
- De. – adták meg a választ.
- Hát akkor semmi gond! Biztos kedvesek lesznek nyugi. – hihetetlen, hogy én nyugtatgatom őket. Úgy látszik ez egy nagyon-nagyon furcsa nap.
 A stadionbán már mindenki lázban égett, nem csak  a barátnőim várték a One Direction érkezését. Akik késtek. Olivia azt mondta, hogy addig próbáljunk egyet. A srácok a dal közben értek oda, leültek a nézőtérre. Igyekeztem nem foglalkozni velük, végül csak megoldottam.
Egyébként tényleg olyanok, mint a videókon. Nagyon viccesek és kedvesek. Folyton ugratták egymást a próba alatt is. Szegény Nancyéknek ötször kellett másik helyre állniuk, mert valaki mindig neki ment  a másiknak. Végül abban maradtak, hogy nem kellenek táncosok. Én Amandával a nézőtéren szakadtam (nekik nem kellenek vokalisták, pláne nem lányok) Nancy először csalódottan jött oda, majd belőle is kitört a nevetés. Hát ők tuti nem komplettek. A nap egyébként nagyon jól telt, próba után ott maradtak és mindenkinek adtak aláírást, meg fényképezkedtek mindenkivel.
- Sziasztok! Amelia Star vagyok, de hívjatok csak Miának.
- Szia Mia – nevetett ezen a szóviccen Louis.
- Szia, bocs hülye. – lökte meg Liam.
- Semmi gond már megszoktam. – nevettem.  Ők ott a  a barátnőim és nagyon nagy rajongóitok, Amanda és Nancy. – mutattam a lányok felé akik közeledtek felénk. – Arra az esetre ha csak hebegnének és habognának- mosolyogtam rájuk.
- Oké – mondta Niall és elővett egy csokit.
- Nem most ettél pogit? – kérdeztem, mert láttam a stáb asztalnál.
- Nála ez nem akadály. – nevetett Harry.
- Sziasztok. – lépetek oda félve  a lányok.
- Sziasztok. – mosolygott rájuk Zayn. Szerencse, hogy Amanda mellett álltam, mert szerintem hanyatt esett volna.
Szóval végül mindenki megkapta amit akart,  a lányok az alá írást és a képet. Niall a csokim amit nem tudom, hogy szúrt ki, meg kell hagyni ügyes.
A hét további része is hasonlóan telt. Mindenki nagyon rendes volt és  a legtöbben maradtak fotózkodni, és én egyre idegesebb lettem. Míg végül eljött a nagy nap…