32.rész

*6 hónappal később*

Pontosan fél évvel ezelőtt léptem be a sztár világba, azzal, hogy több ezer ember előtt léptem fel.
 Persze a gálaest nem csak nekem nyújtott V.I.P. jegyet a sztárexpresszre, hanem a még a mérhetetlenül tehetséges (és még fel nem fedezett ) barátnőim számára is .
  Amandát egy lemezkiadó karolta fel. Egyből megtetszett nekik a hangja, most készül a nagylemeze. Illetve a videoklip az első dalához is, azt hiszem egy hét múlva fog debütálni. Amíg a dalokat írták és nem volt sajátja feldolgozásokat énekelt el és azokat feltöltötték minden féle közösségi oldalra, megosztó portálra, hogy megalapítsák a rajongótáborát, vagy valami ilyesmi nem igazán értek hozzá.
  Nancy-t is felfedezték. Ő azóta vagy egy tucat klipben táncolt, és rengeteg felkérése van. Most épp azon vacillál, hogy melyik világhírű énekes háttértáncosaként utazza be a földet a nyáron. Bár van egy sejtésem, hogy végül valamelyik helyes srác vagy épp srácok mögött fog kikötni, de nem akarom befolyásolni semmivel, és mivel ő Nancy szerintem nem is lehetne.
  Nina híres és elismert divattervezőként futott be. Persze a sulit nem hagyta ott vagy ilyenek. (Mint ahogy egyikünk sem!) Csak sok ruhát tervez különböző átadókra, estélyekre, koncertekre stb.. És, hogy mi van Teddel? Februárra teljesen belehabarodott és ezt már titkolni sem nagyon tudta. Mikor végre összeszedte a bátorságát, hogy elhívja randira (addigra már mi is lassan kezdtünk beleesni, de most komolyan folyamatosan a nap 18 órájában róla áradozott, a többiben aludt bár lehet, hogy akkor is róla álmodott). Persze minden jól sült el, így most június elején azt hiszem, 5 egész hónapja alkotnak boldog párt. Egyébként tényleg nagyon passzolnak egymáshoz.
  Kate és Dave élete nem igazán változott. Igaz Dave alapjába véve változott egy csomót, de nem a gálaest miatt. Minden esetre a régi Dave már a múlté és ennek igazán örülök, de ezt majd később.
Kate maradt amilyen volt és hivatalosan is BFF-ek lettünk. Persze Amandáékat is imádom, csak Katetel kicsit több időt töltöttem, hisz ők mind nagyon elfoglaltak mostanában. Ahogy anyuék is.
  Ugyanis a szüleim ismét nagyon keresettek lettek, sőt áprilisban bejelentették, hogy fél éves turnéra mennek. Ennek mennyire örülök?  Abszolúte semennyire, de ha nekik ez így jó..mindegy valahogy túlélem, mint mindig.
 Igaz most Mandyék sincsenek itthon, mert elmentek a nyárra egy gyermek táborba. Mandy dolgozni, mert hát a pénz mindig jól jön és (hiába próbáltuk) tőlünk nem fogadott el semmit. Kev meg jól érzi magát, hisz a sulija szervezi így az egész nyarat a barátaival töltheti. Tehát egyedül maradtam itthon.
  És mi történt velem?  Hát az életem fenekestül felfordult. A gálaest után vagy egy tucat interjút adtam, egy hét alatt. Aztán klipet forgattam, lemezt vettem fel és számtalan koncertre mentem.
Március környékén felkértek, egy termék reklám arcának, ami rengeteg fotózással, interjúval járt. Eközben elkészült a második dalom és vele együtt egy új klip is.
Ezután reklámfilmben szerepeltem és bár egyet terveztem, állítólag tehetséges színésznő vagyok így mára már fél tucat reklámban szerepelek , néha meg is ijedek mikor bekapcsolom a tv-t és  meglátom magamat a képernyőn.
Talán meglepő, de élvezem. Szeretem a pörgést, hogy fontosnak érzem magam és persze ott vannak a rajongóim. Azok az emberek, akik szeretnek, és akiket mindennél jobban becsülök és szeretem őket. Leírhatatlan mennyi szeretetet kapok és  nem kérnek semmit cserébe, csak hogy tegyem a dolgom.
Örömmel jelentem ki a lámpalázam mára már a múlté! Imádok a színpadon állni, táncolni, énekelni. Olyankor úgy érzem létezem és ez felemelő érzés.
Nagyjából ennyi minden történt fél év alatt.
Most valahol csörög a telóm, Dave hív. Igen ez az icurka-picurka egészen jelentéktelen rész kimaradt. Bármennyire nem akartam, még is teljesen visszafordíthatatlanul beleestem. És mi a legrosszabb? Az hogy nem merem neki bevallani, vagy hogy csak Katenek mertem elmondani? Vagy talán az, hogy félek, nem érez irántam? Igen azt hiszem az utóbbi a legrosszabb. Hisz ő csak, mint barát gondol rám és azt hiszem ennek így kell lennie. Mert nem hinném, hogy jó lennék egy kapcsolatban vagy bármi. Viszont nagyon jó barátok lettünk és ezt nem akarom elrontani. Sóhajtottam egyet majd felvettem a telefont.
- Szia!- köszöntem bele.
- Hello! Megyünk Teddel, Ninával meg a húgommal strandra jössz? – kérdezte. (Nancy és Amanda turnéznak a nyáron.)
- Persze mehetünk. – vágtam rá egyből hisz nagyon szeretek velük lógni, főleg mióta egyedül vagyok.
- Oké akkor 2-őre ott vagyunk. Hello! – köszönt el.
- Szia!
Ránéztem az órámra, dél van. Oké még van egy kis időm addig felnézek a közösségi oldalakra és válaszolgatok néhány levélre. Határoztam el és leültem a nappaliba, bekapcsoltam a gépem és a tv-t (kell valami háttér zaj) és belemerültem. Annyira, hogy vad dudálásra lettem figyelmes. Juj, még gyorsan begépeltem az utolsó mondatot és ajtót nyitottam.
- Sziasztok, gyertek be! – invitáltam be a kis társaságot. – Ne haragudjatok, de kicsit elvesztem – mutattam rá a gépemre, amit gyorsan ki is kapcsoltam.
- Semmi baj, ismerős, de most nyomás, nem várunk itt holnapig. – kezdett el felfelé lökdösni Kate. Rekordidő alatt készültem el és robogtam le a lépcsőn. Jobban bele gondolva van valami igazság abban a mondásban, hogy lassan jársz tovább érsz. Ugyanis az utolsó lépcsőfokban megbotlottam és neki estem Ninának aki Ted mellett állt így ő is esett velünk. Szép kis kupacot alkottunk így a földön.
- Ne haragudjatok. –keltem fel és felhúztam őket is.
- Tőled nem számítottunk másra – nevetetett fel Ted.
- Köszi – nevettem fel én is.
- Ez már igaz – jött be az ajtón Dave és felém dobott egy csokit. Amit el is kaptam volna, ha nem lett volna tele a kezem. – Béna – közölte egyszerűen. Felvettem a csokimat megköszöntem és elindultam kifele. Miután mindenki kiért bezártam az ajtót, vagyis elkezdtem keresni a kulcsom, amit nagyon ügyesen már eltettem. Szerencsétlenkedtem már egy ideje amikor valaki oda jött hozzám.
- Most komolyan nem lehetsz ennyire béna – vette ki a kezemből a kulcsot Dave és bezárta az ajtót. Jó ma kicsit szétszórt vagyok, de mentségemre szóljon, hogy egy hete őrületesen fáj a fejem.
- Köszi – mosolyodtam el és végre elindulhattunk a strandra.
- Oké én hozom a jegyeket, ti hozzátok a cuccot. – adta ki az utasítást Kate. Persze ez jellemző rá, mindegy mi így szeretjük.
Miután szépen elrendezkedtünk, megindultunk a víz felé azzal a feltett szándékkal, hogy labdázzunk egyet. Ez végül is sikerült, csak annyi volt a bibi, hogy a 2 perces utat fél óra alatt tettük meg a medencéhez. Hát ilyen hírességnek lenni.
- Mia gyere már nem olyan hideg – szólt Nina, mikor már mindenki benn volt csak én tétováztam a parton. Illetve Dave eltűnt valahova, azt nem tudom hova, fura na mindegy.
- Megyek csak, csak erőt gyűjtök. – motyogtam. Mindig is utáltam megszokni a vizet és emiatt mindig vagy 10 percig tartott.
- Béna – közölte egy hang a hátam mögül és belelökött a hideg vízbe, majd utánam ugrott.
- Te nem vagy normális. – csapkodtam. Rajtam kívül azonban mindenki díjazta Dave mutatványát. Gondoltam egyet, ha már a strandon vagyunk és elkezdtem fröcskölni a támadómat, aki ma már többször is lebénázott. Ezzel elvoltunk egy darabig, de végül csak sikerült lenyomnom.
- Há, na ki  a béna? – néztem rá mosolyogva, de nem tudott válaszolni, mert a többiek úgy döntöttek csatlakoznak.
Őrült vízi háború vette kezdetét, mindenki fröcskölt mindenkit és persze nagyon jól éreztük magunkat.
- Nina gyere elő! – mondtam, mert Ted mögé menekült és nem akaródzott neki onnan kijönni.
- Nem –nem. – öltötte ki a nyelvét.
- Na várj…...Áúú – fordultam hátra, mert valaki fejbe dobott.
- Bocsi, nem tudok célozni – mentegetőzött Kate.
- Persze – nevettem és visszadobtam neki a labdát.
Aztán jó fél órát labdáztunk mikor Ted megszólalt:
- Menjünk csúszdázni.
- Oké- egyeztünk bele.
Felmásztunk a lépcsőkön,( majd miután majdnem kitörtem a nyakam, mert megcsúsztam) elosztottuk a csúszdákat.
- Remek akkor versenyezzünk – néztem Davere és Katere akik mellettem álltak.
- Jó – vágták rá egyből. Ezzel elvoltunk egy darabig, de végül is nyertem.
 Nem mi voltunk a leghalkabb társaság az biztos, de minket nem nagyon zavart jól éreztük magunkat és azt hiszem ennyi bőven elég. Nagyon jó érzés, hogy ilyen szuper barátaim vannak és nem hagynak egyedül.
 Hulla fáradtan estem haza, és már épp vacsit készültem csinálni, mikor valaki csengetett.
- Szia James. – köszöntem a manageremnek aki egyre több időt tölt velem, hisz mindig jobbnál jobb dolgokat talál ki.
- Szia Mia, na mit hoztam neked? – jött be a házba felém fordult és előhúzott egy forgatókönyvet a táskájából…