48.rész

Sziasztok!:)

Ne haragudjatok, hogy csak most hoztam a részt, de elég sokat kell tanulni :/ meg az a teljes igazság, hogy nem nagyon van már ihletem mit írjak :( és egyre jobban esik a történet színvonala is:/ sajnálom :$ 

arra gondoltam indítok egy szavazást, egy hétig fog tartani és az alapján fogok dönteni mi legyen a történetem sorsa :) 

addig is jó olvasást és remélem nem okoztam csalódást :$$♥

ui: nézettek be ide! http://madyounglife.blogspot.hu most indult  a blog de biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz :)

Az X-Faktor első válogatására félve indultam el. Mondanom sem kell hihetetlenül megtisztelő, hogy egy ilyen kaliberű műsorban mentor lehetek! A mentortársakkal jó volt a viszonyom,  a stábtagokkal is jól kijövök és a műsor vezetők is nagyon kedvesek, már csak a versenyzőkkel kell megismerkednem. Tudom ez nem hangzik olyan tragikusan, de mi van akkor ha valaki nem hallgat rám, kinevet, hisz mit is tudhatok én? Néma vagyok. Ez pedig egy énekes tehetség kutató. Ilyesfajta kételyekkel ültem be barátom autójába, és igyekeztem a lehető legjobban eltitkolni az érzéseim. Nem mintha nem bíznék benne száz százalékosan, ez nem így van,sőt! Csak nem szeretném ha sajnálna! Erre nincs szükségem, megértésre, elfogadásra igen, de sajnálatra a legkevésbé sem!  Dave arcára nyomtam egy puszit, majd elindultunk a stúdió felé. Az épület előtt már kilométernyi sor húzódott, kezdtem ideges lenni, pedig az én helyem biztosított az élő sohwra.
A válogató ideje alatt rengetek vicces pillanat volt, volt számos megható, de volt mikor én égtem a „versenyző” helyében is. Azután belépett egy velem egykorú lány a színpadra. Első ránézésre, nem épp a leggazdagabb környékről származott, ezt  a kicsit szakadtas ruháiból következtettem.  Carly, ez volt  a neve mint megtudtam, miután bemutatkozott kezdődhetett is a dal. A legelsőm dallam után felismertem a számot, küzdöttem  a feltörő érzelmeim s könnyeim ellen, de annyira csodálatosan énekelt, hogy nem bírtam erős maradni a refrénnél eltört a mécses.  Ezt a  hatást nem csak nálam érte el, az egész nézőtér állva tapsolta  Carly előadását!
Ezt követőn hosszú véget nem érő órák következtek, mire mindenkit meghallgattunk és véget ért az első válogató.

Hetekkel később következhetett a Bootcamp, akkor azt hittem nem is lehetne ennél nehezebb egy-egy döntés. Végülis egy ember álmáról döntöttünk. Hatalmas szerencse, hogy  Dave végig mellettem volt, egyedül biztosan nem tudtam volna végig csinálni!
 Aztán eljött a mentorok házának az ideje. Soha életemben nem rágódtam egy döntésen, mint akkor. Hosszú, keservesen hosszú órák és véget nem érő viták után végül összeállt a csapat. A TINIK. (Carly hozzánk került!)

Minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek nekik mindenben amiben csak tudok! Mondtam magamban és elindultam az első próbákra.
Mikor beértem a próba terembe még mindenki kómás fejjel egy pohár tejeskávéval a kezében ücsörgött. Hagytam felébredni  a társaságot,majd kezdődhetett a munka. Mivel beszélni nem tudtam, először nagyon nehezen ment  a kommunikálás, de Actyvitiben mindig is jó voltam így megoldottuk. Mivel tanácsokat adni elég nehézkes volt, azt a módszert választottam, hogy fogtam egy mikrofont és bemutattam én miként oldanám meg  a számot. Persze a  hangok helyre igazításában nem voltam valami nagy segítség, hisz megmutatni semmit nem tudtam, csak kézjelekkel kommunikáltam le mit is akarok. Mázli, hogy Davnek eszméletlen a hangja és Amanda és Kate is ígérte, hogy majd besegít , na meg persze van egy csodálatos énektanára is  a csapatnak. Szóval minden probléma megoldva, a srácok borzalmasan izgulnak, hisz holnap szombat és itt az első élő adás. Folyamatosan tartom felük a kapcsolatot, és idiótaságokat mondok nekik, hogy eltereljem a figyelmüket. Remélem sikerült és holnap minden jó lesz majd!

*Dave szemszöge*


Hónapok óta figyelem Miát. Látszólag minden „Happy” vele, de látom a szemében, hogy ez nem így van. Biztos vagyok benne, hogy nagyon csalódott és fáj neki. Bár ezt igyekszik jó mélyen magába temetni, elrejteni. Tudom nem kéne féltenem, hisz erős lány, nagyon erős,  a legkitartóbb legelszántabb ember akit valaha is ismertem és ismerni fogok. Mégis aggódok érte, nem akarom, hogy azt érezze nem mutathatja ki az érzelmeit. Szeretem őt és bármit a vele történik,  még ha ez nem is jó…
 Leparkoltam a házuk előtt, vettem egy mély levegőt és kiszálltam. Nem láthatja meg rajtam mennyire aggódom, még megijedne és még annyit sem mondana el nekem mint most.
Oda léptem az ajtóhoz, majd bekopogtam.
- Szia Dave gyere csak be – üdvözölt Mandy- ne haragudj rohanom kell már így is késésben vagyok, ismered a járást.  Mia még a szobájába Kevin suliban szóval majd zárjatok ajtót. NA de mentem is Szia! – és már ki is ment az ajtón.
- Ö Szia! És szép napot! – szóltam utána, majd beléptem a házba.  Mandy mostanában nagyon pörög. Igyekszik mindent kézben tartan is közben ápolni Mia lelkét. Olyan mintha ha az anyukája és az apuja lenne, egy személyben.
Felosontam a lépcsőn, bár nem tudom miért hisz azért jöttem, hogy elvigyem Miát az első élő adásra, ahhoz pedig nem árt ha ébren van, ergo valahogy fel kell keltenem.  Aha, hát ez nem is olyan egyszerű feladat, amikor a világ leggyönyörűbb teremtése fekszik elötted és békésen alszik. Leültem az ágya szélére, de ahelyett, hogy felkeltettem volna, csak figyeltem.
Egy ideig csak néztem ahogyan alszik, ez annyira „varázsos nekem” – mondta Robert Patinson az Alkonytban már értem mire gondolt. Nézni ahogy fel le emelkedik a mellkasa és a légzéséhez igazítani a sajátod, felemelő.
Mia annyira csodálatos, igen ez a szó ami  teljes mértékbe leírja őt! Ahogy készül a  versenyzőkkel, szívet lelkét beleteszi. Kívülről fújja az összes koreográfiát, szöveget mindet. Ott segít ahol épp tud, és mit kér érte cserébe? Semmit. Szeretem nézni, mikor próbál, a színpadon mintha felragyogna, teljesen kivirul, olyan mintha, mintha újra élne.
Gondolat menetemből a telefonom éktelen hangja szakított ki. Dr. Moss.Vajon mit akar?
- Hallo. –vettem fel bizonytalanul – Igen én vagyok. Ez egészen biztos? Értem. Persze megmondom neki. Köszönöm. Viszhall.
Amit  a doktor úr mondott sokkhatásként ért, azonnal fel kellett ébresztenem Miát elmondani neki a hírt!