27.rész

Ha vársz valamit akkor az idő csigalassúsággal csúszik előre. Viszont ha valamit nem vársz akkor olyan sebesen fut mint egy gepárd.(Nem kéne ennyi természet filmet néznem Kevinnel.) Ez nagy igazság. Bár utálom a csigákat most talán mégis jobban örülnék neki ha most az idő az ő példáját követné.
Hiába telt ez a hét nyugisan, nem tudtam kiélvezni. Folyton az zakatolt a fejemben, hogy szombaton teljesítenem kell. Aztán szerdán rájöttem. Kevesebb, mint két hetem van a nagy estéig. Féltem?Dehogy. Aggódtam? Kicsit sem. Hazudtam magamnak? Sajnos igen és erre nem is vagyok büszke, de kicsit segített, kicsit.
Péntekre annyira remegtem, hogy a levesemet meg sem tudtam enni.
- Na jó ebből elég! – szólalt meg Kate. – Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. És ott lesz melletted Nancy és én is ott leszek. Szóval nyugi.
- Katenek igaza van! – helyeselt Amanda.
- Köszönöm csajok, igazán kedvesek vagytok! – mosolyogtam, és lett volna egy de. Viszont ahogy körbe néztem az asztalnál, gyilkos tekinteteket kaptam így inkább nem folytattam.  Vettem egy mély levegőt és megnyugodtam.
- Arra gondoltam, hogy holnap a fellépés után átjöhetnétek estére. – vetette fel Kate miközben a próbára igyekeztünk. Ma Kateel és Davel próbáljuk a dalt amihez kell mindenki.
- De jó egy pizsiparty. – lelkendezett Amanda.  Mire felnevettünk.
- Nekem jó. – mondta Nancy.
- Remek, Mia? – nézett rám.
- Amennyiben túlélem a holnapi napot, természetesen ott leszek. – mondtam.
- Oké, akkor már csak Ninát kell meghívni.
- Ott lesz délután, hozza a ruhátokat. – mondtam.
- De jó már nagyon várom, hogy milyen lesz, képen nagyon tetszet.
 A stadionban már mindenki sürgött forgott, szerdán jön  a One Direction, utána pedig szép lassan már mindenki meg kérkezik, egy-egy próbára. Mondanom sem kell Nancyék már nagyon izgatottak, hogy a srácokkal dolgozhatnak együtt.
- Oké srácok, ha mindenki itt van kezdhetjük. – szólt Olivia az egyik stáb tag.
 És elkezdtük  a próbát. Így, hogy már mindenki látott, kicsit sem voltam zavarban. A nézőtér igaz, még üresen állt. Nagyon szeretem ezt a show-t. Először Kattel kezdek egy pőrgősebb számával, majd Davel éneklek egy lassúbb számot. Végül mindhárman, énekelünk, táncolunk. Ez lesz a záró szám és remélhetőleg, majd megőrül a közönség. Legalábbis így tervezték.
- Csodálatos volt. – tapsolt Olivia. – Most 10 perc szünet aztán Mia, jön addig ti – mutatott Davekre – próbáljátok  fel  a ruhát.  Nina itt van már?
- Igen itt vagyok. – mondta és mellette Ted állt (!). – Sziasztok, bocsánat a késésért, de lekéstem a metrót, még szerencse, hogy Ted épp ide tartott és felvett útközben.
- Sziasztok! – köszönt Ted is .
- Hello, Sziasztok. – köszöntünk vissza.
Nináék, elmenetek az öltözőkhöz, Ted leült   a lelátóra Nancy, Amanda és én pedig elfoglaltuk a helyünk az színpadon. A számomat (de fura kimondani) nagyon szeretem. A koncepció az , hogy minél kíváncsiabbakká tegyük a nézőket. Nem elég, hogy utolsó előtti számként mutatkozok be, csak kb a fél perccel  a számkezdete után mutatkozom meg igazán. Addig úgy alakították, a koreógráfiát, hogy ne lehessen kiszúrni ki is énekel. Ehhez persze nem kézi mikrofont fogok kapni, aminek örülök, mert így könnyebb táncolni, viszont így nem tudok mibe „kapaszkodni”, de ez legyen a legkevesebb. Igazából a lehető legjobb a kezdő póz, mert Nancy kb 2 centire van tőlem, jó mindenki más is, de legalább ez egy kicsit megnyugtat.
- Na , hogy tetszett? – ültem le Ted mellé.
- Elképesztő volt. Nagyon ügyes vagy. Nem i tudtam, hogy így táncolsz. – mondta.
- Köszönöm, már csak az élő adásban is ezt kell nyújtanom és akkor nincs semmi baj. – mosolyogtam kínosan.
- Menni fog, ügyes leszel. – nyugtatott.
Nem beszéltünk többet, mert Kateék visszajöttek, Kate ruhája lenyűgöző, nagyon jól áll neki! Daveé kicsit egyszerű volt, de nagyon eltalálta Nina a stílusát.
 Este ismét nehezen aludtam el, de most számítottam rá így ittam egy jó kis teát amitől kicsit, ismétlem kicsit megnyugodtam. Hát a hatás sajnos reggelre elmúlt.
Már a színpad előtt álltunk és azon gondolkoztam, hogy futhatnék el amikor, Kate tűnt fel.
Na a menekülésnek lőttek.
- Szóval, ismertetem a „tervet”- karolt idéző jeleket a levegőbe. –először, közösen bemelegítünk, aztán megtanítjuk a táncot. Nektek annyi a feladatotok, hogy mindent tükörbe csináljatok, vagyis ha azt mondom jobb akkor az nektek bal. Így könnyebben tanulják meg.  – magyarázta.
- Oké, értjük ,- mondta Nancy .- most pedig, menj, mert valaki már nagyon vár. – biccentett a kerítésnél álló Mike felé.  Kate elvörösödött és otthagyott minket. Kateék egyébként nagyon jó párost alkotnak. Kifejezetten illenek egymáshoz. Teljesen elbambultam miközben őket néztem és észre sem vettem, hogy Nancy elment.
- Jason! - vettem észre a manageremet miközbe felém jött, és integettem neki. Ez az talán most még elszökhetek. – Azért jöttél, mert félsz, hogy valami csoda folytán rájönnek ki vagyok és nem engeded, hogy fellépjek? –próbálkoztam.
- Nem, szerintem ez egy nagyon jó gyakorlási lehetőség nem szabad kihagynod, de szép próbálkozás. –kacsintott – Nyugi jó leszel. – veregette meg a vállam mire én csak eresztettem egy halvány mosolyt.
- Figyelem emberek! Aki szeretne tanulni egy kis koreográfiát, a fáradjon a színpad elé 10 perc és kezdünk. – mondta  a műsor vezető. Ha azt hittem, hogy eddig ideges voltam akkor tévedtem. Időközben Jason eltűnt mellőlem.
- Héé, nyugi. – állt meg mellet Dave.
- Ennyire szörnyen festek? – kérdeztem.
- Őszintén?
- Inkább ne. – nevettem fel de inkább morgásnak hangzott.
- Nem lesz semmi baj, meg tudod csinálni.
- Nem értem miért mondja ezt mindenki hisz ismernek.
- Igen, épp ezért bíznak benned. – mosolygott rám. – Na gyere.  – mondta,mert a műsor vezető bejelentett minket mire a közönség őrjöngeni kezdett.
- Ő menj csak előre mindjárt megyek én is. – hebegtem és felmértem a menekülési esélyeim.  Van 10 másodpercem, 2 alatt elfutok a korlátig aztán gyorsan átugrom, és meg nem állok  a tóig, ami fogalmam sincs miért van itt, se ez most mindegy. Ezután megkerülöm és hazáig meg sem állok. Biztos érdekes arckifejezéseket vágtam miközvóbe kiterveltem ezt e csodálatos szökést, mert Dave megragadta a kezem.
- Nem szöksz meg, gyere. – húzott fel a színpadra.
- Végre itt vagytok! - mondta Kate. Aztán meglátta, hogy Dave a kezemet fogja és kérdőn nézett ránk.
- Meg akart szökni. – közölte, majd elengedte a kezem.
- Oké,  na menjetek. – mondta mi pedig Nancyvel felmentünk a színpadra. Vagyis Nancy ment engem meg Dave belökött, de nem estem el, hurrá.  Nany oda állt a mikrofon elé, bemutatkozott, majd engem is bemutatott (csak keresztnevekkel) aztán felkonferálta Kateéket.
Rengeteg ember volt előttünk, s még annál is több szempár. Kezdet liftezni a gyomrom.  Szédültem. Nancy mellettem állt és bátorításképp megszorította a kezem. És akkor rájöttem, mennyien bíznak bennem. A barátaim mindig mellettem vannak és legyen bármi támogatnak. Azt hiszem ez adott erőt.
Megráztam a fejem, máris sokkal jobban lettem.  Rámosolyogtam Nancyre, megértette és bólintott egyet. El se tudom mondani, mennyire jól éreztem magam, 2 perc elteltével minden félelmem elszállt. És még  a guiness rekord  is sikerült! Elképesztő volt látni, ahogy ennyi ember egyszerre mozog. Biztos vagyok benne, hogy felejthetetlen élmény marad számomra ez a délután. Már sokkal bátrabbnak érzem magam.  És bármilyen furcsa is Davenek köszönhetem, mert ha nem ráncigál fel a színpadra, akkor elfutottam volna.
 Így már nem csupa félelemmel várom a jövő hét szombatot. Teng bennem a bizonyítási vágy. Meg szeretnék felelni, a szüleimnek, a barátaimnak, a szervezőknek, a nézőknek, de legfőképpen magamnak. Úgy érzem jó úton haladok , és remélem célba érek.