1.rész

  Amikor beléptem a terembe furcsa, pillantásokat kaptam az új osztálytársaimtól. Persze ez egy kicsit sem meglepő, hogy miért? Ez egyszerű. Ez az iskola egy magán suli. Csupa olyan gyerek számára, akik hírességek, celebek, vagy nagyon ritka esetben kő gazdag emberek gyerekei. Mivel én látszólag nem vagyok egy elkényeztetett csinibaba, és nem is szerepelek minden nap a tvben (vagy legalább 1 évben egyszer). És ráadásul októberben jöttem. Szóval egyáltalán nem meglepő az osztálytársaim által tanúsított viselkedés.

  Az első, amit észrevettem, az-az, hogy itt minden milyen óriási, de tényleg, a szó szoros értelmében. Hatalmas régi stílusú, de egyáltalán nem elavult épület, egy gyönyörű környéken. A kapuk is nagyon szépek, nagy vaskapuk, amolyan; „Helló, ez itt egy elit suli!” stílusúak. Belülről viszont kicsit sem hasonlít egy iskolához. Persze van hatalmas tornaterme, de kb. ez az egyetlen, ami olyan, mint egy átlagos suliban. Ugyanis az ebédlő inkább étteremre hasonlít, ahol pincérek járnak és étlap van. Hihetetlen mennyit szánnak a látszatra. Bár meg kell hagyni nagyon kellemes, hangulata van a halk jazzel (hiszen egy étterembe kell zene) és a finom ételek illatával. Aztán ott van a hatalmas színházterem. Gyönyörű ez tagadhatatlan. Már most tudom, hogy ez lesz a kedvenc helyem ebben a suliban.

  Szóval, amikor Mr. Brain (az osztályfőnököm) bevezetett az osztályba már egyáltalán nem lepett meg, hogy mindenkinek saját asztala van. Persze nem az-az átlagos sulis pad, hanem tényleg egy szép íróasztal, aminek tökéletes és elhagyhatatlan tartozéka a laptop. Ez a külön ülés nem is biztos, hogy olyan rossz ötlet, tekintettel arra, hogy nem vagyok valami nagy társasági ember. Ez leginkább annak tudható be, hogy ki nem állhatom az ilyen embereket, akik beképzeltek csak mert a szüleik miatt, olyan jó soruk van. Jó, nyilván vannak közöttük szép számmal, akik már most sztárok.

  Az én osztályomban pl. mindenki színész, énekes, vagy mindkettő egyszerre. Kivéve persze engem. Jó, hát ez nem teljesen igaz, mert 10 éves koromig 5 filmben és 1 sorozatban is játszottam, de ezt (szerintem óriási szerencsémre) senki nem tudja, csak az igazgató. Hisz a szüleim, a világhírű Mrs. Star és Mr. Star (ez nem vicc tényleg ez a vezetéknevük) eltökölték, hogy én bármi áron, de ebbe a suliba fogok járni. 

  Ahogy körbe pillantottam, egyből felismertem mindenkit. Ez nyílván a kis osztálylétszámnak is köszönhető. Összesen, azt hiszem, 12-en járunk ebbe az osztályba. Az első 3 padban a két iker Kate és Dave Hamilton, illetve Stacy Sunshine ült. Róluk annyit érdemes tudni, hogy már most világhírűek. Kate táncol és énekel, elsőre jó fejnek tűnik, de mivel sztár nem sok mindent nem várhatok el tőle. Dave ugyanezt csinálja, viszont őróla messziről süt, hogy mennyire beképzelt. Stacy tipikus szőke bombázó és azt hiszem ezzel mindent elmondtam. A második és harmadik sorban ül Julie Tinkle, Ramona Michael, Dina Angel, Mike King, Robert Huston (csak Rob) és Jake Billion. Ők mind egy sorozat szereplői, a címe „Higgy magadban”, azt hiszem. Úgy tudom a következő évadban helyet kapnak az ikrek és a csinibaba az első sorból. Leghátul csak ketten ülnek (nyílván a sarokban lévő legrosszabb hely az enyém) Ted és Marshall Davison, ők is ikrek. De hát ez már csak ilyen iskola, itt semmi sem átlagos. A Davison testvérek musicalekben játszanak, természetesen a Broadwayen.

  Mr. Brain kedves volt. Körbe vezetett az iskolában, így negyedórával becsengetés után értünk a terembe. Ahol ez egy cseppet sem zavart senkit sem. Mindenki netezett és csak akkor néztek fel amikor az ofő megszólalt:
- Ő itt az új osztálytársatok, legyetek vele kedvesek. – és ezzel mindent el is intézett. Mosolyogva felém biccentett, majd leült a helyére. Én vettem egy nagy levegőt mielőtt bemutatkoztam.
- Sziasztok! Amelia Star vagyok, de hívjatok csak nyugodtan Miának. – mondtam és figyelmen kívül hagyva mindenkit, elindultam a helyem felé.