31.rész

Reggel idegesen keltem. És ráadásul korán is.  Reggel 6-kor nyílt ki először a szemem, és hiába próbáltam visszaaludni, nem ment. Végül egy jó órányi forgolódás után feladtam és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába és úgy döntöttem elfoglalom magam valamivel. Mivel a stadionba csak 2-őre kell mennem, így van időm bőven. Ezért hozzáláttam a palacsintasütéshez és közben nagyon koncentráltam, hogy ne kelljen az estére gondolnom. Mikor mindenki ki kelt az ágyból bekacsoltam a rádiót és elkezdtem énekelni. Nem tudom a családom többi tagja ezt, hogy fogadta így szombat reggel 8-kor, de mivel látták mit tevékenykedem inkább nem szóltak egy szót sem.
Sajnos hamar elkészültem és gyorsan meg is reggeliztünk, ekkor még csak 9-óra volt. Fogalmam se volt mit kezdjek magammal. Hajat akartam mosni, de rájöttem, majd a fodrász délután. Kivittem a szemetet. Elmosogattam. Kivittem Candy-t, de fázott így kb. 10 perc után be kellet jönnünk. Anyáék sürögte forogtak, telefonáltak. Mandy és Kevin házit írtak, vagyis Kevin írt Mandy meg segített neki, nem akartam őket zavarni. Ezért folytattam az elképesztően unalmas, de arra jó programokat, hogy eltereljem a figyelmem. Rendet raktam, felporszívóztam. Port töröltem, ablakot mostam és még mindig csak dél volt. Enni nem tudtam volna, mert annyira ideges voltam.  Tehát csak fel-alá járkáltam, és már szédültem saját magamtól, mikor negyed 2-kor felpattantam.
- Apa mehetünk!- jelentettem ki, mert bár nem akartam sietni fellépni, de beleőrültem a várakozásba és a semmit tevésbe. Már vettem a kabátom, de apa még telefonált. Idegesen doboltam a lábammal mire elindultunk. Csak mi ketten mentünk, anyu, majd kicsit később jön, Mandyék meg, majd csak az előadásra.
Amint odaértünk elfogott a pánik hangulat, ugyanis a főbejárat előtt már hosszú sor kígyózott, pedig még csak 2 óra. Szerencsére nem szúrták ki a kocsit így könnyedén bejutottunk.
 Oda bent mindenki sürgött forgott.
- Mia, de jó, hogy megjöttél el kellene próbálni a számokat a hangosítás miatt. – jött oda hozzám Olivia és a színpadra húzott. Annyi időt sem hagyott, hogy levegyem a kabátomat, így kabáttal a kezemben énekeltem a dalt egymásután vagy 5-ször. Mikor ezzel végeztünk jöhettek a fények, majd az egész show úgy ahogy van, ez (amolyan) főpróba. Minden a terv szerint rendben ment, kipróbáltuk az átöltözéseket is, mindent! Szerencsére nem akadtunk meg sehol. Még én sem kezdetem pánikolni, végül is az üres székek már a barátaim.
- Rendben köszönöm mindenkinek, most pedig nyomás a smink. – utasított Olivia.
Én a fodrásznál kezdtem, közben mellém ült Nancy és beszélgettünk, de hamar mennie kellet, mert ő jött a sminkesekénél.  Szerencsére nem kellet sokat várnom, mert Amanda váltotta ő már teljes sminkben.
- Azta nagyon jó lett! – ámuldoztam, tényleg nagyon tetszett a sminkje.
- Köszi, nekem is nagyon tetszik. – nézegette magát a tükörben.
A hajam másfél (!) óráig készült. Igazából meg lett mosva és be lett csavarva, de ez sok időt vett igénybe. Viszont a végeredmény csodálatos lett, olyan rég volt kiengedve a hajam, nem is emlékeztem, hogy ilyen hosszú.  Ezzel el voltam egy darabig, majd átültem a sminkeshez.
 Mivel mindenki zajongott, bedugtam a fülhallgatóm és zenét hallgattam.  Mikor elkészültem félve néztem a tükörbe, és amit láttam megdöbbentett. Csodálatos lett a sminkem, nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól fog állni.
Ezután semmi dolgom nem volt, mivel Nina még a táncosokkal volt elfoglalva, meg amúgy is csak hat óra, a ruhámra még kicsit várnom kell .  Így tökéletes hajjal és sminkel mászkáltam minden felé és kezdett eluralkodni rajtam a pánik, amint láttam a  többieken is mennyire idegesek. Vettem egy nagy levegőt és összpontosítottam a semmire. Nyugalom, Nyugalom, mondogattam magamban, hát nem sokat segített.
- Mia! – szólt Olivia. Nem tudtam mit akar, de követtem aztán egyszerre vagy hatan kiabálták a nevem. A fodrász még akart rám rakni egy kis hajlakkot. A sminkes szerint nem volt jó a szájfényem színe.( Nem tudom nekem semmi bajom nem volt vele.) Aztán anya is keresett,  időközben Nina is megérkezett hozzám a ruhával.  Ide-oda kapkodtam a fejem és kezdtem elszédülni. Eszembe jutott minden, hogy miért vagyok itt, hogy mennyi mindent várnak tőlem és minden apróság.
- Elég! – szóltam váratlanul. – Csak kérek egy kis időt. – mondtam, és elindultam a nézőtér felé . – Csak 5 perc! - szóltam vissza.
Nem tudom honnan de előtört belőlem a kétségbe esés. Kerestem egy eldugott sötét zugot, felhúztam a térdeim és zokogni kezdtem. Nem tudom meddig ültem ott összekuporodva, de tuti több volt mint 5 perc. Kezdtem elhinni magamról, hogy képtelen vagyok megtenni, nem tudom megcsinálni. Le fogok fagyni és mindenkit cserben fogok hagyni. Kezdtek felemészteni ezek a gondolatok amikor valaki megtalált.
- Hát te? Mindenki téged keres ugye tudod. – állt meg előttem Dave.
- Gondolom – szipogtam- mond meg nekik, hogy nem fog menni haza megyek.
- Mi? – ült le mellém. –Hogy jutott eszedbe ilyen nagy baromság. Ha kell fel rúgdoslak arra színpadra, de nem adhatod fel mikor mindenki ennyit dolgozott ezért az egészért.
- Igazad van, de akkor sem megy egyszerűen képtelen vagyok ennyi ember elé kiállni. Mi van ha nem tetszem nekik és kinevetnek? – néztem rá könnyes szemekkel.
- Menni fog és senki nem fog kinevetni. -  nyugtatgatott.
- Oké, nem nevetnek ki, de még mindig kétlem, hogy meg tudok majd szólalni. – sütöttem le a szemem.
- Adok egy tanácsot – azt hittem most az jön majd, hogy képzeljem a közönséget meztelenül vagy valami nagyobb hülyeség, de nem ezt mondta – szúrj ki egy pontot a falon, a közönség fölött és akkor kerülöd a szemkontaktust. És ha már biztos vagy magadban akkor rájuk nézhetsz. – mosolygott rám.
- Jó megpróbálom. – egyeztem bele és felálltam. – Köszönöm. – néztem rá hálásan.
- Nincs mit, de még egy tanács – nézett rám. – élvezd.
- Igyekszem. – mosolyogtam rá és visszasiettem Ninához és felvettem a ruhát .Aztán gyorsan megigazították a sminkemet, mert teljesen elkenődött. Egész szép lett az összhatás, bár ez nem az én érdemem.
  A show elkezdődött. A színpadon jobbnál jobb előadok váltották egymást. A hangulat fergeteges lett. Én meg kikészültem. A dalom sorait ismételgettem magamban és próbáltam kizárni a zavaró tényezőket, mint például a sikítozó lányok. Aztán eljött életem egyik legfontosabb pillanata. Mivel a szüleim a házigazdák, büszkén jelentettek be és minden elsötétült. Ez is az előadás rész, gyorsan fellopóztunk a színpadra és kezdetét vehette a műsor.
Nina mellettem állt és megszorította a kezem, Amanda bátorítóan mosolygott. Kate a színpad mögött, mutatta fel a hüvelykujját. Elkezdődött a szám. Még gyorsan mindent felidéztem, majd vettem egy mély levegőt becsuktam a szemem és belekezdtem. Elsőre kicsit bizonytalan voltam aztán eszembe jutott Dave, ahogy azt mondja, élvezzem. És ezt tettem, nagyon éveztem. Mindenre figyeltem, a kamerákra a közönségre a koreográfiára mindenre.
És sikerült el sem hiszem. A közönség tapsolt és éljenzett. Én meg udvariasan bemutatkoztam, majd felhívtam az utolsó számhoz Katet , majd Davet is. Hihetetlen hangulatot csináltunk és nagyon élveztem a közös éneklést és az egészet. Fergeteges, felejthetetlen élmény volt! Soha nem felejtem el azt a napot! Mikor lejöttem mindenki gratulált és éreztem rajtuk a megkönnyebbülést és a büszkeséget is! Nagyon boldog voltam! Most az a feladatom, hogy ember marajak, de ezen ráér holnap is gondolkodnom. Még kiélvezem a mai nap minden percét hisz holnaptól elkezdődik számomra egy új, egy más élet. És én mindent el fogok követni annak érdekében, hogy szeressem.