39.rész

Na ki az aki annyira jó fej h már hozta nektek az új részt???^^

Jó olvasást:$(:

Kinyílt az ajtó és Ninával és Katevel találtam szemben maga. A viszont látás örömétől teljesen megfeledkeztem Deveről és nyakukba ugrottam. Oké, talán kicsit túlreagáltam, de már annyira nagyon hiányoztak.
- Nekünk is hiányoztál, de megfojtasz!- mondta Nina és lehámozott magáról.
- Olyan jó, hogy itt vagytok! – mondtam.
- Ilyet, engem észre sem veszel! – jött Ted „felháborodott” hangja Nina háta mögül.
- Ted! – kiáltottam és engesztelés képen megöleltem. Utánam Dave is üdvözölt mindenkit, de láttam rajta, hogy  a mosolya nem teljesen őszinte. Vissza játszottam,  a liftben történteket, de nem tudtam eldönteni, hogy vajon  tényleg azt mondta e amire gondolok?  Kate szerintem észrevette rajtunk, hogy valami történt és megszólalt:
- Nina gyere megmutatom a szobátokat, addig Miáék szólnak a többieknek, hogy megjöttünk.
Hálás pillantást lövelltem  Kate felé, majd elindultam Dave után vissza  liftbe, ám az ajtóban megtoppantam.
- Mi az? – kérdezte Dave furcsállva a viselkedésem.
- Én azt hiszem, inkább a lépcsőn mennék. – jelentettem ki. Rám tört valami elképesztően értelmetlen félelem miszerint a masina megint megáll, és valamilyen oknál fogva többet nem jutok ki.
- Veled menjek, vagy nem akarsz velem beszélni? – kérdezte félve.
- Az ellenségeskedésem, kizárólag csak erre a szürke dobozra irányul. – mutattam a lift felé. Dave megkönnyebbülten felnevetett, majd elindultunk a lépcső felé.
Szótlanul mentük egymás mellett, majd erőt vettem magamon és megszólaltam:
- Szóval, mi van Molly és közted? – kérdeztem félve. Tudom őrültég volt ilyet kérdeznem, de egyszerűen muszáj volt megtudnom.
- Remélhetőleg, jó pár emelet. – válaszolta és eleresztett egy írtó helyes mosolyt. Azt hiszem sikerült ismét bele esnem.
- Haha, nagyon vicces vagy. – mondtam majd, tettetve a sértődöttet, tovább indultam. Azonban nem jutottam messzire, mert megragadta a csuklóm és vissza húzott magához. A közelsége először nagyon furcsán érintett, aztán egyfajta biztonság érzetem támadt és tudtam, hogy most már bármi is történjen, soha többet nem fogom kerülni. Ekkor tudatosult bennem mennyire hiányzott, és ha csak barátként is,de mellette leszek!
- Mia – mondta ki halkan a nevem és egyenesen a szemembe nézett- én és Molly soha nem voltunk együtt.
- Tényleg? – ámultam el totálisan, és kicsit elfeledkeztem a kezéről ami még mindig  a csuklómon pihent.
- Ez csak egy hülye ötlet volt a manegerektől – forgatta meg a szemét – ki nem állhatom azt a csajt! – jelentette ki, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
- Szerintem ő nem így vélekedik felőled. – mondtam.
- Nem igazán érdekel, hogy „vélekedik”- közölte teljesen komolyan, mire elkezdet valami egészen furcsa dolog történni a hasamban. Azt hiszem, erre mondják, hogy pillangók repdesnek.
- Akkor mi érdekel? – kérdeztem mosolyogva, bár kicsit tartottam a választól.
- Te! – mondta ki és még közelebb húzott magához. Mikor megbizonyosodott, hogy nem ellenkezem, felém hajolt és megcsókolt. 

Azt hiszem, akkor ott megszűnt minden, úgy éreztem magam mintha lebegnék. Imádkoztam, hogy meg ne csípjen valaki. Nem akartam felébredni az álmomból, mert nagyon úgy tűnt ezt csak álmodom. Mikor már nem kaptunk levegőt Dave rám nézett, de én nem mondtam egy szót sem csak mosolyogtam, mint a tejbe tök. Leírhatatlanul boldog voltam! Akartam, hogy ezt ő is érezze, ezért amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem, és feltett szándékom volt így  maradni  az idők végezetéig.
- Nem is tudod, milyen rég vártam már erre. – suttogta a fülembe, mire elpirultam és olyan örömöet éreztem, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Kiélveztem a minden apró pillantott, aztán eszembe jutott, hogy szólnunk kéne Jennának és Jamesnek, hogy Kate megérkezett és kezdhetjük felvenni az utolsó jeleneteket. Tudtam, hogy mennünk kéne, de nagyon nem akartam elengedni.
- Szólni kéne Jameséknek, hogy megjött Kate. – mondtam kicsit szomorúan és kelletlenül elengedtem.
- Komolyan ez az első mondat, ami eszedbe jutott? – kérdezte nevetve. Én pedig már paradicsom vörös voltam, de egyszerűen nem tudtam mit mondani. Dave látta mennyire zavarban vagyok és szerintem nagyon is élvezte, aztán elnevette magát, nyomott egy puszit az arcomra megfogta a kezem, majd elindultunk az iroda felé.
A külvilágból még mindig nem érzékeltem sokat, ezért majdnem minden lépcsőben elbotlottam, még szerencse, hogy volt ki megtartson. Mikor végre odaértünk, hallottam ahogy James épp üvöltözik valakivel elég ijesztő volt, de azért benyitottam.  James telefonon beszélt és szerintem Mollyról lehetett szó, de tisztán már csak az utolsó mondatát vettem ki, majd letette.
- Ne haragudjatok csak már elegem Molly hisztiéből. – mondta, mire eszembe jutott, hogy ők még mindig „járnak” nem akartam, hogy James még jobban kiakadjon és elengedtem Dave kezét, szerintem ő is erre gondolhatott, legalábbis nem hagyott faképnél.
- Csak annyit szeretünk volna mondani, hogy Kate megérkezett. – szólaltam meg kicsit rekedt hangon.
- Ez remek, akkor kezdhetjük a forgatás! – örvendezett. – Mia ugye nem vagy beteg? – kérdezett. Hát nem tudom a szerelem betegség-e, de szerintem nem.
- Dehogy! – vágtam rá egyből.
- Remek, akkor menjetek készülődni egy óra és kezdünk. – és a füléhez emelte a telefont.
- Mindjárt megyek én is – mondta Dave, majd megajándékozott egy eszméletlen aranyos mosollyal.
- Oké. –válaszoltam, majd visszamosolyogtam rá.
Kimentem az ajtón és szó szerint ugrálni kezdtem örömömben, szerencsére senki nem látott meg.
Miután végeztem, megkerestem Kateéket és szóltam, hogy jöjjenek le, mert mindjárt kezdünk. Direkt nem szóltam Daveről egy szót sem hiszen, nem tudtam, hogy szabad-e? Jó ez nagyon hülyén hangzik, de mindenki úgy tudja ő Mollyval jár. Megvártam, míg elkészülök, majd végignéztem a folyamatot Katenél is közben pedig egyfolytában mosolyogtam, lehet hogy Katenek is feltűnt, de mindenesetre nem szólalt meg.
- Mia gyere ide légyszi, valamit nem értek és te elég jól beszéled ezt a nyelvet. – kért Dave egy újságot lóbálva  a kezében. Fogalmam sem volt honnan szerezte és hogy jól beszélem a magyart? Ez azért túlzás, az igaz, hogy Tom tanított néhány szót, na mindegy természetesen oda mentem hozzá.
- Ugye tudod, hogy ebből én sem értek semmi. – mutattam a címlapra, amin én mosolyogtam!
-  Pedig reméltem – sóhajtott fel, mire elnevettem magam. – Beszéltem Jamesel, menj fel twitterre – mondta mosolyogva és elment ő is a fodrászhoz.
- Szent a béke? – kérdezte Kate mellém lépve.
- Igen, teljesen. – mosolyogtam.
- Azt látom – nevetett – nem akarsz mondani nekem valami? – kérdezte, tudtam, hogy már tudja.
- Igazából..
- Mia, Kate gyertek, kezdünk! – szólt közbe a rendező belém fojtva szót.
A forgatás 4 órán keresztül tartott, Mollynak látszólag nem volt semmi baja igazi színésznő. Mikor végeztünk az utolsó jelenettel is hatalmas taps vihar keletkezett, mindenki gratulált mindenkinek, Molly pedig szépen lelépett, egy szó nélkül húzott el. Vacsi előtt felmentem a szobámba letusolni, majd eszembe jutott amit Dave mondott és felmentem twittere. Döbbenten néztem amit Molly 5 órája posztolt, röviden az állt benne, hogy dobta Davet és Dave ezt meg is erősítette. Elkeztem nnézni a kommenteket és megdöbbenve vettem észre, hogy többen örültek ennek  a szakításnak, mint akik sajnálták, érdekes.
Mire leértem az étterembe már mindenki ott volt. Már csak egy szabad hely maradt, és ki más mellet? Igen Dave mellé ültem, most mondjam azt hogy ennek nem örültem? Épp ellenkezőleg imádtam.
- Sziasztok! – köszöntem úgy általánosságban.
- Szia – köszöntek vissza a többiek.
- Akkor kezdhetjük is. – emelte fel a poharát James és elkezdte a beszédét, amire megmondom őszintén nem nagyon figyeltem, mert Dave megfogta a kezem. Mikor végre, befejezte a monológót jöhetett vacsora és lemaradhatatlan beszélgetés.
- És hogy sikerültek a számok? Mikor hallhatom őket? – kérdeztem Katet.
- Egész jók lettek – mosolygott – hát nem is tudom mikor adom oda. – vette elő egy cd-ét a táskájából.
- Megvan a cd? Légyszi, légyszi hadd hallgassam meg! – kérleltem és elővettem a kiskutya szemeimet.
- Nagyon aranyos vagy, de még meggondolom – közölte és kiöltötte nyelvét.
- Na léci, addig úgysem hagylak  békén! – jelentettem ki eltökélten.
- Egye fene, de jössz nekem egyel! – egyezett bele Kate mire kikaptam a kezéből  a cdt, első dolgom lesz vacsi után meghallgatni.
- Ú láttátok mit posztolt Molly? – szólalt meg hirtelen Nina mire akaratlanul is Davre néztem, aki csak mosolygott. Bólintottam egyet, majd elkezdtem enni a fagyimat, ami kicsit khm, nagy adag volt.
Dave egy ideig figyelte ahogy látványosan, konkrétan legyőz  a fagyi, majd megsajnált és kivette a kezemből  a kanalat és megette a desszertem ami így nem támadott meg.
- Nem akartok ti mondani valamit? – kérdezte hirtelen Ted bujkáló mosollyal. Éreztem, hogy elvörösödöm és kérdően Davere néztem.  Dave felfalta a maradék nyalánkságot, majd jelentőségteljesen körbenézett.
- Igazából én és Molly sosem jártunk – jelentette ki mire a  többiek amolyan „Na ne mond!” pillantással meredtek rá. – Oké szóval tudtátok – dramatizált tovább.
- Istenem, mond már jártok vagy sem? – tört ki Ninából a kérdés mire mindenki felnevetett.
Dave hirtelen felém fordult, majd ott mindenki előtt, hosszasan megcsókolt a többiek persze hangosan „húúzni” meg tapsolni kezdtek, de nem érdekelt élveztem a pillanatot. Szóval járunk!