23.rész

 Sziasztok!
Ebben a részben láthatjátok Reby írását :) remélem nektek is annyira tetszik, majd mint nekem:)
Jó olvasást!!:)

Reggel Kate ébresztett.

- Mia, itt vannak a szüleid. – mondta kertelés nélkül.
- Mi?- pattantak ki egyből a szemeim.
- Tudom, hogy haragszol, de nagyin aggódtak érted és egyből idejöttek.
- Ja persze, akkor miért nem hívtak. – háborodtam fel.
- Mert otthon hagytad a telefonod.
- Én ugyan nem. Itt van a táskámban – vettem elő, anyu telóját. – Basszus. – nyögtem ki, majd gyorsan felöltöztem és lementem, anyuékhoz. Miután meggyőződtek arról, hogy jól vagyok. Meg köszönték Meggienek, hogy befogadtak és elindultunk haza. Otthon aztán, mindent elmagyaráztak. Már majdnem hívták a rendőröket, amikor eszükbe jutott Kate. Nem győztek bocsánatot kérni a tegnapi dolog miatt és megnyugtattak, kibékültek. Csendben végighallgattam őket, majd megkönnyebbülten felsóhajtottam, és szorosan megöleltem őket. Mivel elég fáradtnak éreztem magam felmentem a szobámba. Mielőtt azonban lefeküdtem volna aludni megkapcsoltam a gépem, és amíg töltött gyorsan lezuhanyoztam.  Vissza érve láttam, hogy villog az msn és a skype. Magam elé húztam agépet és megnyitottam a skype-ot. Nina, Nancy,Amanda  és Kate vártak konferenciabeszélgetéssel. Fogadtam a hívást, majd megnyitottam az msn-t is.
Dave: Minden ok?
Mia: Igen, köszi  a tegnapit! :)
Dave: Akkor jó J nm. most lépek szia.
Mia: Szia
Bezártam az ablakot, majd válaszoltam a csajoknak végül egész hosszan beszélgettünk.Nem tudom mikor aludtam el, de sikeresen még a beszélgetés közben, ugyanis arra keltem, hogy a drága barátnőim egyszerre üvöltik a nevemet.
- Mi, ébren vagyok!
- Ahha, látjuk. – röhögött Nancy.
- Oké, bocsi. Most megyek sziasztok! – integettem bele a kamerába, majd kikapcsoltam a gépet. Álmosan terültem el az ágyon és nyomban el is aludtam. Annyira álmos voltam, hogy este 8—kor keltem fel. Addigra viszont megjöttek, Kevinék így lementem üdvözölni őket. Kev nagyon elemében volt szegény Mandy szóhoz sem jutott, mondjuk látszóleg ez nem nagyon zavarta. Így aztán 10 körül fejezte be a mesélést a kis öcsém. Akkor is csak azért, mer Mandy szól, hogy holnap suli és most ideje lesz lefeküdni. Igaz ezt csak Kevnek szólt, mégis úgy döntöttem én is megfogadom a tanácsát és elmentem én is aludni. Reggel időben keltem, így Katenek nem kellett sokat várnia. A suli egyre unalmasabb, nem sok minden történt. Illetve csak annyi, hogy Dave tényleg megtartott a szavát és próbált kedvesebb lenni és már a napszemüvegét is otthon hagyta. Délután elrohantam, ugyanis ma lehet, hogy leveszik a gipszem! 
 Sajna ma sem került le rólam ez az izé, sőt még le is szidtak amiért, elmentem bowlingozni, upsz.
Minden esetre pénteken kell vissza jönnöm és akkor reményeim szerint már gipsz nélkül távozok. A táncpróbára így késve érkeztem, de nem maradtam le semmiről, ugyanis Jason is épp akkor lépett, be a terembe amikor én.
- Szisztok, nem húzom az időt. Végre vissza jeleztek a fellépők. – mondta mire sugdolózás tört ki a terembe. – Tehát a fellépők a következők:Természetesen a Hamilton ikrek: Kate és Dave, Selena Gomez, Justin Bieber, Lady Gaga, Kelly Clarkson, Demi Lovato, Taylor Swift, Usher, Chris Brown illetve szerencsénkre elvállalták a One Directionös fiúk is. – erre a kijelentésre Nancy felsíkiított, de nem volt egyedül ennyi remek név hallatán mindenki ugrándozott, nekem pedig egyre csak nőt a félelmem. Egész este ezen agyaltam így elég későn aludtam el. Ennek köszönhetően Reggel a szokásosnál később ébredtem. Gyorsan kiválasztottam a ruhámat, majd elmentem mosakodni. Rekordot döntöttem, sikerült alig tíz perc alatt elkészülnöm. Épp egy kis szájfényt tettem fel, mikor anya felkiabált:

-Mia! Siess, megjött Dave!

Dave?! De... A fenébe! A szájfény kiesett a kezemből - egyenesen a pólómra. A kedvenc pólóm közepén egy óriási rózsaszín-csillámos folt keletkezett. Remek! Rohantam átöltözni. Találnom kellett egy felsőt, ami színben hasonlít a másikhoz. Végül csak egy sima pink Converse-póló került a kezembe. Megteszi.

Közben azon járt az eszem, vajon mit csinálhat itt Dave. Már mentem volna le, mikor megláttam a hajamat a tükörben. Még ez is! Elektromosan feltöltődött, és ettől kezelhetetlenné vált. Próbáltam vele kezdeni valamit, több-kevesebb sikerrel.

Mire beléptem a konyhába, már tisztára ideges voltam. Nem indult valami fényesen a nap, csak remélni tudtam, hogy a többi része már jobb lesz.

Egy időre megfeledkeztem Dave-ről, így kicsit megijedtem, mikor elém lépett.

-Kész vagy? -Nézett rám türelmetlenül.

Egy szót se tudtam kinyögni, csak bámultam rá (remélem nem tátott szájjal). Hogy miért? Ő már így reggel is tökéletesen nézett ki. A haja, a ruhái, minden. Míg rajtam látszott, hogy most keltem fel, addig az ő arcán semmi ilyet nem fedeztem fel. Teljesen kipihentnek nézett ki, szerintem akár ott, abban a pillanatban készen állt egy fellépésre.

--Mia, itt a reggelid! Siessetek, el fogtok késni! --Nyomott anya a kezembe egy zacskót. Kezével sürgető mozdulatot tett. Oké, felfogtam!

Mikor beültem Dave kocsijába, még mindig nem szóltam egy szót se. Egyébként hasonló autója van, mint Kate-nek, csak az övé fekete. Eddig nem tudtam, hogy van kocsija, de gondolhattam volna. Bár nekem inkább olyan "sofőrrel furikázok" típusnak tűnt.

Félúton jártunk az iskola felé, mikor végre sikerült kinyögnöm egy egyszerű mondatot:

-Hol van Kate? --Nem is ismertem magamra. Máskor sokkal többet beszélek. Én nem ilyen vagyok! Beszélni, beszélni, beszélni!

Dave gyors pillantást vettem rám, majd újra az út felé fordult.

--Ma korábban ment be. Valamit még el kell intéznie. --Ránézett az órára. --De szerintem már rég elintézte. Öt perc múlva csengetnek. Egyébként mindig ilyen lassú vagy?

-Tessék? Nem! Csak elaludtam.

Csend telepedett a kocsira. Gondolkodtam egy darabig, majd újra megszólaltam. (Végre ráleltem a hangomra.)

-De nem értem. Miért jöttél értem?

-Gondoltam talán nem tudod elintézni a fuvart. Bocs, hogy nem szóltam -mondta, és egy olyan mosolyt villantott rám, amilyet csak a rajongóira szokott.

-...de miért nem szólt? --Motyogtam magam elé.

-Hmm?

-Semmi, csak furcsállom, hogy Kate nem szólt.

-Telefonált. Hagyott üzenetet a rögzítődön. -Egyenesen a szemembe nézett, leállította a kocsit. A suli parkolójában voltunk. Észre se vettem, hogy megérkeztünk. --Siessünk, már megy az óra.

A tanár nem szólt semmit, csak intett, hogy menjünk a helyünkre. A többiek furán néztek ránk, Stacy pillantása meg egyszerűen olyan volt, mint a lézer. Az az érzésem támadt, hogy képes lenne ölni vele. Még Kate is meghökkent azon, hogy együtt lát minket. Egész órán Dave és köztem kapkodta a fejét, tekintetéből nem tudtam kivenni semmit. Azt viszont láttam, hogy alig várja a szünetet, hogy végre beszélhessünk.

-Ti ketten?! --Rohant oda hozzám, mikor megszólalt a csengő. -Mi volt ez?

- Elhozott suliba. És te hol voltál?

- Hagytam üzenetet, hogy van egy kis elintéznivalóm, de most nem ez a lényeg! Tényleg elment érted?

- Igen, nem te kérted meg rá?

- Dehogy! -Mondta Kate, majd láttam valamit megvillanni az arcán. Ezernyi kérdés kavargott a fejemben, de szerencsére nem nekem kellett feltennem őket. - Elment érted?! Ezt nem értem, de miért?

- Hát, azt hiszem ezt tőle kellene megkérdezni. -Vetettem fel, de Kate már nem figyelt rám. Különböző elméleteket gyártott arról, hogy mi volt Dave szándéka azzal, hogy elhozott. Volt köztük néhány egész elképesztő is, de nem szóltam közbe.

A nap hátralévő részében végig ez volt a beszélgetés tárgya, ebédnél bevonta a többieket is. Ők persze rögtön kaptak a témán. Komolyan, már fájt a fejem tőlük. Szerintem túl sok szappanoperát néztek.

-Na jó, elég legyen! --Szakítottam félbe őket. - Szerintem pusztán kedvességből csinálta. Végül is, most hogy lesz a fellépés... -A végét már csak suttogtam, nehogy olyanok is meghallják, akiknek nem kéne.

A lányok elgondolkodtak, a szavaimon, végül nem szóltak rá semmit, de azért váltottak néhány jelentőségteljes pillantás. Most mi van?