35.rész

Sziasztok!!:)
Bocsánat a sok késésért:$
Mivel mindjárt itt az iskola, előre szólok, hogy valószínű hetente fogom majd hozni a részeket.:$:)
Na de nem is húzom tovább, jó olvasását!!:)

Reggel kialvatlanul, ráadásul késve keltem, és az időeltolódás miatt még fáradtabb voltam. Villámsebességgel letusoltam,ugyan is tegnap ruhában aludtam el, majd lesiettem reggelizni. Az asztalnál , már mindenki ott volt látszólag rám vártak.
- Elnézést a késésért, elaludtam. – szabadkoztam, majd leültem az utolsó szabad helyre.
- Mia?- kérdezte a mellettem ülő.
- Tom! Szia. – ő jött nekem tegnap este.
- Szia, sajnálom, hogy olyan korán elmentél nem hallottál énekelni.
- Nem éreztem jól magam, szerintem kimerültem a repülő úton – magyaráztam – de legközelebb mindenképpen meghallgatlak – mosolyogtam rá.
- Kérhetnék egy kis figyelmet? – állt fel James – Köszönöm, a mai napon városnézésre megyünk. Kérnék mindenkit, hogy 11-re legyen itt a Halban, köszönöm és jó étvágyat! – jelentette be, majd visszaült a helyére.
A reggeli csendben telt, részem legalábbis, Tom folyamatosan mesélt. Ennek igazán örültem, mert velem szemben Molly és Dave egymás mellett ültek és mikor Dave hozzám szólt,  Mollly majdnem megölt egyetlen pillantással, szóval inkább Tomra figyeltem, aki egyébként nagyon érdekes. Nagyon sok érdekességet mesélt a városról és az országról is, amit kicsit furcsáltam, hisz a  nevében semmi szokatlan nincs, ráadásul remekül beszél angolul. Mikor végeztünk gyorsan átöltöztem, majd lesiettem, amikor megszólalt  a mobilom.
- Halo? –szóltam bele, a nagy kapkodásban nem néztem ki hív.
- Szia, Mia! Mike vagyok. Tudod adni Katet, sehogy nem érem el ugye nincs semmi baja? – hallottam a hangján, hogy nagyon ideges.
- Nincs semmi baja – nyugtattam, és elindultam  a Halba, szerencsére Kate már ott volt.- Kate! – kiáltottam neki, és átadtam neki a telefont miközben eltátogtam, hogy Mike hívja.
Kate értetlenül nézett rám, de elvette a telefont. Miközben kicsit lelassítottam a légzésem, azon gondolkoztam vajon bezártam- e  a szobaajtóm? Végül arra jutottam, hogy inkább megnézem, persze be volt zárva. A liftben neki dőltem a falnak és igyekeztem nem elaludni.
- Az idő eltolódás? – kérdezte a liftbe belépő hang, nagy nehezen felnéztem Tomra és csak mosolyogva bólintottam.  a földszintre érve ellöktem magam a  faltól és célba vettem egy kanapé szerűséget. Láttam, hogy Kate még mindig telefonál , a többiek meg csak lézengtek alig volt itt a csapat fele így nyugodtam huppantam le a kanapéra. Kb 10 perc múlva hallottam, hogy valaki  a nevemet kiabálja, mire felriadtam és észrevettem, hogy elaludtam ráadásul Tom vállára zuhant a fejem. Elvörösödve felkeltem és megkerestem Katet, aki visszaadta  a telefonom.
- Nem tudom, hol lehet a mobilom már mindenhol kerestem – bosszankodott Kate. – Mike tisztára ki volt azt hitte valami baj történt velem – mondta, majd kicsit elmosolyodott, szerintem leesett neki, hogy aggódott érte és azért elég jó érzés lehet. Katevel beszélgettem, lassan mindenki megérkezett, így indulhattunk. Kisebb csoportba tömörültünk, amikor Molly odajött:
- Szia Kate nézd mit találtam a recepción. – nyújtotta, oda neki a telefonját és mintha ott sem lennék beállt mellé. Először döbbenten meredtem rá, majd hagytam és hátra mentem. Épp Kevin smsére válaszoltam, mikor valaki nekem jött.
- Bocsi – szabadkozott Dave – nem láttad Mollyt? Beszélnem kell vele. – láttam rajta mennyire izgatott.
- Elöl van  Kate mellett – mutattam az irányában.
- Köszi – villantott egy nagyon édes mosolyt, majd elsietett. Kicsit szomorú voltam amiért, Molly gyakorlatilag kitúrt, oké nagyon szomorú és ideges lettem. Az egész város nézéstől elment a kedvem, de nem akartam gondot okozni így csak elmentem. Tom tiszta rendes volt, végig mellettem ment és mutogatta a látni valókat meg mesélt. Türelmesen megvárta, amikor autógrammot osztottam és fotózkodtam. Mikor már semmit nem tudott mesélni, akkor sem volt csendben, elmondta, hogy apukája amerikai és anyukája magyar, ezért beszél ilyen jól és ezért tud ennyi mindent. Egyébként nagyon vicces srác, néha mikor kicsit hangosabban felnevettem a többiek kérdőn néztek rám, akkor kicsit halkabbra vettem.
- Kérsz olyat? – mutatott a kürtöskalácsra, kicsit sem zavarta, hogy nem jutott eszébe a neve angolul. Bólintottam és beálltam vele a sorba. Sokan hihetik, hogy mivel híres vagyok nem állok sorba, meg hasonlók, vannak akik tényleg így vannak ezzel, de nem én. Én igyekszem a lehető legtermészetesebb lenni, nincsenek külön kéréseim, nem panaszkodom ha az ételem nem szimmetrikus vagy valami egyéb hülyeség. Szóval csak egy 16 éves lány vagyok, akinek kicsit megugrott az ismerőseinek a száma Facbookon.
Boldogan ettem a ragacsos édességet, amikor megtámadott egy méhe. Próbáltam diszkréten lerázni, de csak nem vette a célzásaim. Annyira menekültem a kis üldözőm elöl, hogy megbotlottam és egyenesen valószínű, hanyatt estem volna, de szerencsére valaki elkapott. Egyből éreztem a lepkéket  a gyomoromban mikor hozzám ért, tudtam csak Dave lehetett az.
- Köszi – mosolyogtam rá. –elment?
- Ki? – nézett rám felvont szemöldökkel.
- A méhe, aki üldözött- vágtam rá azonnal, totál komolyan. Egy ideig csak nézett rám, majd elröhögtem magát. – Ez nem vicces, és ha megcsíp? – mentegetőztem, de én is lenevettem magam.
- Dave, nézd mit találtam neked. –szólt oda Molly, Dave unottan elindult felé. Furcsa, hogy még nem is beszéltem Mollyval, de teljesen levegőnek néz.
A városnézés befejezésével, fáradtam dőltem be az ágyba, és bár csupán délután 5 óra volt, egyből elnyomott az álom.

*3 héttel később*

Az elmúlt 3 hét volt életem, legmozgalmasabb idő szaka. Elkezdődtek a táncpróbák, ének próbák, ruhapróbák stb… Emellett szöveget tanultam és ha volt egy picurka időm, akkor a barátnőimmel beszélgettem. A lehető legtöbb felkérésre igent, mondtam, hisz nekem attól nem lesz semmi bajom, viszont valakinek nagy örömet szerezhetek vele és tudtam, ha elkezdődik a forgatás semmi időm nem lesz. Ennek köszönhetően minden lap tele volt velem, persze semmit nem értettem. Tom a segítségemre sietett, és lefordította nekem, azt mondta mindenhol azt mondják, hogy ritkán látnak ennyire kedves és nyílt szupersztárt, mint én. Ennek nagyon örültem, szeretem ezt az országot, kedvesek az emberek.  Néhány szót is megtanítottak nekem, persze vicces a kiejtésem, de Tom azt mondta javulgatok. Sok időt töltöttem vele, ő fogja  a bátyámat játszani  a filmben, aminek örülök, hisz lassan tényleg olyan mit  a bátyám. Molly pedig olyan mint egy pióve, teljesen leválasztotta rólam Katet és Davet. Vagyis Katet csak próbálta ő mőlt héten fellázadt és azóta nem beszélnek, érdekes.
- Ő egy zsarnok – huppant le mellém a földre Kate. Épp az utolsó tánc próba szünete volt, holnap már kezdjük is  a forgatást.
- Ha te mondod. – mosolyogtam rá. Soha egy rossz szót nem szóltam Mollyról, pedig meg volt a véleményem, de látszólag nagyon jól kijönnek Davvel és nem akarok, balhét, ha Dave így boldog akkor nincs beleszólásom. Sok időbe telt mire erre rájöttem, de Dave nem a pasim sőt, úgyhogy beletörődtem, hogy Molly valami egészen megmagyarázhatatlan okból utál.
- Jól van kezdjük az utolsó próbát! – tapsol kettőt Sofia. Nagy nehezen mindenki feltápászkodott és beállt a helyére. Épp a kedvenc részem jött amikor Dave megpörget a tengelyem körül, ám előtte valaki nekem jött, elveztettem az egyensúlyom és a földre zuhantam. Egyenesen a jobb bokámra. Talpra akartam állni, mintha mi sem történ volna, de nem ment. Iszonyatosan fájt a lában. Könnyek szöktek a szemembe és azon gondolkoztam, most mi lesz? Hisz holnap forgatás, de így nem fog menni, cserben fogok hagyni mindenkit.