29.rész

Reggel viszonylag korán, 9-kor keltem. Kate, Amanda és Nina már fent volt, és a konyhában beszélgettek.
- Sziasztok! – köszöntem és ásítottam egyet.
- Szia!- köszönt Kate.
- Hello! – köszönt Nina.
- Jó reggelt! - köszönt Amanda. Aki láthatólag már nagyon éber volt. – Juj, nekem mennem kell! – nézett rá az órájára. – Nagyon jól éreztem magam, köszönök mindent. Holnap találkozunk. Sziasztok! – búcsúzott el felvette a táskáját és kiviharzott.
- Hova ment ilyen sietve? – kérdeztem és elfoglaltam a távozó helyét.
- Ma jön a mamája, 10-kor száll le a gépe. – magyarázta Kate.
-  Értem. –bólintottam.
- Sziasztok lányok! – köszönt Maggei.
- Jó reggelt!- köszöntünk vissza kómásan.
- Kate, ugye nem felejtetted el, hogy ma vigyáznod kell Emilyre? –kérdezte.
- Őő, persze, hogy nem! – hebegte Kate.
- Oké, akkor én most megyek Mellisához. Sziasztok, jók legyetek! – köszönt el.
- Basszus, teljesen elfelejtettem. – nézett ránk Kate mikor az anyukája kiment.
- Ki az az Emily? – kérdeztem.
- Emily Jena lánya, 6 éves. Néha vigyázok rá mikor Jenának sok dolga van. – világosított fel.
- Értem. – mondtam.
- Kate megígérted, hogy ma segítesz nekem az egyik ruhában és az nem 2 perc lesz. – mondta Nina csalódottan.
- Tényleg! – csapott a fejére. – Ne haragudj!- nézett ré Ninára. Hirtelen némaság telepedett a konyhára amikor eszembe jutott valami.
- Hé, nincs semmi gond. Én itt maradok és vigyázok Emilyre, Nina áthozza a cuccait és már meg is van oldva. – vázoltam a tervet.
- Köszönöm Mia! – ugrott a nyakamba Kate, aminek következtében majdnem leestem a székről, amin eddig ültem.
Hirtelen lépteket hallottunk, Nancy robogott le a lépcsőn.
- A fenébe elaludtam és elkéstem. Holnap talizunk. Sziasztok!  - és amilyen gyorsan jött ki is ment az ajtón.
- Oké, erre én sem tudok válaszolni. – tette fel a kezét Kate.
- Reggelt!- jött be a konyhába Dave.
- Jó, hogy jössz már kezdek éhes lenni. – jelentettem ki. Nináék már nevettek, tudták mire készülök, de Dave még nagyon kómás volt.
- És én ahhoz miért kellek, hogy egyél? – vonta fel a szemöldökét.
- Mert nyertem, ezért neked kell csinálnod a reggelinket! – feleltem egyszerűen.
- Jó, de  a többiekét nem vállalom!
- Hé! – szólt közbe Kate.
- Lécci – néztem rá boci szemekkel.
- Legyen. – adta meg magát. Kate és Nina elismerően bólintottak, Dave meg hozzálátott a reggelinkez. Megkell hagyni egész finom lett.
 Evés után szóltam anyáéknak, hogy csak vacsira megyek haza. Emily 10-kor jött, Jenával nem találkoztam, mert rohannia kellett.
- Szia Emily, Mia vagyok. – mutatkoztam be mikor Katevel bejöttek a nappaliba.
- Emily, nekem most mennem kell segíteni az egyik barátnőmnek, kint leszünk a konyhába. Addig Mia vigyáz rá. – mondta Kate, majd egy gyors puszit nyomott az arcára és elment. Azt, hogy miért a konyhába kell ruhát varrni, azt nem tudom, biztos ott  a legjobbak a  fényviszonyok, meg eléggé tágas is.
- Na Emily mit játszunk? – guggoltam le elé, és reméltem, hogy megkedvel.
- Twisterezzünk! - kiáltotta. Mivel ezt a játékot ketten nem lehet játszani (jobb híján) Dave csatlakozott hozzánk.
- Oké, de én pörgetek. – egyezett bele  a játékba. Nem volt könnyű dolga Emilynek, de valahogy csak meggyőzte.
- Én had, annyira szeretek pörgetni. Lécciii! – rebegtette a szempilláját Emily. Meg kell hagyni nagyon aranyos ez a kislány. Még Dave sem tudod ellenállni.
 A játék nagyon viccesre sikeredett. Az első néhány lépés nagyon könnyű volt, de aztán már annyira összekeveredtünk, hogy Dave lába (!) közelebb volt mint a saját kezem.
- Mia jobb kéz piros! – kiáltott Emily.
- Ha a kezemet oda rakom szétszakadok! – közöltem a nyilvánvalót.
- Éljen akkor én nyertem! – mondta Dave.
- Na azt már nem!- vágtam rá egyből. Épp a lehetetlennel próbálkoztam miközben Kate bejött, megmutatni a ruhát.
- Hajrá Mia! – szurkolt. Nem tudom miképp, de csak elértem a piros pötty szélét.
- Éljen! – nyögtem ki. A következő pillanatban Dave nem bírta tovább és összeesett.
- Szép volt! – adott egy pacsit Kate. (Hm lehet, hogy Mike rossz hatással van rá?)
  Egyébként Emilyvel jól elvoltam, de mikor már hatodszorra mentünk és jöttünk be, azt hittem végem. Alapból nem lenne ez akkor nagy probléma, de ilyenkor minimum két réteg ruha kell és hát ő nem egy nyugodt kislány. Szóval fáradtam huppantam le a kanapéra.
- Fél óra szünet. – jelentettem ki.
- Monky Time! – kiáltott fel. Ezt műsort ismerem, Kevin régen sokat nézte. Aranyos kis majmok vannak benne, akik énekelnek. Néha egészen vicces tud lenni.
- Nem mondod, hogy ezt ismered? – nézett rám Dave „szörnyülködve” mikor énekeltem a majmokkal.
- Ez a kedvenc mesém. – mondtam gyerekesen.
- Ooké. – mondta leült a kanapéra. – Érzem ahogy elhalnak az agysejtjeim. – közölte, mikor véget ért a mese.
- Lökött! – dobtam meg egy párnával.
- Bújócskázzunk! – mondta Emily.
- Én leszek a hunyó! – jelentette ki Dave.
 Emily elrohant, én meg megbeszéltem Davevel, hogy a konyhába „bújok”, de nem kell sietni, hogy megtaláljon.
- Hello!  Váó, Nina ez valami csodálatos lett! – láttam meg a ruhát, ami valami eszméletlen gyönyörű volt! Nina egy divattervező suliba jár, ahol minden hónapban, új ruhát kell alkotni, és arra kapják a jegyet. Ezeket a ruhákat modellek mutatják be akik hasonlóan néznek ki mint Kate így amellett, hogy Nina ruhái meseszépek, de még a modelleken is úgy áll mintha rájuk varrta volna. Ami nagyban növeli az esélyeit az 5-ös szerzésben.
- Szerinted tetszeni fog a tanároknak? – kérdezte félve.
- Ha ez nem csillagos-brillagos-trillagos 5-ös akkor ők vakok. – jelentettem ki.
- Köszi. –mosolygott, majd ismét belemerült a munkába.
- Hol van Emily? – kérdezte Kate.
-  Bújócskázunk. Dave  a hunyó, mondtam neki, hogy ráér megkeresni. – nevettem fel.
- Értem. Milyen fura, hogy Davel ilyen jól elvagytok, nem gondoltam volna egy hónappal ezelőtt. – gondolkodott el Kate.
- Igen, tényleg az, de örülök, hogy megváltozott. – mondtam.
- Én is.
- Én mindig is szerettem. – szólt közbe Nina.
- Tudjuk. – feleltük.
- Most miért? – nézett ránk.
- Hagyjuk, apropó tetszik neked most valaki? – kérdezte Kate.
- Hát. – kezdte és teljesen vörös lett.
- Hallgatunk. – mondtam.
- Jó elmondom, de senkinek nem szólhattok! Max a lányoknak! – esketett meg mindeket.
- Ígérjük, na de mond már! – sürgette Kate.
- Hát izé – hebegett, majd gyorsan elhadarta.
- Ki? Nina ezt nem értem. – ellenkezett Kate, tényleg semmit nem lehetett érteni.
- Ted. – bökte ki végül, mi pedig elkerekedett szemmel néztünk rá. – De el ne mondjátok neki!
- Megvagy! – rohant be Emily a konyhába.
- Ezt a beszélgetést még nem fejeztük be. – suttogta Kate és Ninára mosolygott.
- Ügyes vagy! – mondtam. – És hol hagytad a hunyót?
- Nem tudom, valahol lemaradhatott. – nézett a  háta mögé.
- Emily kicsim, megjöttem! – szólalt meg Jena.  Gondolom Dave engedte be.
- Anya! -  rohant oda hozzá Emily.
- Sziasztok! Jól viselkedett az kis angyalom? – kérdezte.
- Igen nagyon aranyos volt. – válaszoltam.
 Miután Emily elment nekem is mennem kellet. Mondta a csajoknak, hogy nem valószínű, hogy este tudok net elé kerülni, mert 8-ra jön James még valamit meg akar beszélni velem. Úgyhogy megígértettem Katevel, hogy holnap mindent elmesél.
 Egyébként Jamesel azt kellet megbeszélni mi lesz vele  a gálaest után. Először is, rengeteg helyre hívtak már most, hogy adja interjút! Aztán azt javasolta tötöljem magam a közösségi portálokról, vagy változtassak nevet. Természetesen lesznek hivatalos oldalaim, de azok nagy részét, majd ő kezeli, persze néha-néha én is benézek majd. Végül pedig, két hét múlva videóklipp forgatásra megyek. Nem tudom miért ilyen magabiztos, de állítja,hogy szuper jó leszek szombaton. Hát legyen igaza.
 Fáradtan mentem lefeküdni.  Szinte egy szempillantás alatt elaludtam. Hosszú, hosszú hétvége volt, és java még csak most jön!