28.rész

Ahogy lejöttem a színpadról, Amanda egyből a nyakamba ugrott.
- Szuper voltál!
- Köszönöm. – mondtam miután kiszabadultam az öleléséből.
- Mi megmondtuk. – mondta Kate.
- Igen, ti mind megmondtátok és bíztatok bennem, köszönöm. – hálálkodtam és pillanatok alatt kreáltam egy csoportos ölelést. Idő közben Ted, Nina, és Jason (!) is csatlakozott, ők a nézőtérről figyeltek Amandával együtt.
- Oké, oké elég. – mondta Dave. Szép lassan visszanyertük a normális testhelyzetünket, és elindultunk Kateékhez. A hangulat már a kocsiban is nagyon jó volt, mert Kate egyik slágere ment így azt énekeltük. Ez  a hangulat csak fokozódott náluk. Amanda minden féle képen karokezni akart és mivel nem volt jobb ötletünk, hát elő szedtük a kellékeket.
- Nem mondod komolyan, hogy mikrofon állványotok is van! – hitetlenkedtem a szerkezetet vizsgálva.
- Pedig láthatod, hogy van. – nevetett Kate.
A cd-n rengeteg sláger volt. Nagyon sokat hülyültünk. Néha én is meglepődtem magamon mennyire felszabadultan ugráltam a „színpadon”, aminek a nappali közepén lévő szőnyeg adott helyet. Persze  a közönség ( a csajok és Maggie Kate anyukája) nagyon értékelték  az előadásomat. Dave épp akkor ért haza (elmentek valahova Teddel) amikor a Jessie J – Domino-ját énekeltem, hát kicsit meglepődve szemlélte az eseményeket végül leült a közönség soraiba. 3 órán keresztül énekeltük a jobbnál jobb dalokat, végül hullafáradtan terültem el a kanapén.
- Ennyi, nem bírom tovább. – jelentettem ki.
- Kicsi a rakás! – kiáltotta el magát Nancy. Több se kellet, mind a négyen rám vetették magukat. Még szerencse, hogy Dave és Maggie megkímélt, így is szétlapítottak. Na nem mind ha valami nehezek lennének külön-külön, de így együtt, hát… azért túl éltem.
- Mit szólnátok, ha rendelnék pizzát, amíg ti összepakoltok. – mondta Maggie. Ezzel mindenki egyetértett, majd leadtuk a rendelést. Ezután összepakoltunk, ami normál esetben kb 10 percet vett volna igénybe, de hát ilyen körülmény között még akkor is pakoltunk mikor kihozták a pizzát. Én nem tudom, hogy csináltuk, de amint megláttuk a dobozokat hiper sebeségre kapcsoltunk és alig 5 perc múlva már a konyhában voltunk.
- Húsimádó? – fordult körbe Nancy aki vállalta  a kiosztást.
- Enyém! – mondta Kate és elkezdte felvágni.
- Hawai?
- Enyém! – kúszott oda Nina.
- Ez az enyém. – olvasta le dobozon szereplő nevet. – Sonkás kukoricás?
- Enyém! – vettem át  a kajámat.
- Négy sajtos?
- Az enyém! – ment oda érte Amanda.
- Dave, ez most komoly? Chilis?
- Nem is szereted a Chilit. – mondta Kate miközben harapott egyet.
- Nincs vele semmi bajom és nem eszitek el előlem. – nyújtotta ki  a nyelvét, majd elvette a pizzáját.
Ninával összenéztünk, és abban a pillanatban mikor, Dave felszeletelte a pizzát (egyébként nem voltak nagyok) egy emberként álltunk elé és vettünk ki egy –egy szeletet.
- Hé?
- Én szeretem a Chilt. – vonta meg a vállát Nina és beleharapott.
- Oké, most mázlid van, mer utálom az ananászt, de még vissza kapod. – mondta, majd felém fordult.
- Emberek valaki Chilis pizzát? – néztem körbe.
- Ha nem eszed meg minek vetted el?
- Mert jól esett.
- Ennek örülök, de visszaadnád a kajámat.
- Lássuk csak – gondolkoztam el. – Nem!
- Na de srácok, nem játszunk az étellel. – vette ki a kezemből Maggie a pizza szeletet és megette.
- Bocsi. – néztem tetetett bűnbánással Davre.
- Ezt még visszakapod! – jelentette ki, és harapott egyet a pizzába. Jót nevettünk rajta, majd mi is hozzáláttunk az evéshez. Mikor végeztünk elterültünk a kanapén és kapcsolgattuk  a tv-t.
- Mia nézd te vagy a tv-ben!-  szólt Nina.
- Én? – kerekedet ki  a szemem, - Ja a gálaest reklámja.  – esett le.
- Nincs semmi érdekes. – kapcsolgatott Kate . – Uncsi. Uncsi. Már láttam. Miez? Á, utálom.
- Veled aztán egy élmény tv-t nézni. – nevettem.
- Jó itt nincs semmi értelmes, nézzünk filmet. - kapcsolta ki unottan a tv-t.
- Nézzünk horrort! – mondta Amanda.
- Ne, utálom a horrort. – mondtam.
- Csak nem félsz? – kérdezte Dave.
- Nem félek, csak nem kifejezetten vagyok oda érte.
- Féélsz! – kiabálta.
- Ugyan nem!
- Fogadunk?
- Oké, de úgy is én nyerek. - nyújtottam a kezem.
- Nem hinném. – rázta meg a kezem.
- Oké, én leszek a fogadó biztos! – jelentette ki Kate és „elvágta a kezünket.” – Miben fogadtok?
-  Ha nyerek, szolgálnod kell egy hétig. –jelentette ki mosolyogva.
- Rendben, de ha én te szolgálsz!
- Megegyeztünk. – kacsintott.
- Oké, akkor a szabály, aki többször sikít vagy remeg vagy akármi az a másiknak egy pont. – ismertette Kate.
- Oké. – válaszoltuk. Ez alatt Nina hozott popcornt (nem tudom minek, hisz most ettünk), Nancy és Amanda kiválasztották a filmet.
 Nem tudom, hogyan,de addig fészkelődtek mellettem amíg Nina és Dave közé nem kerültem.  A film egy tipikus horror film volt.  A csajok sikítoztak, de én meg sem rebbentem, mert annyira sablon volt, hogy tudtam mikor kell „félni”, és én már csak azért se veszítek! Időközben láttam, hogy Nancy elaludt, nem tudom, hogy csinálta. Amandának se kellet már sok, tényleg egy hosszú nap volt.
- Hova mész? – kérdezte Dave mikor, felkeltem a kanapéról.
- Pisilni. – suttogtam, mire Nina felnevetett.  Amikor visszafelé mentem a nappaliba, hirtelen eszembe jutott valami. Nagyon halkan Dave mögé osontam. Megvártam, míg jön a „na most féljetek rész”. És abban a pillanatban, hogy a szörny megjelent rátettem a vállára a kezem.
- Bu. – mondtam mire, majd’ kiugrott a bőréből. Sajna nem csak ő ijedt meg hanem a mellette ülők (Nina és Kate ) is. Nina akkorát sikított, hogy még Nancy is felébredt én meg fetrengtem a röhögéstől. Mikor mindenki kapcsolt mi történt, már mindenki nevetett, csak Dave nézett rám gyilkos tekintettel.
- Úgy tűnik nyertem. – jelentettem ki.
- Ez aljas húzás volt. Nem érvényes. – rázta a fejét.
- Ó dehogy nem. – nevetett Kate.
- Ti össze fogtatok ellenem?- nézett ránk.
- Gyerekek mi ez a sikítozás? – jött le álmosan a lépcsőn Maggie.
- Mia elemében van. – nevetett fel Kate, most már mindenki nevetett még Dave is.
- Értem, de most már alvás. – mosolygott.
- Rendben. – ásított egyet Nancy.
- Szóval a szobámba 3 hely van, szóval valakiknek itt kell aludni. – mondta Kate.
- Én alszok itt. – mondtam.
- Jó akkor én és Mia itt alszunk, ti meg a szobámban. – osztotta el a helyeket Kate.
 A ház hamar elcsendesült, és a kanapé is nagyon kényelmes volt, de valahogy mégsem tudtam aludni. Ezzel nem voltam egyedül.
Hallottam, hogy valaki bemegy a konyhába. Gondoltam utána megyek, amúgy is szomjas voltam. Mivel sötét volt sikeresen belerúgtam a kukába.
- Áú. – szisszentem fel.
- Mia?- kérdezte Dave.
- Nem a szörny vagyok húú. – idegesítettem.
- Haha nagyon vicces. Mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném. Nem kapcsolnád fel a villanyt, semmit nem látok.
- Keresd meg a villanykapcsolót, nekem tele a kezem.
- Oké, merre van?
- A falon.
- Kösz, igazán nagy segítség vagy! – mondtam. Szó szerint semmit nem láttam így kénytelen voltam a kezemre hagyatkozni. Párszor majdnem hasra estem, amin Dave jót derült.
- Ne nevess hanem segíts!- förmedtem rá, de abban a pillanatban megtaláltam és felkapcsoltam a villanyt. -  Heuréka!
- Ügyes. – bólogatott Dave nevetve.
- Mit iszol? –kérdeztem, mert a kezében egy bögre volt.
- Forró csokit csinálok. Kérsz?
- Ahham. – ültem fel az asztalra és lóbálni kezdtem a lábam.
Néztem, ahogy Dave sürög- forog  a konyhába, igazán vicces volt mikor a cukorral szerencsétlenkedett. De alapjában véve gyorsan kész lett. És felült mellém az asztalra.
- Na milyen? – kérdezte izgatottan.
- Forró! – hebegtem, mert jó nagyot belekortyoltam.
- Hülye! – mondta majd oldalba lökött.
- Egyébként a pille cukor nagyon jó. – mosolyogtam.
- Én utálom. –mondta miközben kiügyeskedte a bögréje szélére a falánkságot.
- Akkor minek tetted bele?
- Mert anyu és Kate így isszák és megszoktam. – vonta meg a vállát.
- Aha, nagyon logikus. – mondtam miközben elloptam a cukrokat.
- Hé! Előbb a pizza, most meg a cukor.  Veled se eszek többet semmit! – jelentette ki és arrébb ült.
- Azt mondtad nem szereted. – mondtam nevetve. Ezután néhány perces csend következett. Amit Dave tört meg.
- Köszönöm. – mondta komolyan miközben a bögréjét bámulta.
- Nagyon szívesen. – vágtam rá. – De mit is?
- Azt, hogy észhez térítettél. Nem tudom mi lenne velem, ha nem jössz és keltesz fel az álomvilágomból.
- Igazán semmiség. Nem csináltam semmit, csak megmondtam a véleményem. – vontam meg a vállam.
- Nem, sokkal többet, segítettél. – fordult felém és mélyen a szemembe nézett. – Nélküled sosem békülök ki Teddel .És egy bunkó celeb lettem volna előbb utóbb. Szóval köszönöm. – mosolyodott el.
Hirtelen valami egészen furcsát éreztem, amit  még soha, de nem nagyon törődtem vele hanem inkább válaszoltam.
- Én meg azt köszönöm, hogy segítesz a lámpaláz legyűrésében. – mosolyogtam rá vissza.
- Jó kis páros vagyunk, mi?- mondta nevetve, majd leugrott  az asztalról.
- Frenetikus. – helyeseltem nevetve, majd beleittam forró csokimba amin még mindig volt egy kis tejszínhab.
Dave szembe fordult velem, valamit mondani akart, de kitört belőle a nevetés.
- Mi az? – fogalmam sem volt min nevet.
- Tiszta tejszínhab a szád. – nevetett.
- Ja az nem az. – ráztam meg a fejem. – Én vagyok a Mikulás! Ho-hó. – mondtam mire hangos röhögésbe tört ki. – Sss! Mindenkit felkeltesz!
Nagy nehezen abbahagyta a nevetést. Elmostuk a bögréket majd, indultunk aludni.
- Jó éjt! – mondta.
- Neked is! – mondtam és ránéztem az órára. Hajnali 1 volt. – Jól pihend ki magad, mert mától a szolgám vagy egy hétig! – szóltam utána mire újra nevetésben tört ki. Rázkódó vállakkal ment fel a lépcsőn.
Mosolyogva feküdtem vissza Kate mellé, de hiába volt késő nem bírtam aludni. Ez volt az életem egyik legjobb napja. És ezt a barátaimnak köszönhetem.  Felelevenítettem a fellépést, a karaoket és úgy az egész estét. Aztán Dave arca jelent meg előttem, mikor rám nézett a konyhába. Már megint ez az érzés! Lehet, hogy? Nem ez nem lehet, Dave az egyik barátom! Az egyik legjobb barátom! Átfordultam a másik oldalamra és hagytam, hogy elnyomjon az álom.