43.rész

Sziasztok!:)

Ez a rész kicsit rövidebbre sikeredett, de remélem azért tetteszeni fog:$$$

Jó olvasást!!:)
UI: Köszönöm a sok kommentet!!!♥♥♥

A kijelzőn anya neve villogott.
- Anya! Szia! – köszöntem boldogan és akaratlanul is elmosolyodtam.
- Szia kicsim! Figyelj, tudom, hogy megígértük, hogy ott leszünk a premieren 2 hét múlva, de a stáb fele ételmérgezést kapott …- bele fojtottam a  szót, és felpattantam  a padról, mire Dave aggódva nézett rám.
- Ugye ti jól vagytok?! – kérdeztem idegesen.
- Persze nincs semmi bajunk. – nyugtatott meg.
- Ennek örülök, akkor 2 hét múlva a premieren találkozunk? –a mosoly kezdett vissza kúszni az arcomra.
- Sajnálom kicsim, de ez nem fog menni. – elhúztam a számat, mintha csak látná. – Néhány napot ki kell hagynunk, és sajnos nem tudunk haza menni – vagy csak nem akartok, tettem hozzá magamban. – Szóval kizárt, hogy ott legyünk majd  a premieren. Ugye nem haragszol? – fejezte be  a mondatot.
- De! Nagyon is haragszom! Sose vagytok itt, ráadásul szülinapom lesz! És az ELSŐ filmem bemutatója. – mondtam volna legszívesebben, de ehelyett csak ezt feleltem:
 - Nem, dehogy megértem. Most mennem kell, mert hamarosan indul a gép vissza New Yorkba. Jók legyetek, puszi!
- Köszönöm kicsim, te vagy a legjobb kislány. Szia szeretünk. – és letette.
Nagy hévvel dobtam bele a táskámba a telefont, majd visszaültem a barátom mellé.
Csalódottan, meséltem el Davnek mi történ, aztán egy mosolyt erőltettem az arcomra és úgy tettem mintha minden rendben lenne.  Biztos voltam benne, hogy Dave tudja, igazából sírni volna kedvem,de nem szólt egy szót sem csak hagyta, hogy lenyugodjanak a gondolataim. A szálloda ajtaja előtt kaptam egy hosszú csókot, mielőtt beléptem volna búcsúzkodni.
- Szeretlek. – öleltem magamhoz és magamba szippantottam az illatát.
- Én is – suttogta.  Kis ideig még álltunk így a kapuban, majd erőt vettem magamon és elindultam elköszönni a barátaimtól.
- Tom ez valami csodálatos! – öleltem magamhoz – köszönöm! – egy olyan búcsú ajándékot kaptam tőle amin azok a képek voltak amiket akkor csináltunk amikor, még nem jártam Davel és folyton együtt lógtunk. Kicsit összeszorult  a torkom, és azt éreztem elhanyagoltam.
- Ugyan, majd ha megyek hozzátok, te is csinálhatsz ilyet – nevetett.
- Jössz New Yorkba? – kérdeztem csodálkozva.
- Ki nem hagynám a premiert – bólintott.
- Ez remek! – öleltem át ismét.
Még beszélgettünk egy darabig, de sajnos nem sokáig, mert fel kellett mennem össze pakolni. Nem is olyan könnyű művelet majd’ 2 hónapnyi dolgot elrakni. Miközben pakoltam előjöttek azok a kis tárgyak amiket a rajongóktól kaptam.
Visszagondolta az itt el töltött időre, hogy mennyi jó dolog történt itt velem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, mire elmosolyodtam.
Viszonylag gyorsan becsomagoltam, és úgy döntöttem meglátogatom Tomot, de a recepción azt mondták már haza ment. Kicsit csalódott voltam, aztán ránéztem az órára ami 11 órát mutatott. Talán mégsem voltam olyan gyors, gondoltam magamba és óvatosan bekopogtam Davehez.
- Gyere – szólt, kicsit sem tűnt álmosnak.
- Szia csak azt, itt meg mi történt? – kerekedett el a szemem . A szobája úgy nézett ki mint egy háborús övezet, amit utána még fel is túrtak az ellenség katonái.  Mindenhol ruhák, cipők és egyebek hevertek, Dave pedig az ágyban ült és laptopozott.
- Csak pakoltam, aztán kerestem valamit, de nem találtam és mire rájöttem, hogy nincs is itt addigra nem volt erőm rendet rakni – vonta meg a vállát és félre dobta gépét.
- Ahha – bólintottam – biztos igazad van – nevettem fel.
- Nem érted? – kérdezte mosolyogva. – Pedig olyan egyszerűen magyaráztam. – rázta meg a fejét.
- Biztos a kései óra az oka.
- Milyen költői valaki. – mosolyogott,majd adott egy puszit a homlokomra és belekezdett a pakolásba.
- Segítsek? – kérdeztem mikor épp a töltők zsinórjait válogatta szét. – Segítek. – módosítottam a hangsúlyom. 
hajnali 2-ig szerencsétlenkedtünk, mire mindent elpakoltunk. A végere annyira elváradtam, hogy nem leültem az egyik fotelbe és ülve elaludtam.

Másnap a repülőn ülve azon tűnőttem, ha valaha turnézni megyek biztosan eljövök ide még egyszer.
- Kérjük önöket, foglalják el a helyeiket a felszállást hamarosan megkezdjük. – uatasított minket  a kapitány.
Dave leült mellém, a kezét automatikusan az enyémre tette, miközben beszélt az egyik stuardessel, ezen elmosolyodtam.
- Min mosolygsz? – kérdezte.
- Semmin – vontam meg  a vállam és ráhajtottam a  fejem az övére. Hirtelen boldognak éreztem magam. Egészen biztos voltam abban, hogy Dave soha, soha nem fog elhagyni. És ez nekem elég volt ahhoz, hogy elfelejtsem a szüleimet akik a szülinapomat is elfelejtik.
Néztem ahogy felhők egyre közelebb kerülnek hozzánk. Általában most jönne az a rész, hogy elalszom és majd boldogan ébredek fel mikor leszállunk.
Aha, hát nekem nincs ilyen szerencsém. Alig hagytuk ez az országot iszonyatos fej és has fájás tört rám. Gondolkozni is alig volt erőm, így  gyorsan elhadartam Davenek mi a bajom, aki aggódva kért egy fájdalom csillapított.
- Jobban vagy? – kérdezte Kate aki idő közben mellém jött, Nináva és Jamsel együtt.
- Nem igazán – motyogtam.
 Forgott velem a világ. Az előbb még minden rendben volt, most meg mint akit elütött egy teherautó úgy érzem magam. Sajgott a fejem, minden csupa homály volt és ezer kilónak éreztem magam. Nem akartam, hogy bárki elkapja, de nem volt erőm arrébb menni. Megkértem, hát a többieket, hogy menjenek el, de eszük ágában sem volt.
A hányingerem egyre csak erősödött, csoda, hogy időben kijutottam a wc-ig.
Dave megpuszilta  a homlokomatamikor vissza értem, majd így szólt:
- Mia te lángolsz!
- Mutasd – tette a tenyerét a homlokomra Nina –ú – húzta el a száját.
Mire leszálltunk, mindent kihánytam és volt vagy 40 fokos lázam. Fogalmam sincs mi lehet a bajom és ez megrémiszt, de nem csak engem, hanem a körülöttem lévőket is. Izzadtam és rázott a hideg. Biztosan egy csomó fotós sereglett a reptéren rajongókkal együtt. Én azonban csak annyit fogtam fel, hogy Dave felemel és beültet egy kocsiba. Aztán rövidesen megláttam a kórházat jelzős lámpát. Dave kisegített a kocsiból és elindult velem együtt a főbejárat felé.
Az utolsó amire emlékszem, hogy ráfektetnek egy ágyra és betolnak valahová.