2012. június 1., péntek

5.rész


Az  sms-t anyutól kaptam.  Azt írta, hogy szombaton haza jönnek, és hogy van számomra egy jó híre. Az üzenet első felének nagyon örültem, hisz nagyon rég láttam már őket. Viszont a jó hírek sosem „jók” legalábbis nekem nem, mint mondjuk: jól fog állni a fogszabályzó abban a reklámban, vagy hogy imádni fogod az új sulit, neked való. Szóval épp azon gondolkoztam, hogy örüljek vagy gyártsak összeesküvés elméleteket, amikor Kevin viharzott be a szobámba a kezében egy halom füzettel (észre se vettem, hogy kiment).
- Gondolom nem érted a leckédet?- mindig együtt írjuk meg a házi feladatokat, általában nem ért semmit, időbe telt rájönnöm, hogy csak meg akarja csináltatni velem. Ezért is van, hogy viszonylag jól tudok magyarázni, hisz Kev egy kicsit nehéz fel fogású tud lenni.
És már ki is pakolt. Este 10-ig írtunk házit, rengeteg leckét kapott. Közben mondjuk vacsoráztunk is, isteni volt a spagetti. Vacsora közben elmeséltem, milyen a nagy az iskola, meg hasonlók.
Így este nem volt időm az sms-en gondolkodni. Hamar elaludtam.

A hét is gyorsan elrepült.  Minden napot osztályfőnöki órával kezdtünk (ahol rajongói levelekre válaszolgattak a többiek vagy játszottak) és mindig színjátszó körrel zártunk. Matekon kiosztották a dolgozatokat, Ramona 4-est írt. Hihetetlenül örült neki, egész nap ujjongott. Irodalmon verset kellet írni, nekem nagyon nem ment, de Ramóna 2 perc alatt alkotott egy tíz soros verset, amit fel is olvasott:


Te vagy régóta az álom,
minek beteljesülését várom.
Azt mondták, kövessem álmaim,
ebből építem remény-váraim.
Követlek téged, bármerre is jársz.
Remélem, utadon szerelmet nem találsz
s remélem azt is, szíved jó útra tér.
Az én szívem folyton csak remél.
Reméli, hogy az a jó út én leszek,
de, ha mégsem: örökre ég veled!

 

 Hát lehet, hogy nem túl okos, de fantasztikus verseket ír.
    A többi óra szokásosan telt, minden tanárral megismerkedtem. Ebédnél jókat beszélgettem Kate-tel, egész jóba lettünk. Facebookon rendszeresen beszéltünk, mindenki bejelölt az osztályból. Mindenki, még Stacy és Dave is. Pénteken elmentünk suli után, Nancy-vel, Amandá-val és Kate-tel a plázába, mert Nancynek aznap volt a szülinapja. Nagyon jól szórakoztunk, beültünk a moziba, utána pedig a Mekibe. Aztán elmentünk sétálni, és mindenfélét énekeltünk az utcán, kicsit furcsán néztek ránk,de hát egyszer lesz Nancy 17.
  Így észre sem vettem és eljött a szombat. Arra keltem, hogy csengetnek. Egyből kiugrottam az ágyból, és rohantam le a lépcsőn. Mint egy rakéta úgy ugrottam apu nyakába. Kis híján hanyatt is esett.
- Sziasztok!!Már úgy hiányoztatok. – üdvözöltem őket, majd kaptak mindketten egy hatalmas puszit. Mögöttük James a managerük jött be az ajtón. Így hát bementünk a napaliba. Illetve én elszaladtam felöltözni és fésülködni. Mikor visszaértem Kevin már gumicukrot evett.
- És én mit kapok?- kérdeztem nevetve.
- Van egy kis sütim ajánlotta fel apu. - és kotorászni kezdett a táskájában.
Aztán hirtelen előhúzott egy Micky egeres pulcsit én meg ugrándozni kezdtem örömömben. Na jó ez nagyon hülyén hangzik, de mindig is akartam egy ilyet. Így azonnal fel is vettem. Egész nap abban flangáltam.
- Szóval mi az a jó hír?- kérdeztem reggeli közben kicsit félve.
- Hát az az igazság, hogy nem olyan jó- mondta anyu. Na itt már tudtam, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó.
- Tudod nehéz egy ilyen fejlődő gyors világban..- kezdte apa.
- A lényeget, ha kérhetem- szóltam közbe, mert tudtam ha egyszer belekezd...
- Jó, elmondom. - szólt anya és vett egy hatalmas levegőt. - Szóval az utóbbi időben kicsit eltűntűnk a nyilvánosság elöl, és már rég volt filmünk. Viszont a jótékonykodást nem hagytuk abba, hisz tudod, hogy már szinte függők vagyunk.
Megbíztak minket, egy hatalmas jótékonysági gálaest szervezésével. Kell egy nagy durranás és arra gondoltunk te lehetnél az.- fejezte be és félően rám nézett.
- Én, már, hogy lehetnék én nagy durranás?- alig bírtam szóhoz jutni, tényleg nem értettem, semmit.
- A híres Mr. és Mrs. Star egyetlen kislánya, aki eddig kerülte a nyilvánosságot, most megmutatja, tehetségét- szólt közbe James- már látom is a szórólapokat, reklámokat és óriás plakátokat..
- Elég! - szóltam közbe- Arról volt szó, ha el megyek ebbe a suliba nem kell szerepelnem!- kiáltottam, majd felrohantam és becsaptam magam mögött az ajtót…









2 megjegyzés: