4. díjam!!*-*

KÖSZÖNÖM CuteGirl!!!*-*

Tedd ki a díjat!
2. Írj magadról 5 dolgot!
3.Jellemezd magad 4 szóval!
4. Küld el 4 embernek!

1. kint van^^
2.,
1. Mindig elvakarom a szúnyog csípéseim:$
2. Nem szeretek szomorú lenni.:P
3.Mindig arra törekszem, hogy mosolyogjak.:)
4.A nyáron mindent elfelejtettem xD
5. Imádom a  Brit-zászlós cuccokat^^

3.
- őszinte
- vidám
- Extra hülye LoLxDDD
- néha gyerekes :D

Jelöltjeim:
~Mrs. Payne
Love Hearts
But you want, you want,you want me to love you too

35.rész

Sziasztok!!:)
Bocsánat a sok késésért:$
Mivel mindjárt itt az iskola, előre szólok, hogy valószínű hetente fogom majd hozni a részeket.:$:)
Na de nem is húzom tovább, jó olvasását!!:)

Reggel kialvatlanul, ráadásul késve keltem, és az időeltolódás miatt még fáradtabb voltam. Villámsebességgel letusoltam,ugyan is tegnap ruhában aludtam el, majd lesiettem reggelizni. Az asztalnál , már mindenki ott volt látszólag rám vártak.
- Elnézést a késésért, elaludtam. – szabadkoztam, majd leültem az utolsó szabad helyre.
- Mia?- kérdezte a mellettem ülő.
- Tom! Szia. – ő jött nekem tegnap este.
- Szia, sajnálom, hogy olyan korán elmentél nem hallottál énekelni.
- Nem éreztem jól magam, szerintem kimerültem a repülő úton – magyaráztam – de legközelebb mindenképpen meghallgatlak – mosolyogtam rá.
- Kérhetnék egy kis figyelmet? – állt fel James – Köszönöm, a mai napon városnézésre megyünk. Kérnék mindenkit, hogy 11-re legyen itt a Halban, köszönöm és jó étvágyat! – jelentette be, majd visszaült a helyére.
A reggeli csendben telt, részem legalábbis, Tom folyamatosan mesélt. Ennek igazán örültem, mert velem szemben Molly és Dave egymás mellett ültek és mikor Dave hozzám szólt,  Mollly majdnem megölt egyetlen pillantással, szóval inkább Tomra figyeltem, aki egyébként nagyon érdekes. Nagyon sok érdekességet mesélt a városról és az országról is, amit kicsit furcsáltam, hisz a  nevében semmi szokatlan nincs, ráadásul remekül beszél angolul. Mikor végeztünk gyorsan átöltöztem, majd lesiettem, amikor megszólalt  a mobilom.
- Halo? –szóltam bele, a nagy kapkodásban nem néztem ki hív.
- Szia, Mia! Mike vagyok. Tudod adni Katet, sehogy nem érem el ugye nincs semmi baja? – hallottam a hangján, hogy nagyon ideges.
- Nincs semmi baja – nyugtattam, és elindultam  a Halba, szerencsére Kate már ott volt.- Kate! – kiáltottam neki, és átadtam neki a telefont miközben eltátogtam, hogy Mike hívja.
Kate értetlenül nézett rám, de elvette a telefont. Miközben kicsit lelassítottam a légzésem, azon gondolkoztam vajon bezártam- e  a szobaajtóm? Végül arra jutottam, hogy inkább megnézem, persze be volt zárva. A liftben neki dőltem a falnak és igyekeztem nem elaludni.
- Az idő eltolódás? – kérdezte a liftbe belépő hang, nagy nehezen felnéztem Tomra és csak mosolyogva bólintottam.  a földszintre érve ellöktem magam a  faltól és célba vettem egy kanapé szerűséget. Láttam, hogy Kate még mindig telefonál , a többiek meg csak lézengtek alig volt itt a csapat fele így nyugodtam huppantam le a kanapéra. Kb 10 perc múlva hallottam, hogy valaki  a nevemet kiabálja, mire felriadtam és észrevettem, hogy elaludtam ráadásul Tom vállára zuhant a fejem. Elvörösödve felkeltem és megkerestem Katet, aki visszaadta  a telefonom.
- Nem tudom, hol lehet a mobilom már mindenhol kerestem – bosszankodott Kate. – Mike tisztára ki volt azt hitte valami baj történt velem – mondta, majd kicsit elmosolyodott, szerintem leesett neki, hogy aggódott érte és azért elég jó érzés lehet. Katevel beszélgettem, lassan mindenki megérkezett, így indulhattunk. Kisebb csoportba tömörültünk, amikor Molly odajött:
- Szia Kate nézd mit találtam a recepción. – nyújtotta, oda neki a telefonját és mintha ott sem lennék beállt mellé. Először döbbenten meredtem rá, majd hagytam és hátra mentem. Épp Kevin smsére válaszoltam, mikor valaki nekem jött.
- Bocsi – szabadkozott Dave – nem láttad Mollyt? Beszélnem kell vele. – láttam rajta mennyire izgatott.
- Elöl van  Kate mellett – mutattam az irányában.
- Köszi – villantott egy nagyon édes mosolyt, majd elsietett. Kicsit szomorú voltam amiért, Molly gyakorlatilag kitúrt, oké nagyon szomorú és ideges lettem. Az egész város nézéstől elment a kedvem, de nem akartam gondot okozni így csak elmentem. Tom tiszta rendes volt, végig mellettem ment és mutogatta a látni valókat meg mesélt. Türelmesen megvárta, amikor autógrammot osztottam és fotózkodtam. Mikor már semmit nem tudott mesélni, akkor sem volt csendben, elmondta, hogy apukája amerikai és anyukája magyar, ezért beszél ilyen jól és ezért tud ennyi mindent. Egyébként nagyon vicces srác, néha mikor kicsit hangosabban felnevettem a többiek kérdőn néztek rám, akkor kicsit halkabbra vettem.
- Kérsz olyat? – mutatott a kürtöskalácsra, kicsit sem zavarta, hogy nem jutott eszébe a neve angolul. Bólintottam és beálltam vele a sorba. Sokan hihetik, hogy mivel híres vagyok nem állok sorba, meg hasonlók, vannak akik tényleg így vannak ezzel, de nem én. Én igyekszem a lehető legtermészetesebb lenni, nincsenek külön kéréseim, nem panaszkodom ha az ételem nem szimmetrikus vagy valami egyéb hülyeség. Szóval csak egy 16 éves lány vagyok, akinek kicsit megugrott az ismerőseinek a száma Facbookon.
Boldogan ettem a ragacsos édességet, amikor megtámadott egy méhe. Próbáltam diszkréten lerázni, de csak nem vette a célzásaim. Annyira menekültem a kis üldözőm elöl, hogy megbotlottam és egyenesen valószínű, hanyatt estem volna, de szerencsére valaki elkapott. Egyből éreztem a lepkéket  a gyomoromban mikor hozzám ért, tudtam csak Dave lehetett az.
- Köszi – mosolyogtam rá. –elment?
- Ki? – nézett rám felvont szemöldökkel.
- A méhe, aki üldözött- vágtam rá azonnal, totál komolyan. Egy ideig csak nézett rám, majd elröhögtem magát. – Ez nem vicces, és ha megcsíp? – mentegetőztem, de én is lenevettem magam.
- Dave, nézd mit találtam neked. –szólt oda Molly, Dave unottan elindult felé. Furcsa, hogy még nem is beszéltem Mollyval, de teljesen levegőnek néz.
A városnézés befejezésével, fáradtam dőltem be az ágyba, és bár csupán délután 5 óra volt, egyből elnyomott az álom.

*3 héttel később*

Az elmúlt 3 hét volt életem, legmozgalmasabb idő szaka. Elkezdődtek a táncpróbák, ének próbák, ruhapróbák stb… Emellett szöveget tanultam és ha volt egy picurka időm, akkor a barátnőimmel beszélgettem. A lehető legtöbb felkérésre igent, mondtam, hisz nekem attól nem lesz semmi bajom, viszont valakinek nagy örömet szerezhetek vele és tudtam, ha elkezdődik a forgatás semmi időm nem lesz. Ennek köszönhetően minden lap tele volt velem, persze semmit nem értettem. Tom a segítségemre sietett, és lefordította nekem, azt mondta mindenhol azt mondják, hogy ritkán látnak ennyire kedves és nyílt szupersztárt, mint én. Ennek nagyon örültem, szeretem ezt az országot, kedvesek az emberek.  Néhány szót is megtanítottak nekem, persze vicces a kiejtésem, de Tom azt mondta javulgatok. Sok időt töltöttem vele, ő fogja  a bátyámat játszani  a filmben, aminek örülök, hisz lassan tényleg olyan mit  a bátyám. Molly pedig olyan mint egy pióve, teljesen leválasztotta rólam Katet és Davet. Vagyis Katet csak próbálta ő mőlt héten fellázadt és azóta nem beszélnek, érdekes.
- Ő egy zsarnok – huppant le mellém a földre Kate. Épp az utolsó tánc próba szünete volt, holnap már kezdjük is  a forgatást.
- Ha te mondod. – mosolyogtam rá. Soha egy rossz szót nem szóltam Mollyról, pedig meg volt a véleményem, de látszólag nagyon jól kijönnek Davvel és nem akarok, balhét, ha Dave így boldog akkor nincs beleszólásom. Sok időbe telt mire erre rájöttem, de Dave nem a pasim sőt, úgyhogy beletörődtem, hogy Molly valami egészen megmagyarázhatatlan okból utál.
- Jól van kezdjük az utolsó próbát! – tapsol kettőt Sofia. Nagy nehezen mindenki feltápászkodott és beállt a helyére. Épp a kedvenc részem jött amikor Dave megpörget a tengelyem körül, ám előtte valaki nekem jött, elveztettem az egyensúlyom és a földre zuhantam. Egyenesen a jobb bokámra. Talpra akartam állni, mintha mi sem történ volna, de nem ment. Iszonyatosan fájt a lában. Könnyek szöktek a szemembe és azon gondolkoztam, most mi lesz? Hisz holnap forgatás, de így nem fog menni, cserben fogok hagyni mindenkit.

34.rész

Idegesen rohangáltam fel-alá a házban, sehol sem találtam a telefontöltőmet. Már mindenhol megnéztem, mindent feltúrtam, de nincs meg! Töltő nélkül mégsem mehetek el 2 hónapra,  hiába keresem már egy órája, egyszerűen  elnyelte a föld. Kate dudált, itt van értem, hogy kivigyen a reptérre.
Már ennyi az idő? Teljesen elúsztam, a dolgaim felét még el sem pakoltam.
- Szia! – engedtem be Kateit. – Ne haragudj, teljesen elúsztam mi lenne, ha utánad mennék taxival? – tártam szét a karom tanácstalanul.
- Ahogy téged ismerlek, képes lennél elkésni – sóhajtott egyet és folytatta – segítek.
- Köszönöm! – ujjongtam.
- Oké, oké nincs mit tényleg , de mi ez a kupi? – fordult körbe.
- Á ne is kérdezd, sehol nem találom a telefontöltőm – legyintettem egyet, majd megbíztam, hogy keresse nekem tovább én meg őrült tempóra kapcsoltam és pakolni kezdtem.
- Mia mit keres a töltőd a fürdőben? – nézett rám értetlenül.
- Fogalmam sincs – vettem ki a kezéből és elnevettem magam.
- Most, hogy ez is megkerült, mehetünk?
- Persze, csak gyorsan átviszem Candyt Ninának. – felkaptam a kutyám cuccait és a  kutyámat, majd elindultam.
- Várj, megyek én is – vette ki a kezemből Kate  a pórázt – el szeretnék tőle köszönni.
Örültem, hogy van egy kis segítségem, ugyanis a kb 10 méteres úton ötször dobtam le valamit. Egyébként Ninától nagyon rendes dolog volt, hogy elvállalta Candyt míg én nem tudok rá vigyázni, mert akármennyire is okos kutya sajna nem önellátó, de dolgozom az ügyön.
Miután elköszöntünk Ninától becipeltem a kocsiba a csomagjaim, majd elindultunk a reptér felé.
 Mikor egy hete kiderült, hogy filmet fogok forgatni egyből felgyorsult minden. Először is én azt hittem a forgatás előtti próbák itthon lesznek New Yoorkban, hát tévedtem. Ma már utazunk is Európába , nem tagadom, várom már a forgatást meg minden, de tartok is tőle. Másodszor pedig, rengeteg interjún vettem részt, beszéltem anyáékkal, persze támogatták az ötletet, de rohanniuk kellet, mindegy.
- Mia – Kate szakított ki a gondolatmenetemből.
- Tessék?
- Segítened kell, nem tudom, mit vegyek Davenek szülinapjára? –nézett rám egy pillanatra, majd vissza és fordult az úthoz.
- És én honnan tudnám?
- Hát tudod.. – mondta ezzel arra célozva, hogy beleestem. Vettem egy nagy levegőt, majd válaszoltam:
- Nem tudom emiatt miért lennék okosabb- ráztam meg a fejem- de szerintem valami video játékot vegyél neki.
- De hát egy csomó van neki! –értetlenkedett.
- Igen, de már unja őket, a múltkor is nézegette a tokokat, aztán inkább filmet nézett. – fejtettem ki.
- Igazad lehet – bólintott. – Köszönöm.
- Bármikor.
- És te már vettél neki valamit?
- Még nem, teljesen elszaladt felettem az idő, az interjúk, meg a pakolás. – magyarázkodtam.
- Értem, hát még van időd. – mosolygott- Megjöttünk.
A repülőtéren rengeteg újságíró és rajongó volt, pedig figyeltem, hogy sehol ne posztoljak ki az indulással kapcsolatos információt. Kiszállás előtt összemosolyogtam Katevel és elindultam autógrammot osztani. Miután egy hang közölte, hogy szálljunk be, nagy nehezen elengedtek minket.
- Sziasztok! – köszöntem, ugyanis a gépen már mindenki jelen volt, csak ránk vártak. Kate leült Sofia mellé (ő lesz az egyik koreugráfusunk, már nagyon rég ismerik egymást), nekem pedig nem maradt már más hely, kénytelen voltam Dave mellé ülni.
- Kedves utasaink, kérem kapcsolják be az övüket, a gép hamarosan felszáll. – mondta az egyik stuardes.
Bekapcsoltam az övem, vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem. Mindig is utáltam repülni és ez most sem volt másképp.
- Hé nyugi – tette rá a kezét Dave az enyémre, mire összerezzentem. Nem tudtam eldölteni, a felszállás miatt vagyok-e ideges vagy a mellettem ülő az oka annak, hogy görcsbe rándult  a gyomrom.
- Ropogtatni valót? – kérdezte tőlünk egy kedves stuardes, aki nem nagyon volt lehetett idősebb nálunk, és láthatólag nagyon megtetszett neki Dave. Próbáltam nem foglalkozni vele, de nem nagyon bírtam így hát kimentem a mosdóba.
Nem értem mi van velem, ő  csak a barátom és ez így van rendben. Megmostam az arcom, majd visszasiettem, mert egy morcos hang rám szólt, hogy azonnal üljek le, mert a felszállás pillanatokon belül megkezdődik. Az út egyébként nagyon unalmasan telt, annyira hogy el is aludtam. Arra a keltem, hogy valaki  a nevemet hajtogatja. Alvás közben neki dőltem Davenek és a fejemet a vállára raktam. Égő vörös fejjel szálltam ki  a gépről, de  a lépcsőn megtorpantam.
- Mi a fene – jött nekem Dave. A reptér tele volt újságírókkal és riporterekkel. Erőt vettem magamon és bár semmi kedvem nem volt interjút adni vagy fotózkodni, mosolyogva kimentem és válaszoltam minden kérdésre, fotózkodtam akivel csak tudtam. Olyan sokan jöttek ki, hogy besötétedett, mire végeztem, és addigra szinte már mindenki le is lépett, Kate Dave és én maradtunk, majd beültünk egy kocsiba ami értünk jött és elindultunk a hotelhez ahol a forgatás alatt fogunk lakni.
 A város egyébként gyönyörű volt, a fények és minden nagyon tetszett. Még egy olyan hídon is át mentünk aminek a két végén oroszlánok voltak, nagyon tetszett. Ráadásul csak úgy mint Londont, ezt a várost is egy folyó azt hiszem a Duna választja ketté.
A hotelben James fogadott minket és mondta gyorsan készüljünk el, mert egy óra múlva kezdődik az érkezésünkre megrendezett vacsora. Így ki sem tudtam pakolni kezdhettem is öltözködni, persze  a kedvenc táskámat sehol nem találtam így késve mentem a többiek után, de bár velük mentem volt.
 Beszálltam a liftbe ami levitt az étteremig, amit biztosan átrendeztek. Az asztalok kör alakba voltak rendezve így volt egy hatalmas nyílt terület ahol már rengeteg ember beszélgetett. A bejárati ajtóval szemben pedig egy színpad állt ahol valamilyen együttes játszott számokat.
Elindultam az egyik asztal felé inni valamit mielőtt ismeretlen emberekkel kezdek hosszas beszélgetésbe. Az asztal másik felén épp Kate és Dave beszéltek, de pont úgy álltak, hogy nem láttak engem és látszólag valamin vitatkoztak, így jobbnak láttam nem zavarni őket. Aztán valami egészen furcsa dolog történt. A zene kicsit halkabbra váltott és így pont meghallottam a  beszélgetésük egy részét, nem kihallgatni akartam őket, ez csupán véletlen volt.
- …tudod, hogy szeretem . – mondta Dave.
- Igen, tudom és már elegem van a nyafogásodból! Biztos itt van valahol keresd ,meg és mond el neki! – Kate hangja kicsit ingerült volt.
- De mi van ha M  nem szeret. – a nevet nem tudtam rendesen kivenni, mert valaki nekem jött .
- Jaj, ne haragudj. – szabadkozott a „támadóm”.
- Semmi gond. – mosolyogtam, de közben majd’ megölt  a kíváncsiság, mert így már nem hallottam őket.
- Te Amelia Star vagy? – kérdezte .
- Igen és te? – kérdeztem vissza és bár nem akartam tudom, hogy így illendő.
- Tom Bingle vagyok. – mutatkozott be.
- Tom gyere te jösz! – intett neki egy szervező.
- Bocsi. – nézett rám mosolyogva, majd elment én pedig újra hegyeztem a füleimet.
- …ő a barátom nem akarok semmit elrontani, nem tudom hogy bírom ki. – fakadt ki Dave.
- Eddig is kibírtad .- közölte Kate.
- Lehet, de eddig nem voltam vele összezárva. – ellenkezett. Aztán berekesztették a beszélgetést, mert valaki megjelent mellettük, és Kate észre vett.
- Mia gyere ide. –intett felém.
- Sziasztok! – köszöntem és próbáltam úgy tenni mintha, semmit nem hallottam volna.
- Mia ő itt Molly régi jó barátunk. – mutatta be  a mellettük álló (nem mellesleg gyönyörű) lányt.
- Szia, Mia vagyok örülök, hogy megismertelek. – mosolyogtam rá,  aztán leesett. Ő az M vagyis Molly akit Dave szeret, nem mondom, hogy azt hittem talán én lehetek. Vagyis kinek hazudok azt hittem, de ez nyilván hülyeség. – Ha megbocsájtotok – mondtam majd otthagytam őket, elmentem megkerestem James-t , majd miután a „kötelező vele beszélned” vendégeket letudtam, fejfájásra panaszkodtam és felmentem a szobámba.
- Hogy lehettem ennyire bolond? – kérdeztem magamtól, majd beletemettem az arcomat a párnámba és álomba sírtam magam…

33.rész

Hatalmas szemekkel néztem, ahogy James felém nyújtja az „ajándékát”.
- Nyugi nem harap- nevetett.
- Nagyon vicces – mondtam és elvettem tőle – de mi ez?
- Ez egy forgató könyv- közölte a nyilvánvalót.
- Igen, ezt gondoltam, de miért adod nekem? – értetlenkedtem.
- A film producere felkeresett, azt szeretnék, ha te játszanád az egyik főbb szerepet- fejtette ki.
- Hogy én? – kerekedett el a szemem – De hát én nem is vagyok színésznő.
- Még nem, de ha szeretné,l az lehetsz.
- Hát nem is tudom.
- Figyelj, olvasd el, és ha tetszik, akkor megbeszéljük a továbbiakat. - mosolygott rám.
- Oké – egyeztem bele.
- Hívj, ha meggondoltad, mert nekem most mennem kell csak egy pillanatra ugratottam be.
- Rendben – bólintottam – Szia!
- Szia!
Becsuktam az ajtót, benyomtam a tv-t,( mert elég ijesztő egy ilyen nagy házban egyedül lenni), aztán leültem a kanapéra. Elővettem a telefonomat és elkezdtem a telefonkönyvemben kutatni. Valakivel meg szerettem volna beszélni ezt a forgatókönyv dolgot, de mindenki foglalt volt! Remek, kimentem a konyhába csináltam magamnak egy nutellás kenyeret, mert enni azt csak kell. Mikor ezzel végeztem fel mentem a szobámba és fellapoztam a kis füzetet. A történet nagyon lebilincselő volt, James kijelölte nekem a szöveget, ami az enyém lenne ha vállalnám a szerepet. Meg kell mondjam nagyon tetszet az egész ötlet meg minden, de még is tétováztam. Azért egy film elég nagy dolog, ráadásul semmit nem tudok róla. Mennyi ideig tartana a forgatás, kik lennének még a szereplők stb… Szerintem alszok rá egyet és majd holnap eldöntöm.  Csak hogy sehogysem sikerült elaludnom, lehet azért mert egyedül volt, vagy mert még csak tíz óra volt nem tudom. Mindenesetre bekapcsoltam a gépem és felmentem twitterre. Nagyon sok üzenetem volt és mivel nem volt jobb dolgom elkezdtem válaszolgatni, meg posztoltam is párat, persze 2 perc alatt elterjedt, hogy online vagyok ezért úgy döntöttem csinálok egy twittcamet.
Mindig szeretek a rajongóimmal lenni, még ha csak virtuálisan is. 2 órán keresztül válaszolgattam a kérdésekre, énekeltem egy kicsit kérték, hogy táncolja, de mondtam, hogy nagyon fáradt vagyok majd máskor. Az hogy Kateékkel milyen jóban vagyok azt mindenki tudja hisz nagyon sokat  vagyunk együtt.Már éppen le akartam lépni mikor villogni kezdett az msn.
Dave: Szia, te nem alszol még?
Mia: Szia, de alszom csak megtanultam álmomban gépelni:D
Dave: Hahaha:D ahhoz képes elég ébernek tűntél.
Mia: Mi?? váárj te nézted  a twitcamot???????o.O
Dave: ahha:D
Erre a mondatra fülig szaladt a szám és valami furcsa érzés söpört rajtam végig. Ami elég sokszor elő fordul mostanában és nem csak akkor mikor, meglátom már elég ha csak rágondolok.
Dave: Itt vagy még?

Mia: Nem:D
Dave: vicces:D nem kéne neked aludnod??
Mia: Már miért kéne?o.O
Dave: mert hnap reggel korán megbeszélés…
Mia: Milyen megbeszélés, mi van???
Dave: Dance int he City. tudod??
Honnan ismerős nekem ez a név? Megvan! Ez  a filmnek a neve, de akkor..
Mia: Honnan tudsz a filmről??o.O
Dave: Én vagyok Peter Kate pedig Sonya :D
Elképedve néztem a monitort, Peter az én karakterem szerelme, igaz viszonzatlan és végül valami Bexel jön össze, de nem is ez a lényeg. Nekem ezt james miért nem mondta?
Dave: James nem mondta?
Mia: Nem mondott semmi, csak hogy állítolag engem akarnak Emily szerepére.
Dave: állítolag??? én úgy tudtam ez már biztos…
Mia: Egyáltalán nem biztos még csak  a megbeszélésről sem tudtam :@
Dave: Pedig tiszta jó lenne együtt forgatni mármint így hármanJ szerintem beszélj reggel Jamessel, de most már késő van és megyek is.
Mia: Még meggondolom h elvállalom-e és igazad lehet, hnap reggel felhívom, de  a megbeszélésre ne várj:D
Dave: Oké:D Szia.
Mia:Szia.
Ahogy kinyomtam az ablakot ezernyi kérdés kavargott bennem. James miért nem mondta? És mióta tudja? Ha már régen miért nem mondta el? És miért jelentette be h elvállalom mikor nem is mondtam ilyet, de még hasonlót sem? Végül legyűrtem ezeket a kérdéseket és nagy nehezen elaludtam.
 Reggel nagyon hamar felkeltem és egyből tárcsáztam.
- Hallo? – szólt bele álmosan James a telefonba.
- Szia, Mia vagyok és azt hiszem valamit elfelejtettél nekem tegnap mondani. - kezdetem kicsit ingerültem.
- Tessék?
- Dave tegnap azt mondta, hogy te már bejelentetted, hogy elvállalom Emily szerepét, és azt is mondta, hogy ma lesz egy megbeszélés. Ráadásul azt sem mondtad, hogy Kateék is benn lesznek! – támadtam le.
- Mi az a megbeszélés ma lesz? Én azt hittem jövő héten. – értetlenkedett.
- Örülök, hogy megragadtad a lényeget. – zsörtölődtem.
- Ne haragudj. Mostanában kicsit szét vagyok szórva ha nem vállalod azonnal lemondom, véletlenül rossz e-mailt küldtem el a producereknek. – szabadkozott.
- Nem kell elvállalom a szerepet, de  legközelebb kérlek előbb, sokkal előbb szólj! – mondtam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm örök hálám! – hallottam a hangján, hogy nagyon örül.
- Hánykor lesz a megbeszélés? – kérdeztem.
- Azt hiszem, 8-kor, de öltözz fel, én megnézem és fél óra múlva ott vagyok. – mondta majd ki is nyomta a telefont. Mosolyogva néztem a kis kütyüt, majd tárcsáztam anyuékat, de foglalt volt ahogy Mandy is ezért sorba felhívtam a barátnőimet. Először Katevel közöltem a hírt aki nme lepődött meg, gondolom Dave elmondta már neki mit hallott. Persze mindenki nagyon örült neki én pedig izgatottak kezdtem készülődni.
 A megbeszélés igazán érdekes volt. Illedelmesen bemutatkoztam mindenkinek és megismerkedtem a forgatókönyvíróval  a rendezővel  a főszereplőkkel egy szóval mindenkivel. Vagyis majdnem mindenkivel, Bex karakterét játszó Molly Stevensonnal nem , ő épp Párizsban van.
Megkaptam a beosztást is. A filmet valami európai országban azt hiszem, Magyarországon fogják, fogjuk forgatni. A próbák (mivel ez egy ilyen táncos, éneklős film lesz) jövő héten kezdődnek és július elején indulunk forgatni, a nap ,még nincs pontosan meg, de  a premier napj a szülinapomra várható, augusztus 22-ére. Érdekes nyárnak ígérkezik…

Sziasztok!
Hihetetlen, megkaptam a 2.és a 3. díjam!!!*-* Nagyon szépen köszönöm Mrs.Payne~ Csengének és CuteGirl-nek!<3 

Szabályok:
1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról.
2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
4. 11 embert kell megjelölni és linkelni a blogját. (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1. Az egyik kedvenc számom a Loreen- Euphoria (épp ezt hallgatom^^).
2. Gossip Girl-t nézek szinte egésznap :P.
3. Nagyon örülök neki, hogy 8 rendszeres olvasóm van!!*-*(feliratkozvaJ).
4. Szeretem a meglepetéseket.^^
5. A nyáron szétunom a fejem..:D
6. Imáádok úszni!!:).
7.Példaképem: Selena GomezJ.
8. Szeretek smaylikat írni mindenhová.:D
9. Pocsék a helyesírásom:$.
10. Őrületesen nagy Szent Johanna Gimi fan vagyok!!*-*<3
11. Félek a sulikezdéstől, ugyanakkor már nagyon várom :P

Csenge kérdései:

1. Miért kezdtél blogolni?
Rengeteg ötlet van a fejemben és meg szerettem volna osztani ezt másokkal is J
2. Kedvenc állat?
Zsirááááf!!*-*:D
3. Van valami különleges története a blogod születésének? (pl.: Stephenie Meyer álmodott Bellával és Edwarddal)
Nem tudom, nem olyan különleges.:)
4. Hogy ha van akkor mi az?
Nagyon-nagyon szívesen lennék Mia…J (bár nincs jó hangom:$)
5. Kedvenc blogod?
Diplomatikus vagyok és nem válaszolok!!^^
6. Kedvenc dalod?
Nagyon sok van… J
7. Melyik számot hallgattad utoljára?
Jessie J- Nobady Perfect (most ez megy :D)
8. Min nevettél/mosolyogtál utoljára?
Szelebréésőn deeensz káámon!!xD<3 (hosszú történet:D)
9. Kedvenc One Direction tag?
Niall!!<3 de mindenkit imádok!!:)
10. Szoktál nézni tehetségkutató műsorokat?
Alap!!:)
11. Milyen koncerteken/fellépéseken voltál már?
Húúú, főleg X-faktoroson :P:$:D

CuteGirl kérdései:

1.Miért kezdtél el történeteket írni?
Szeretem megosztani másokkal a történetemJ
2.A szüleidnek mutattad már, vagy inkább titkolod előlük?
Mutattam márJ
3.Hányidak osztályt kezded szeptemberben?
9.-et
4.Egy vagy több történetet írsz?
Jelenleg egyet, de lehet, hogy ez hamarosan megváltozikJ
5.Horro, akció, romantikus vagy vígjáték?
A horrort értelmetlennek tartom:$ minek félni?? Az akció attól függJ  a romantikus  és a vígjáték jöhet minden mennyiségben J
6.Miről szeretsz jobban írni? A való életben is megtörténhet vagy fantázia
világban?
Inkább maradok a valóságbanJ
7. Kikkel találkoznál szívesen az internetes barátaid közül?
Nem is tudom..talán DorottyávalJ<3
8.Rock vagy Pop?
Pop!!:)
9.Ősz vagy tavasz?
Tavasz!!*-*
10.Fantázia vagy valóság?
Mindkettőt szeretemJ
11.Mit gondolsz olyanokról,kik külsőről ítélnek?
Legszívesebben lecsapnám őket! szánalmas-.-’’



Kérdéseim:
1.Mit gondolsz a blogomról?
2.Ki a kedven énekesed?
3.Kedvenc szám?
4.A fűre lépni tilos tábla, hogy kerül a gyep közepére??
5.Mit vinnél magaddal a holdra? (3dolog)
6.Kedvenc város?
7.Milyen nyelven beszélnél szívesen?
8.Ha valaki azt mondja: Mondj valamit! Mit válaszolsz??

9.Ha láthatatlan lennél mit csinálnál?
10.Kedvenc fiú és lány neved??
11.Nyáron mikor kelsz??





Jelöltjeim:
/nem hiszem, hogy meglesz a 11:$sőt biztos h nem lesz meg:$/
1.Haláli sztori
2.http://keepit-together.blogspot.hu
3.Filia Lunacy~

32.rész

*6 hónappal később*

Pontosan fél évvel ezelőtt léptem be a sztár világba, azzal, hogy több ezer ember előtt léptem fel.
 Persze a gálaest nem csak nekem nyújtott V.I.P. jegyet a sztárexpresszre, hanem a még a mérhetetlenül tehetséges (és még fel nem fedezett ) barátnőim számára is .
  Amandát egy lemezkiadó karolta fel. Egyből megtetszett nekik a hangja, most készül a nagylemeze. Illetve a videoklip az első dalához is, azt hiszem egy hét múlva fog debütálni. Amíg a dalokat írták és nem volt sajátja feldolgozásokat énekelt el és azokat feltöltötték minden féle közösségi oldalra, megosztó portálra, hogy megalapítsák a rajongótáborát, vagy valami ilyesmi nem igazán értek hozzá.
  Nancy-t is felfedezték. Ő azóta vagy egy tucat klipben táncolt, és rengeteg felkérése van. Most épp azon vacillál, hogy melyik világhírű énekes háttértáncosaként utazza be a földet a nyáron. Bár van egy sejtésem, hogy végül valamelyik helyes srác vagy épp srácok mögött fog kikötni, de nem akarom befolyásolni semmivel, és mivel ő Nancy szerintem nem is lehetne.
  Nina híres és elismert divattervezőként futott be. Persze a sulit nem hagyta ott vagy ilyenek. (Mint ahogy egyikünk sem!) Csak sok ruhát tervez különböző átadókra, estélyekre, koncertekre stb.. És, hogy mi van Teddel? Februárra teljesen belehabarodott és ezt már titkolni sem nagyon tudta. Mikor végre összeszedte a bátorságát, hogy elhívja randira (addigra már mi is lassan kezdtünk beleesni, de most komolyan folyamatosan a nap 18 órájában róla áradozott, a többiben aludt bár lehet, hogy akkor is róla álmodott). Persze minden jól sült el, így most június elején azt hiszem, 5 egész hónapja alkotnak boldog párt. Egyébként tényleg nagyon passzolnak egymáshoz.
  Kate és Dave élete nem igazán változott. Igaz Dave alapjába véve változott egy csomót, de nem a gálaest miatt. Minden esetre a régi Dave már a múlté és ennek igazán örülök, de ezt majd később.
Kate maradt amilyen volt és hivatalosan is BFF-ek lettünk. Persze Amandáékat is imádom, csak Katetel kicsit több időt töltöttem, hisz ők mind nagyon elfoglaltak mostanában. Ahogy anyuék is.
  Ugyanis a szüleim ismét nagyon keresettek lettek, sőt áprilisban bejelentették, hogy fél éves turnéra mennek. Ennek mennyire örülök?  Abszolúte semennyire, de ha nekik ez így jó..mindegy valahogy túlélem, mint mindig.
 Igaz most Mandyék sincsenek itthon, mert elmentek a nyárra egy gyermek táborba. Mandy dolgozni, mert hát a pénz mindig jól jön és (hiába próbáltuk) tőlünk nem fogadott el semmit. Kev meg jól érzi magát, hisz a sulija szervezi így az egész nyarat a barátaival töltheti. Tehát egyedül maradtam itthon.
  És mi történt velem?  Hát az életem fenekestül felfordult. A gálaest után vagy egy tucat interjút adtam, egy hét alatt. Aztán klipet forgattam, lemezt vettem fel és számtalan koncertre mentem.
Március környékén felkértek, egy termék reklám arcának, ami rengeteg fotózással, interjúval járt. Eközben elkészült a második dalom és vele együtt egy új klip is.
Ezután reklámfilmben szerepeltem és bár egyet terveztem, állítólag tehetséges színésznő vagyok így mára már fél tucat reklámban szerepelek , néha meg is ijedek mikor bekapcsolom a tv-t és  meglátom magamat a képernyőn.
Talán meglepő, de élvezem. Szeretem a pörgést, hogy fontosnak érzem magam és persze ott vannak a rajongóim. Azok az emberek, akik szeretnek, és akiket mindennél jobban becsülök és szeretem őket. Leírhatatlan mennyi szeretetet kapok és  nem kérnek semmit cserébe, csak hogy tegyem a dolgom.
Örömmel jelentem ki a lámpalázam mára már a múlté! Imádok a színpadon állni, táncolni, énekelni. Olyankor úgy érzem létezem és ez felemelő érzés.
Nagyjából ennyi minden történt fél év alatt.
Most valahol csörög a telóm, Dave hív. Igen ez az icurka-picurka egészen jelentéktelen rész kimaradt. Bármennyire nem akartam, még is teljesen visszafordíthatatlanul beleestem. És mi a legrosszabb? Az hogy nem merem neki bevallani, vagy hogy csak Katenek mertem elmondani? Vagy talán az, hogy félek, nem érez irántam? Igen azt hiszem az utóbbi a legrosszabb. Hisz ő csak, mint barát gondol rám és azt hiszem ennek így kell lennie. Mert nem hinném, hogy jó lennék egy kapcsolatban vagy bármi. Viszont nagyon jó barátok lettünk és ezt nem akarom elrontani. Sóhajtottam egyet majd felvettem a telefont.
- Szia!- köszöntem bele.
- Hello! Megyünk Teddel, Ninával meg a húgommal strandra jössz? – kérdezte. (Nancy és Amanda turnéznak a nyáron.)
- Persze mehetünk. – vágtam rá egyből hisz nagyon szeretek velük lógni, főleg mióta egyedül vagyok.
- Oké akkor 2-őre ott vagyunk. Hello! – köszönt el.
- Szia!
Ránéztem az órámra, dél van. Oké még van egy kis időm addig felnézek a közösségi oldalakra és válaszolgatok néhány levélre. Határoztam el és leültem a nappaliba, bekapcsoltam a gépem és a tv-t (kell valami háttér zaj) és belemerültem. Annyira, hogy vad dudálásra lettem figyelmes. Juj, még gyorsan begépeltem az utolsó mondatot és ajtót nyitottam.
- Sziasztok, gyertek be! – invitáltam be a kis társaságot. – Ne haragudjatok, de kicsit elvesztem – mutattam rá a gépemre, amit gyorsan ki is kapcsoltam.
- Semmi baj, ismerős, de most nyomás, nem várunk itt holnapig. – kezdett el felfelé lökdösni Kate. Rekordidő alatt készültem el és robogtam le a lépcsőn. Jobban bele gondolva van valami igazság abban a mondásban, hogy lassan jársz tovább érsz. Ugyanis az utolsó lépcsőfokban megbotlottam és neki estem Ninának aki Ted mellett állt így ő is esett velünk. Szép kis kupacot alkottunk így a földön.
- Ne haragudjatok. –keltem fel és felhúztam őket is.
- Tőled nem számítottunk másra – nevetetett fel Ted.
- Köszi – nevettem fel én is.
- Ez már igaz – jött be az ajtón Dave és felém dobott egy csokit. Amit el is kaptam volna, ha nem lett volna tele a kezem. – Béna – közölte egyszerűen. Felvettem a csokimat megköszöntem és elindultam kifele. Miután mindenki kiért bezártam az ajtót, vagyis elkezdtem keresni a kulcsom, amit nagyon ügyesen már eltettem. Szerencsétlenkedtem már egy ideje amikor valaki oda jött hozzám.
- Most komolyan nem lehetsz ennyire béna – vette ki a kezemből a kulcsot Dave és bezárta az ajtót. Jó ma kicsit szétszórt vagyok, de mentségemre szóljon, hogy egy hete őrületesen fáj a fejem.
- Köszi – mosolyodtam el és végre elindulhattunk a strandra.
- Oké én hozom a jegyeket, ti hozzátok a cuccot. – adta ki az utasítást Kate. Persze ez jellemző rá, mindegy mi így szeretjük.
Miután szépen elrendezkedtünk, megindultunk a víz felé azzal a feltett szándékkal, hogy labdázzunk egyet. Ez végül is sikerült, csak annyi volt a bibi, hogy a 2 perces utat fél óra alatt tettük meg a medencéhez. Hát ilyen hírességnek lenni.
- Mia gyere már nem olyan hideg – szólt Nina, mikor már mindenki benn volt csak én tétováztam a parton. Illetve Dave eltűnt valahova, azt nem tudom hova, fura na mindegy.
- Megyek csak, csak erőt gyűjtök. – motyogtam. Mindig is utáltam megszokni a vizet és emiatt mindig vagy 10 percig tartott.
- Béna – közölte egy hang a hátam mögül és belelökött a hideg vízbe, majd utánam ugrott.
- Te nem vagy normális. – csapkodtam. Rajtam kívül azonban mindenki díjazta Dave mutatványát. Gondoltam egyet, ha már a strandon vagyunk és elkezdtem fröcskölni a támadómat, aki ma már többször is lebénázott. Ezzel elvoltunk egy darabig, de végül csak sikerült lenyomnom.
- Há, na ki  a béna? – néztem rá mosolyogva, de nem tudott válaszolni, mert a többiek úgy döntöttek csatlakoznak.
Őrült vízi háború vette kezdetét, mindenki fröcskölt mindenkit és persze nagyon jól éreztük magunkat.
- Nina gyere elő! – mondtam, mert Ted mögé menekült és nem akaródzott neki onnan kijönni.
- Nem –nem. – öltötte ki a nyelvét.
- Na várj…...Áúú – fordultam hátra, mert valaki fejbe dobott.
- Bocsi, nem tudok célozni – mentegetőzött Kate.
- Persze – nevettem és visszadobtam neki a labdát.
Aztán jó fél órát labdáztunk mikor Ted megszólalt:
- Menjünk csúszdázni.
- Oké- egyeztünk bele.
Felmásztunk a lépcsőkön,( majd miután majdnem kitörtem a nyakam, mert megcsúsztam) elosztottuk a csúszdákat.
- Remek akkor versenyezzünk – néztem Davere és Katere akik mellettem álltak.
- Jó – vágták rá egyből. Ezzel elvoltunk egy darabig, de végül is nyertem.
 Nem mi voltunk a leghalkabb társaság az biztos, de minket nem nagyon zavart jól éreztük magunkat és azt hiszem ennyi bőven elég. Nagyon jó érzés, hogy ilyen szuper barátaim vannak és nem hagynak egyedül.
 Hulla fáradtan estem haza, és már épp vacsit készültem csinálni, mikor valaki csengetett.
- Szia James. – köszöntem a manageremnek aki egyre több időt tölt velem, hisz mindig jobbnál jobb dolgokat talál ki.
- Szia Mia, na mit hoztam neked? – jött be a házba felém fordult és előhúzott egy forgatókönyvet a táskájából…

31.rész

Reggel idegesen keltem. És ráadásul korán is.  Reggel 6-kor nyílt ki először a szemem, és hiába próbáltam visszaaludni, nem ment. Végül egy jó órányi forgolódás után feladtam és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába és úgy döntöttem elfoglalom magam valamivel. Mivel a stadionba csak 2-őre kell mennem, így van időm bőven. Ezért hozzáláttam a palacsintasütéshez és közben nagyon koncentráltam, hogy ne kelljen az estére gondolnom. Mikor mindenki ki kelt az ágyból bekacsoltam a rádiót és elkezdtem énekelni. Nem tudom a családom többi tagja ezt, hogy fogadta így szombat reggel 8-kor, de mivel látták mit tevékenykedem inkább nem szóltak egy szót sem.
Sajnos hamar elkészültem és gyorsan meg is reggeliztünk, ekkor még csak 9-óra volt. Fogalmam se volt mit kezdjek magammal. Hajat akartam mosni, de rájöttem, majd a fodrász délután. Kivittem a szemetet. Elmosogattam. Kivittem Candy-t, de fázott így kb. 10 perc után be kellet jönnünk. Anyáék sürögte forogtak, telefonáltak. Mandy és Kevin házit írtak, vagyis Kevin írt Mandy meg segített neki, nem akartam őket zavarni. Ezért folytattam az elképesztően unalmas, de arra jó programokat, hogy eltereljem a figyelmem. Rendet raktam, felporszívóztam. Port töröltem, ablakot mostam és még mindig csak dél volt. Enni nem tudtam volna, mert annyira ideges voltam.  Tehát csak fel-alá járkáltam, és már szédültem saját magamtól, mikor negyed 2-kor felpattantam.
- Apa mehetünk!- jelentettem ki, mert bár nem akartam sietni fellépni, de beleőrültem a várakozásba és a semmit tevésbe. Már vettem a kabátom, de apa még telefonált. Idegesen doboltam a lábammal mire elindultunk. Csak mi ketten mentünk, anyu, majd kicsit később jön, Mandyék meg, majd csak az előadásra.
Amint odaértünk elfogott a pánik hangulat, ugyanis a főbejárat előtt már hosszú sor kígyózott, pedig még csak 2 óra. Szerencsére nem szúrták ki a kocsit így könnyedén bejutottunk.
 Oda bent mindenki sürgött forgott.
- Mia, de jó, hogy megjöttél el kellene próbálni a számokat a hangosítás miatt. – jött oda hozzám Olivia és a színpadra húzott. Annyi időt sem hagyott, hogy levegyem a kabátomat, így kabáttal a kezemben énekeltem a dalt egymásután vagy 5-ször. Mikor ezzel végeztünk jöhettek a fények, majd az egész show úgy ahogy van, ez (amolyan) főpróba. Minden a terv szerint rendben ment, kipróbáltuk az átöltözéseket is, mindent! Szerencsére nem akadtunk meg sehol. Még én sem kezdetem pánikolni, végül is az üres székek már a barátaim.
- Rendben köszönöm mindenkinek, most pedig nyomás a smink. – utasított Olivia.
Én a fodrásznál kezdtem, közben mellém ült Nancy és beszélgettünk, de hamar mennie kellet, mert ő jött a sminkesekénél.  Szerencsére nem kellet sokat várnom, mert Amanda váltotta ő már teljes sminkben.
- Azta nagyon jó lett! – ámuldoztam, tényleg nagyon tetszett a sminkje.
- Köszi, nekem is nagyon tetszik. – nézegette magát a tükörben.
A hajam másfél (!) óráig készült. Igazából meg lett mosva és be lett csavarva, de ez sok időt vett igénybe. Viszont a végeredmény csodálatos lett, olyan rég volt kiengedve a hajam, nem is emlékeztem, hogy ilyen hosszú.  Ezzel el voltam egy darabig, majd átültem a sminkeshez.
 Mivel mindenki zajongott, bedugtam a fülhallgatóm és zenét hallgattam.  Mikor elkészültem félve néztem a tükörbe, és amit láttam megdöbbentett. Csodálatos lett a sminkem, nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól fog állni.
Ezután semmi dolgom nem volt, mivel Nina még a táncosokkal volt elfoglalva, meg amúgy is csak hat óra, a ruhámra még kicsit várnom kell .  Így tökéletes hajjal és sminkel mászkáltam minden felé és kezdett eluralkodni rajtam a pánik, amint láttam a  többieken is mennyire idegesek. Vettem egy nagy levegőt és összpontosítottam a semmire. Nyugalom, Nyugalom, mondogattam magamban, hát nem sokat segített.
- Mia! – szólt Olivia. Nem tudtam mit akar, de követtem aztán egyszerre vagy hatan kiabálták a nevem. A fodrász még akart rám rakni egy kis hajlakkot. A sminkes szerint nem volt jó a szájfényem színe.( Nem tudom nekem semmi bajom nem volt vele.) Aztán anya is keresett,  időközben Nina is megérkezett hozzám a ruhával.  Ide-oda kapkodtam a fejem és kezdtem elszédülni. Eszembe jutott minden, hogy miért vagyok itt, hogy mennyi mindent várnak tőlem és minden apróság.
- Elég! – szóltam váratlanul. – Csak kérek egy kis időt. – mondtam, és elindultam a nézőtér felé . – Csak 5 perc! - szóltam vissza.
Nem tudom honnan de előtört belőlem a kétségbe esés. Kerestem egy eldugott sötét zugot, felhúztam a térdeim és zokogni kezdtem. Nem tudom meddig ültem ott összekuporodva, de tuti több volt mint 5 perc. Kezdtem elhinni magamról, hogy képtelen vagyok megtenni, nem tudom megcsinálni. Le fogok fagyni és mindenkit cserben fogok hagyni. Kezdtek felemészteni ezek a gondolatok amikor valaki megtalált.
- Hát te? Mindenki téged keres ugye tudod. – állt meg előttem Dave.
- Gondolom – szipogtam- mond meg nekik, hogy nem fog menni haza megyek.
- Mi? – ült le mellém. –Hogy jutott eszedbe ilyen nagy baromság. Ha kell fel rúgdoslak arra színpadra, de nem adhatod fel mikor mindenki ennyit dolgozott ezért az egészért.
- Igazad van, de akkor sem megy egyszerűen képtelen vagyok ennyi ember elé kiállni. Mi van ha nem tetszem nekik és kinevetnek? – néztem rá könnyes szemekkel.
- Menni fog és senki nem fog kinevetni. -  nyugtatgatott.
- Oké, nem nevetnek ki, de még mindig kétlem, hogy meg tudok majd szólalni. – sütöttem le a szemem.
- Adok egy tanácsot – azt hittem most az jön majd, hogy képzeljem a közönséget meztelenül vagy valami nagyobb hülyeség, de nem ezt mondta – szúrj ki egy pontot a falon, a közönség fölött és akkor kerülöd a szemkontaktust. És ha már biztos vagy magadban akkor rájuk nézhetsz. – mosolygott rám.
- Jó megpróbálom. – egyeztem bele és felálltam. – Köszönöm. – néztem rá hálásan.
- Nincs mit, de még egy tanács – nézett rám. – élvezd.
- Igyekszem. – mosolyogtam rá és visszasiettem Ninához és felvettem a ruhát .Aztán gyorsan megigazították a sminkemet, mert teljesen elkenődött. Egész szép lett az összhatás, bár ez nem az én érdemem.
  A show elkezdődött. A színpadon jobbnál jobb előadok váltották egymást. A hangulat fergeteges lett. Én meg kikészültem. A dalom sorait ismételgettem magamban és próbáltam kizárni a zavaró tényezőket, mint például a sikítozó lányok. Aztán eljött életem egyik legfontosabb pillanata. Mivel a szüleim a házigazdák, büszkén jelentettek be és minden elsötétült. Ez is az előadás rész, gyorsan fellopóztunk a színpadra és kezdetét vehette a műsor.
Nina mellettem állt és megszorította a kezem, Amanda bátorítóan mosolygott. Kate a színpad mögött, mutatta fel a hüvelykujját. Elkezdődött a szám. Még gyorsan mindent felidéztem, majd vettem egy mély levegőt becsuktam a szemem és belekezdtem. Elsőre kicsit bizonytalan voltam aztán eszembe jutott Dave, ahogy azt mondja, élvezzem. És ezt tettem, nagyon éveztem. Mindenre figyeltem, a kamerákra a közönségre a koreográfiára mindenre.
És sikerült el sem hiszem. A közönség tapsolt és éljenzett. Én meg udvariasan bemutatkoztam, majd felhívtam az utolsó számhoz Katet , majd Davet is. Hihetetlen hangulatot csináltunk és nagyon élveztem a közös éneklést és az egészet. Fergeteges, felejthetetlen élmény volt! Soha nem felejtem el azt a napot! Mikor lejöttem mindenki gratulált és éreztem rajtuk a megkönnyebbülést és a büszkeséget is! Nagyon boldog voltam! Most az a feladatom, hogy ember marajak, de ezen ráér holnap is gondolkodnom. Még kiélvezem a mai nap minden percét hisz holnaptól elkezdődik számomra egy új, egy más élet. És én mindent el fogok követni annak érdekében, hogy szeressem.

Nagyon köszönöm Ennie:) (régen bloggirlxoxo)

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4. 11 embert kell jelölni és linkelni!
1. Hány részes lesz a blogod?~ Még nem tudom, remélem sok:D
2. Happy end lesz a vége?~ Titok ;)
3. Ki a kedvenc tagod?~ Niall Horan <3
4. Mi a kedvenc One Direction számod?~ Moments
5. Kedvenc könyv?~ Szent Johanna Gimi forever *-*
6. Kedvenc blog?~ Nem tudok választani, mindet szeretem ^^
7. Mióta szereted a One Directiont?~ Kb fél éve:)
8. Mi volt előbb tyúk vagy tojás? :D~ Jó kérdés, majd ha rájöttem válaszolok.:P
9. Hány éves vagy?~ 14 vagyok^^
10. Ha elnök lehetnél egy napig, mit csinálnál? Ha a One Directionnel lehetnél  egy napig, mit csinálnál?~ Te azt nem szeretnéd tudni :DD
11. Kedvenced az olimpián? ~ Gyurta Dani :$$

Tények:
1. Szeretek táncolni:)
2. Iszonyat lassan eszek xD
3. Imádok olvasni :)
4.Van egy idegesítő LB-m akit imádok :D<3
5.Amint megírok egy részt fel is teszem, így mindig le vagyok maradva:D
6.Egész nyáron csak feküdtem xD
7.Imádom a zsiráfokat olyan naon cukiik*-* :D
8.Most megyek gimibe és várom is de félek is :D
9.Tele van a falam poszterekkel. :D
10. Utálok korán kelni :/ :D
11.Imádom a kutyám <3
Kérdések:
1. Mi a kedvenc színed?
2.Kedvenc sztárod?
3.Kedvenc könyv?
4.Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?(3 dolog)
5.Kedvenc kaja?
6.Nézted az olimpiát?
7.Szereted a zsiráfokat?
8.Kedvenc dal?
9.Van házi állatod?
10.Sok poszter van a faladon?
11.Várod a sulit?

A díjat küldöm:
1. Mrs. Payne~
2. One Dream, One Band, One Direction
3. Mel élete
4. The true life
5. Defective Love.6. *staystrong
7. Another World..~
8. Dream of Twins*
9. Have a dream
10. Love Hearts-the moon of destiny11. Your love is my love

Bocsánat...

Sziasztok!

Lehajtott fejjel, fehér zászlóval jövök hozzátok.

1000 millió bocsánat, de a résszel kicsit kések, vagyis csak holnap fogom tudni feltenni.:S

Nagyon elszámoltam magam az idővel kapcsolatba (egy jó tanács ne kezdjetek el nézni egy 6 évados sorozatot, még akkor se ha az egyik legjobb barátnőtök ajánlja is ^^)

Szóval holnap addig fel nem kelek a gép elől míg nem írom meg az ultolsó részt. Vagyis nem teljesen az utolsó, csak tartanék egy kis szünetet(max 1 hét), hisz Mia életébe egy korszak lezárul.

És végül kérdezni szeretnék tőletek valamit: Szeretnétek, ha  akövetkezőkben más szemszög is szerepelne?

/Írjatok komit, vagy írjatok Facebookon https://www.facebook.com/pages/Believe-Your-Heart-/387749414602003/

Köszöntem a figyelmet! Puszi!:)

30.rész

Reggel álmosan keltem fel, mit ilyenkor szinte mindig, elhatároztam, hogy majd délután alszok egyet. A suliban egésznap kómásan mászkáltam. Igen kezdtem ideges lenni a szombat miatt, de nem hangoztattam, mert tudom milyen rossz lehet a nyafogásomat hallgatni.
   Persze a tervem, mint általában most sem jött be ugyanis mire hazaértem addigra teljesen felkeltem. Mivel otthon még nem volt senki, és leckém sem volt, a próba meg csak 2 óra múlva kezdődik. Úgy döntöttem elviszem Candyt sétálni. Kihívtam magammal Ninát, amúgy is beszélgetni akartam vele. Elmondta, hogy a bowlingozás óta tetszik neki Ted, de szerinte ő nem tetszik neki. Próbáltam vigasztalni,hogy ez biztos nem így van , de valljuk be én erről semmit nem tudok. Szóval ezt a témát átirányítottam Nancynek ő jó az ilyenekbe.
  A próbán minden számot kétszer gyakoroltunk csupán, az is annyira jól ment, hogy James kiadta a holnapi napot szabad napnak. Az utolsó normális délután, gondoltam magamba. Este beszélgettem kicsit Mandyvel, mert mostanában kevéd időm jutott rá, pedig rendszeresen szoktunk beszélgetni. Olyan, mint egy nővér neki mindent elmondhatok és ha tud segít. Persze anyával is jó  kapcsolatom, de közel sem volt annyit velem az utóbbi időkben, mint Mandy. Hiszen ő akkor is velem volt amikor a szüleim dolgoztak, forgattak egy másik földrészen stb. Ezért nem hibáztatom őket, hisz ez az életük és tudom, hogy ettől függetlenül még a maguk módján, de szeretnek.
 Miután elregéltem Mandynek az életem mindem momentumát, elmentem lefeküdni. Nem szeretném ha Mandy azt érezni megfeledkezem róla, hisz kiskorom óta ő a legfőbb támaszom.
 - Mivel ma nincs semmi dolgunk, elmehetnénk moziba. – mondta a suli udvaron Amanda. Újabban itt vagyunk suli után még egy picit, itt szoktunk beszélgetni.
- Ez nagyon jó ötlet, hívom is Ninát.- mondta Kate és tárcsázott.
- Nekem oké. – mondta Nancy. Én épp Davet kerestem a tekintetemmel, akit már tíz perce elküldtem vízért. Nem veszem komolyan ezt a „szolga” dolgot te már nagyon szomjas vagyok és megígérte.
- Mia, hahó itt  a Föld. – integetett az arcom előtt Amanda. – Bocsi – ráztam meg a fejem – miről van szó?
- Mozi, délután. Jössz?
- Persze, mit nézünk?
- Azt majd ott eldöntjük a lényeg, hogy együtt legyünk mielőtt sok dolgod lesz.
- Mi, nem. Rátok mindig lesz időm ígérem. Ha nem vágjatok fejbe. – ajánlottam fel.
- Oké, hiszünk neked. – lökött oldalba Nancy.
- Nina kérdezi  Tedék jönnek-e? – kérdezte Kate.
- Hova jövünk? – jött oda hozzánk Dave és Ted. – Tessék a vize. – nyomta  a kezembe az üveg vizet.
- Végre, köszönöm. – lecsavartam a kupakot, de mivel szénsavas volt és valaki felrázta az egész rajtam kötött ki. – Te nem vagy komplett! – álltam fel.
- Most mi a baj ez csak víz. – tiltakozott Dave.
- November van te igen okos! MI van ha megfázom?
- Úgyis öt perc múlva haza érsz. – érvelt. Hm igaza lehet, de ő is közel lakik.
- Igaz. – fogtam az üveget és  kicsit lelocsoltam.
- Hé?
- Ez csak víz.
- Na várj csak. – és megindult felém. Még időben kapcsoltam a flakont Kate kezébe nyomtam, aki még mindig telefonált, és rohanni kezdtem. Úgy kergetőztünk az udvaron,mint  két óvodás. A barátaink jót röhögtek rajtunk, még Nina se maradt le, mer Kate folyamatosan közvetített.
Épp hátra fele néztem hol lehet a támadóm, amikor megbotlottam és elestem.
- Jól vagy? – jött oda nevetve Dave.
- Ahha – és nyújtottam a kezem, hogy felhúzzon. Nem hiszem el, hogy lehet ennyire naiv, abban a pillanatban ahogy megfogta a kezem lerántottam a földre. – Te is sáros én is sáros. – kacsintottam és feltápászkodtam.
- Szörnyű vagy. – mondta nevetve. Jó sárosan értünk vissza a többiekhez.
- Jesszus haver, hogy nézel ki? – szörnyülködött Ted.
- Tudod mennyire bírlak? – és lekezdett közelíteni felé azzal az elhatározással, hogy megöleli. Végül nem tudom, hogy de sikerült neki.
 Mozi előtt Kate átjött, mert beszélni szeretett volna velem.
- Mondjad, figyelek. – szóltam ki a fürdőből. A hajam is tiszta sár lett, muszáj volt megmosnom.
- Igazából kérdezni szeretnék valamit. – mondta.
- Hallgatlak. -  jöttem ki a fürdőből és azzal voltam el foglalva, hogyan tegyem a hajamra  törcsit.
- Szóval, tanakodtunk a csajokkal – na ez nem kezdődik jól, hagytam a törcsit és elültem az írósztal székembe- és hát arra jutottunk, hogy szerintünk izé, hát.
- Kate mond már a frászt hozod rám.
- Nyugi semmi komoly, nem haragudj meg, de szerintünk Dave tetszik neked.
- Oké, először is ne ijesztegess,  pedig nem, nincs igazatok mi csak barátok vagyunk ennyi. – mondtam és bár örültem annak, hogy nincs semmi baj. Vajon tényleg tetszene Dave és ha igen ők miért jönnek rá előbb, mint én. Gondolkodtam el.
- Jó de ha így lenne elmondanád? – faggatott Kate.
- Persze, hogy elmondanám. – mosolyogtam. – Most hajat kell szárítsak.
- Segítsek? – csak bólintottam, végül is ő jobban be tudja szárítani a hajamat. Oké igazából rajtam kívül mindenki ügyesebb ebben. Egész jól sikeredett, de nagyon melegem lett így felkötöttem egy kontyba, nem is tudom mikor volt utoljára kiengedve a hajam.
- Ezért dolgoztam ennyit?- háborgott.
- Bocsi, de megsülök.
- Oké, nincs harag.
- Mehetünk?
- Mehetünk.
A mozi unalmas volt, de Nancy, Nina és Ted megoldották. Alászinkronizálták az egészet, nagyon vicces lett  a végeredmény és Nancy direkt úgy csinálta, hogy Tedék maradjanak a szerelmespár.
A film után bementünk a mekibe, jól elbeszélgettük az időt.
Este későn értem haza nem maradt időm idegeskedni, csak beestem az ágyba és elnyomott az álom.
   Olivia mondja a nevem, semmi. Megint szólít, de nem felelek. Már kiabál, de nem válaszol senki. Be vagyok zárva! Mennem kell! Ott kell állnom a színpadon! Hiába ordítok senki nem hall. Ekkor meghallom Stacy hangját ahogy köszönti a közönséget. Nem! Azt már nem! Ezt nem hagyhatom, teljes erőmből rázni kezdem az ajtót. Már kezd elfogyni minden erőm, mikor Dave kinyitja az ajtót. Megmenekültem!  Rohanok a színpad felé,de Stacy már ott áll és énekel. Az ÉN számomat énekli. Mindenki neki tapsol, még anyáék is! Megsemmisültem. Hirtelen valaki megfogja a vállam és magához húz. Csendben zokogok, Dave próbál nyugtatni, de esélytelen. Egyszer csak felemeli a fejem és megcs..
Riadtam ültem fel az ágyba és a számhoz kaptam a kezem. Miért álmodtam ezt? Stacyvel már vagy egy hete nem is beszéltem és Dave? Nekem nem tetszik, vagy Kateéknek igazuk volt és lehet, hogy még is?  Álmosan néztem az órára, hajnali 3.  Megfordultam és újra elaludtam. Szerencsére most nem álmodtam.
 Amanda és Nancy egész nap nagyon ideges volt, hisz ma jön próbára kedvenc bandájuk. Őszintén nem nagyon figyeltem rájuk, mert ahányszor Dave közelebb jött hozzánk mindig előjött az álmom.
- Minden oké? – kérdezte suli után, mikor már indultunk a csajokkal.
- Persze csak ideges vagyok egy kicsit. – vontam meg a vállam.
- Mia gyere már elkésünk. - kiabált Nancy.
- Bocsi mennem kell. Szia. – köszöntem el.
- Nyugi nem lesz semmi baj. – mosolygott rám amitől elvörösödtem. Mi van velem? Szerencsére ezt már nem látta, mert háttal álltam neki és Amandáék is annyira izgultak, hogy nem tűnt fel nekik semmi. Ezt megúsztam, holnapra úgyis elmúlik. Legalábbis remélem.
- Nyugi, nem azért szeretitek őket ennyire, mer jó fejek? – kérdeztem a kocsiba.
- De. – adták meg a választ.
- Hát akkor semmi gond! Biztos kedvesek lesznek nyugi. – hihetetlen, hogy én nyugtatgatom őket. Úgy látszik ez egy nagyon-nagyon furcsa nap.
 A stadionbán már mindenki lázban égett, nem csak  a barátnőim várték a One Direction érkezését. Akik késtek. Olivia azt mondta, hogy addig próbáljunk egyet. A srácok a dal közben értek oda, leültek a nézőtérre. Igyekeztem nem foglalkozni velük, végül csak megoldottam.
Egyébként tényleg olyanok, mint a videókon. Nagyon viccesek és kedvesek. Folyton ugratták egymást a próba alatt is. Szegény Nancyéknek ötször kellett másik helyre állniuk, mert valaki mindig neki ment  a másiknak. Végül abban maradtak, hogy nem kellenek táncosok. Én Amandával a nézőtéren szakadtam (nekik nem kellenek vokalisták, pláne nem lányok) Nancy először csalódottan jött oda, majd belőle is kitört a nevetés. Hát ők tuti nem komplettek. A nap egyébként nagyon jól telt, próba után ott maradtak és mindenkinek adtak aláírást, meg fényképezkedtek mindenkivel.
- Sziasztok! Amelia Star vagyok, de hívjatok csak Miának.
- Szia Mia – nevetett ezen a szóviccen Louis.
- Szia, bocs hülye. – lökte meg Liam.
- Semmi gond már megszoktam. – nevettem.  Ők ott a  a barátnőim és nagyon nagy rajongóitok, Amanda és Nancy. – mutattam a lányok felé akik közeledtek felénk. – Arra az esetre ha csak hebegnének és habognának- mosolyogtam rájuk.
- Oké – mondta Niall és elővett egy csokit.
- Nem most ettél pogit? – kérdeztem, mert láttam a stáb asztalnál.
- Nála ez nem akadály. – nevetett Harry.
- Sziasztok. – lépetek oda félve  a lányok.
- Sziasztok. – mosolygott rájuk Zayn. Szerencse, hogy Amanda mellett álltam, mert szerintem hanyatt esett volna.
Szóval végül mindenki megkapta amit akart,  a lányok az alá írást és a képet. Niall a csokim amit nem tudom, hogy szúrt ki, meg kell hagyni ügyes.
A hét további része is hasonlóan telt. Mindenki nagyon rendes volt és  a legtöbben maradtak fotózkodni, és én egyre idegesebb lettem. Míg végül eljött a nagy nap…

29.rész

Reggel viszonylag korán, 9-kor keltem. Kate, Amanda és Nina már fent volt, és a konyhában beszélgettek.
- Sziasztok! – köszöntem és ásítottam egyet.
- Szia!- köszönt Kate.
- Hello! – köszönt Nina.
- Jó reggelt! - köszönt Amanda. Aki láthatólag már nagyon éber volt. – Juj, nekem mennem kell! – nézett rá az órájára. – Nagyon jól éreztem magam, köszönök mindent. Holnap találkozunk. Sziasztok! – búcsúzott el felvette a táskáját és kiviharzott.
- Hova ment ilyen sietve? – kérdeztem és elfoglaltam a távozó helyét.
- Ma jön a mamája, 10-kor száll le a gépe. – magyarázta Kate.
-  Értem. –bólintottam.
- Sziasztok lányok! – köszönt Maggei.
- Jó reggelt!- köszöntünk vissza kómásan.
- Kate, ugye nem felejtetted el, hogy ma vigyáznod kell Emilyre? –kérdezte.
- Őő, persze, hogy nem! – hebegte Kate.
- Oké, akkor én most megyek Mellisához. Sziasztok, jók legyetek! – köszönt el.
- Basszus, teljesen elfelejtettem. – nézett ránk Kate mikor az anyukája kiment.
- Ki az az Emily? – kérdeztem.
- Emily Jena lánya, 6 éves. Néha vigyázok rá mikor Jenának sok dolga van. – világosított fel.
- Értem. – mondtam.
- Kate megígérted, hogy ma segítesz nekem az egyik ruhában és az nem 2 perc lesz. – mondta Nina csalódottan.
- Tényleg! – csapott a fejére. – Ne haragudj!- nézett ré Ninára. Hirtelen némaság telepedett a konyhára amikor eszembe jutott valami.
- Hé, nincs semmi gond. Én itt maradok és vigyázok Emilyre, Nina áthozza a cuccait és már meg is van oldva. – vázoltam a tervet.
- Köszönöm Mia! – ugrott a nyakamba Kate, aminek következtében majdnem leestem a székről, amin eddig ültem.
Hirtelen lépteket hallottunk, Nancy robogott le a lépcsőn.
- A fenébe elaludtam és elkéstem. Holnap talizunk. Sziasztok!  - és amilyen gyorsan jött ki is ment az ajtón.
- Oké, erre én sem tudok válaszolni. – tette fel a kezét Kate.
- Reggelt!- jött be a konyhába Dave.
- Jó, hogy jössz már kezdek éhes lenni. – jelentettem ki. Nináék már nevettek, tudták mire készülök, de Dave még nagyon kómás volt.
- És én ahhoz miért kellek, hogy egyél? – vonta fel a szemöldökét.
- Mert nyertem, ezért neked kell csinálnod a reggelinket! – feleltem egyszerűen.
- Jó, de  a többiekét nem vállalom!
- Hé! – szólt közbe Kate.
- Lécci – néztem rá boci szemekkel.
- Legyen. – adta meg magát. Kate és Nina elismerően bólintottak, Dave meg hozzálátott a reggelinkez. Megkell hagyni egész finom lett.
 Evés után szóltam anyáéknak, hogy csak vacsira megyek haza. Emily 10-kor jött, Jenával nem találkoztam, mert rohannia kellett.
- Szia Emily, Mia vagyok. – mutatkoztam be mikor Katevel bejöttek a nappaliba.
- Emily, nekem most mennem kell segíteni az egyik barátnőmnek, kint leszünk a konyhába. Addig Mia vigyáz rá. – mondta Kate, majd egy gyors puszit nyomott az arcára és elment. Azt, hogy miért a konyhába kell ruhát varrni, azt nem tudom, biztos ott  a legjobbak a  fényviszonyok, meg eléggé tágas is.
- Na Emily mit játszunk? – guggoltam le elé, és reméltem, hogy megkedvel.
- Twisterezzünk! - kiáltotta. Mivel ezt a játékot ketten nem lehet játszani (jobb híján) Dave csatlakozott hozzánk.
- Oké, de én pörgetek. – egyezett bele  a játékba. Nem volt könnyű dolga Emilynek, de valahogy csak meggyőzte.
- Én had, annyira szeretek pörgetni. Lécciii! – rebegtette a szempilláját Emily. Meg kell hagyni nagyon aranyos ez a kislány. Még Dave sem tudod ellenállni.
 A játék nagyon viccesre sikeredett. Az első néhány lépés nagyon könnyű volt, de aztán már annyira összekeveredtünk, hogy Dave lába (!) közelebb volt mint a saját kezem.
- Mia jobb kéz piros! – kiáltott Emily.
- Ha a kezemet oda rakom szétszakadok! – közöltem a nyilvánvalót.
- Éljen akkor én nyertem! – mondta Dave.
- Na azt már nem!- vágtam rá egyből. Épp a lehetetlennel próbálkoztam miközben Kate bejött, megmutatni a ruhát.
- Hajrá Mia! – szurkolt. Nem tudom miképp, de csak elértem a piros pötty szélét.
- Éljen! – nyögtem ki. A következő pillanatban Dave nem bírta tovább és összeesett.
- Szép volt! – adott egy pacsit Kate. (Hm lehet, hogy Mike rossz hatással van rá?)
  Egyébként Emilyvel jól elvoltam, de mikor már hatodszorra mentünk és jöttünk be, azt hittem végem. Alapból nem lenne ez akkor nagy probléma, de ilyenkor minimum két réteg ruha kell és hát ő nem egy nyugodt kislány. Szóval fáradtam huppantam le a kanapéra.
- Fél óra szünet. – jelentettem ki.
- Monky Time! – kiáltott fel. Ezt műsort ismerem, Kevin régen sokat nézte. Aranyos kis majmok vannak benne, akik énekelnek. Néha egészen vicces tud lenni.
- Nem mondod, hogy ezt ismered? – nézett rám Dave „szörnyülködve” mikor énekeltem a majmokkal.
- Ez a kedvenc mesém. – mondtam gyerekesen.
- Ooké. – mondta leült a kanapéra. – Érzem ahogy elhalnak az agysejtjeim. – közölte, mikor véget ért a mese.
- Lökött! – dobtam meg egy párnával.
- Bújócskázzunk! – mondta Emily.
- Én leszek a hunyó! – jelentette ki Dave.
 Emily elrohant, én meg megbeszéltem Davevel, hogy a konyhába „bújok”, de nem kell sietni, hogy megtaláljon.
- Hello!  Váó, Nina ez valami csodálatos lett! – láttam meg a ruhát, ami valami eszméletlen gyönyörű volt! Nina egy divattervező suliba jár, ahol minden hónapban, új ruhát kell alkotni, és arra kapják a jegyet. Ezeket a ruhákat modellek mutatják be akik hasonlóan néznek ki mint Kate így amellett, hogy Nina ruhái meseszépek, de még a modelleken is úgy áll mintha rájuk varrta volna. Ami nagyban növeli az esélyeit az 5-ös szerzésben.
- Szerinted tetszeni fog a tanároknak? – kérdezte félve.
- Ha ez nem csillagos-brillagos-trillagos 5-ös akkor ők vakok. – jelentettem ki.
- Köszi. –mosolygott, majd ismét belemerült a munkába.
- Hol van Emily? – kérdezte Kate.
-  Bújócskázunk. Dave  a hunyó, mondtam neki, hogy ráér megkeresni. – nevettem fel.
- Értem. Milyen fura, hogy Davel ilyen jól elvagytok, nem gondoltam volna egy hónappal ezelőtt. – gondolkodott el Kate.
- Igen, tényleg az, de örülök, hogy megváltozott. – mondtam.
- Én is.
- Én mindig is szerettem. – szólt közbe Nina.
- Tudjuk. – feleltük.
- Most miért? – nézett ránk.
- Hagyjuk, apropó tetszik neked most valaki? – kérdezte Kate.
- Hát. – kezdte és teljesen vörös lett.
- Hallgatunk. – mondtam.
- Jó elmondom, de senkinek nem szólhattok! Max a lányoknak! – esketett meg mindeket.
- Ígérjük, na de mond már! – sürgette Kate.
- Hát izé – hebegett, majd gyorsan elhadarta.
- Ki? Nina ezt nem értem. – ellenkezett Kate, tényleg semmit nem lehetett érteni.
- Ted. – bökte ki végül, mi pedig elkerekedett szemmel néztünk rá. – De el ne mondjátok neki!
- Megvagy! – rohant be Emily a konyhába.
- Ezt a beszélgetést még nem fejeztük be. – suttogta Kate és Ninára mosolygott.
- Ügyes vagy! – mondtam. – És hol hagytad a hunyót?
- Nem tudom, valahol lemaradhatott. – nézett a  háta mögé.
- Emily kicsim, megjöttem! – szólalt meg Jena.  Gondolom Dave engedte be.
- Anya! -  rohant oda hozzá Emily.
- Sziasztok! Jól viselkedett az kis angyalom? – kérdezte.
- Igen nagyon aranyos volt. – válaszoltam.
 Miután Emily elment nekem is mennem kellet. Mondta a csajoknak, hogy nem valószínű, hogy este tudok net elé kerülni, mert 8-ra jön James még valamit meg akar beszélni velem. Úgyhogy megígértettem Katevel, hogy holnap mindent elmesél.
 Egyébként Jamesel azt kellet megbeszélni mi lesz vele  a gálaest után. Először is, rengeteg helyre hívtak már most, hogy adja interjút! Aztán azt javasolta tötöljem magam a közösségi portálokról, vagy változtassak nevet. Természetesen lesznek hivatalos oldalaim, de azok nagy részét, majd ő kezeli, persze néha-néha én is benézek majd. Végül pedig, két hét múlva videóklipp forgatásra megyek. Nem tudom miért ilyen magabiztos, de állítja,hogy szuper jó leszek szombaton. Hát legyen igaza.
 Fáradtan mentem lefeküdni.  Szinte egy szempillantás alatt elaludtam. Hosszú, hosszú hétvége volt, és java még csak most jön!

28.rész

Ahogy lejöttem a színpadról, Amanda egyből a nyakamba ugrott.
- Szuper voltál!
- Köszönöm. – mondtam miután kiszabadultam az öleléséből.
- Mi megmondtuk. – mondta Kate.
- Igen, ti mind megmondtátok és bíztatok bennem, köszönöm. – hálálkodtam és pillanatok alatt kreáltam egy csoportos ölelést. Idő közben Ted, Nina, és Jason (!) is csatlakozott, ők a nézőtérről figyeltek Amandával együtt.
- Oké, oké elég. – mondta Dave. Szép lassan visszanyertük a normális testhelyzetünket, és elindultunk Kateékhez. A hangulat már a kocsiban is nagyon jó volt, mert Kate egyik slágere ment így azt énekeltük. Ez  a hangulat csak fokozódott náluk. Amanda minden féle képen karokezni akart és mivel nem volt jobb ötletünk, hát elő szedtük a kellékeket.
- Nem mondod komolyan, hogy mikrofon állványotok is van! – hitetlenkedtem a szerkezetet vizsgálva.
- Pedig láthatod, hogy van. – nevetett Kate.
A cd-n rengeteg sláger volt. Nagyon sokat hülyültünk. Néha én is meglepődtem magamon mennyire felszabadultan ugráltam a „színpadon”, aminek a nappali közepén lévő szőnyeg adott helyet. Persze  a közönség ( a csajok és Maggie Kate anyukája) nagyon értékelték  az előadásomat. Dave épp akkor ért haza (elmentek valahova Teddel) amikor a Jessie J – Domino-ját énekeltem, hát kicsit meglepődve szemlélte az eseményeket végül leült a közönség soraiba. 3 órán keresztül énekeltük a jobbnál jobb dalokat, végül hullafáradtan terültem el a kanapén.
- Ennyi, nem bírom tovább. – jelentettem ki.
- Kicsi a rakás! – kiáltotta el magát Nancy. Több se kellet, mind a négyen rám vetették magukat. Még szerencse, hogy Dave és Maggie megkímélt, így is szétlapítottak. Na nem mind ha valami nehezek lennének külön-külön, de így együtt, hát… azért túl éltem.
- Mit szólnátok, ha rendelnék pizzát, amíg ti összepakoltok. – mondta Maggie. Ezzel mindenki egyetértett, majd leadtuk a rendelést. Ezután összepakoltunk, ami normál esetben kb 10 percet vett volna igénybe, de hát ilyen körülmény között még akkor is pakoltunk mikor kihozták a pizzát. Én nem tudom, hogy csináltuk, de amint megláttuk a dobozokat hiper sebeségre kapcsoltunk és alig 5 perc múlva már a konyhában voltunk.
- Húsimádó? – fordult körbe Nancy aki vállalta  a kiosztást.
- Enyém! – mondta Kate és elkezdte felvágni.
- Hawai?
- Enyém! – kúszott oda Nina.
- Ez az enyém. – olvasta le dobozon szereplő nevet. – Sonkás kukoricás?
- Enyém! – vettem át  a kajámat.
- Négy sajtos?
- Az enyém! – ment oda érte Amanda.
- Dave, ez most komoly? Chilis?
- Nem is szereted a Chilit. – mondta Kate miközben harapott egyet.
- Nincs vele semmi bajom és nem eszitek el előlem. – nyújtotta ki  a nyelvét, majd elvette a pizzáját.
Ninával összenéztünk, és abban a pillanatban mikor, Dave felszeletelte a pizzát (egyébként nem voltak nagyok) egy emberként álltunk elé és vettünk ki egy –egy szeletet.
- Hé?
- Én szeretem a Chilt. – vonta meg a vállát Nina és beleharapott.
- Oké, most mázlid van, mer utálom az ananászt, de még vissza kapod. – mondta, majd felém fordult.
- Emberek valaki Chilis pizzát? – néztem körbe.
- Ha nem eszed meg minek vetted el?
- Mert jól esett.
- Ennek örülök, de visszaadnád a kajámat.
- Lássuk csak – gondolkoztam el. – Nem!
- Na de srácok, nem játszunk az étellel. – vette ki a kezemből Maggie a pizza szeletet és megette.
- Bocsi. – néztem tetetett bűnbánással Davre.
- Ezt még visszakapod! – jelentette ki, és harapott egyet a pizzába. Jót nevettünk rajta, majd mi is hozzáláttunk az evéshez. Mikor végeztünk elterültünk a kanapén és kapcsolgattuk  a tv-t.
- Mia nézd te vagy a tv-ben!-  szólt Nina.
- Én? – kerekedet ki  a szemem, - Ja a gálaest reklámja.  – esett le.
- Nincs semmi érdekes. – kapcsolgatott Kate . – Uncsi. Uncsi. Már láttam. Miez? Á, utálom.
- Veled aztán egy élmény tv-t nézni. – nevettem.
- Jó itt nincs semmi értelmes, nézzünk filmet. - kapcsolta ki unottan a tv-t.
- Nézzünk horrort! – mondta Amanda.
- Ne, utálom a horrort. – mondtam.
- Csak nem félsz? – kérdezte Dave.
- Nem félek, csak nem kifejezetten vagyok oda érte.
- Féélsz! – kiabálta.
- Ugyan nem!
- Fogadunk?
- Oké, de úgy is én nyerek. - nyújtottam a kezem.
- Nem hinném. – rázta meg a kezem.
- Oké, én leszek a fogadó biztos! – jelentette ki Kate és „elvágta a kezünket.” – Miben fogadtok?
-  Ha nyerek, szolgálnod kell egy hétig. –jelentette ki mosolyogva.
- Rendben, de ha én te szolgálsz!
- Megegyeztünk. – kacsintott.
- Oké, akkor a szabály, aki többször sikít vagy remeg vagy akármi az a másiknak egy pont. – ismertette Kate.
- Oké. – válaszoltuk. Ez alatt Nina hozott popcornt (nem tudom minek, hisz most ettünk), Nancy és Amanda kiválasztották a filmet.
 Nem tudom, hogyan,de addig fészkelődtek mellettem amíg Nina és Dave közé nem kerültem.  A film egy tipikus horror film volt.  A csajok sikítoztak, de én meg sem rebbentem, mert annyira sablon volt, hogy tudtam mikor kell „félni”, és én már csak azért se veszítek! Időközben láttam, hogy Nancy elaludt, nem tudom, hogy csinálta. Amandának se kellet már sok, tényleg egy hosszú nap volt.
- Hova mész? – kérdezte Dave mikor, felkeltem a kanapéról.
- Pisilni. – suttogtam, mire Nina felnevetett.  Amikor visszafelé mentem a nappaliba, hirtelen eszembe jutott valami. Nagyon halkan Dave mögé osontam. Megvártam, míg jön a „na most féljetek rész”. És abban a pillanatban, hogy a szörny megjelent rátettem a vállára a kezem.
- Bu. – mondtam mire, majd’ kiugrott a bőréből. Sajna nem csak ő ijedt meg hanem a mellette ülők (Nina és Kate ) is. Nina akkorát sikított, hogy még Nancy is felébredt én meg fetrengtem a röhögéstől. Mikor mindenki kapcsolt mi történt, már mindenki nevetett, csak Dave nézett rám gyilkos tekintettel.
- Úgy tűnik nyertem. – jelentettem ki.
- Ez aljas húzás volt. Nem érvényes. – rázta a fejét.
- Ó dehogy nem. – nevetett Kate.
- Ti össze fogtatok ellenem?- nézett ránk.
- Gyerekek mi ez a sikítozás? – jött le álmosan a lépcsőn Maggie.
- Mia elemében van. – nevetett fel Kate, most már mindenki nevetett még Dave is.
- Értem, de most már alvás. – mosolygott.
- Rendben. – ásított egyet Nancy.
- Szóval a szobámba 3 hely van, szóval valakiknek itt kell aludni. – mondta Kate.
- Én alszok itt. – mondtam.
- Jó akkor én és Mia itt alszunk, ti meg a szobámban. – osztotta el a helyeket Kate.
 A ház hamar elcsendesült, és a kanapé is nagyon kényelmes volt, de valahogy mégsem tudtam aludni. Ezzel nem voltam egyedül.
Hallottam, hogy valaki bemegy a konyhába. Gondoltam utána megyek, amúgy is szomjas voltam. Mivel sötét volt sikeresen belerúgtam a kukába.
- Áú. – szisszentem fel.
- Mia?- kérdezte Dave.
- Nem a szörny vagyok húú. – idegesítettem.
- Haha nagyon vicces. Mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném. Nem kapcsolnád fel a villanyt, semmit nem látok.
- Keresd meg a villanykapcsolót, nekem tele a kezem.
- Oké, merre van?
- A falon.
- Kösz, igazán nagy segítség vagy! – mondtam. Szó szerint semmit nem láttam így kénytelen voltam a kezemre hagyatkozni. Párszor majdnem hasra estem, amin Dave jót derült.
- Ne nevess hanem segíts!- förmedtem rá, de abban a pillanatban megtaláltam és felkapcsoltam a villanyt. -  Heuréka!
- Ügyes. – bólogatott Dave nevetve.
- Mit iszol? –kérdeztem, mert a kezében egy bögre volt.
- Forró csokit csinálok. Kérsz?
- Ahham. – ültem fel az asztalra és lóbálni kezdtem a lábam.
Néztem, ahogy Dave sürög- forog  a konyhába, igazán vicces volt mikor a cukorral szerencsétlenkedett. De alapjában véve gyorsan kész lett. És felült mellém az asztalra.
- Na milyen? – kérdezte izgatottan.
- Forró! – hebegtem, mert jó nagyot belekortyoltam.
- Hülye! – mondta majd oldalba lökött.
- Egyébként a pille cukor nagyon jó. – mosolyogtam.
- Én utálom. –mondta miközben kiügyeskedte a bögréje szélére a falánkságot.
- Akkor minek tetted bele?
- Mert anyu és Kate így isszák és megszoktam. – vonta meg a vállát.
- Aha, nagyon logikus. – mondtam miközben elloptam a cukrokat.
- Hé! Előbb a pizza, most meg a cukor.  Veled se eszek többet semmit! – jelentette ki és arrébb ült.
- Azt mondtad nem szereted. – mondtam nevetve. Ezután néhány perces csend következett. Amit Dave tört meg.
- Köszönöm. – mondta komolyan miközben a bögréjét bámulta.
- Nagyon szívesen. – vágtam rá. – De mit is?
- Azt, hogy észhez térítettél. Nem tudom mi lenne velem, ha nem jössz és keltesz fel az álomvilágomból.
- Igazán semmiség. Nem csináltam semmit, csak megmondtam a véleményem. – vontam meg a vállam.
- Nem, sokkal többet, segítettél. – fordult felém és mélyen a szemembe nézett. – Nélküled sosem békülök ki Teddel .És egy bunkó celeb lettem volna előbb utóbb. Szóval köszönöm. – mosolyodott el.
Hirtelen valami egészen furcsát éreztem, amit  még soha, de nem nagyon törődtem vele hanem inkább válaszoltam.
- Én meg azt köszönöm, hogy segítesz a lámpaláz legyűrésében. – mosolyogtam rá vissza.
- Jó kis páros vagyunk, mi?- mondta nevetve, majd leugrott  az asztalról.
- Frenetikus. – helyeseltem nevetve, majd beleittam forró csokimba amin még mindig volt egy kis tejszínhab.
Dave szembe fordult velem, valamit mondani akart, de kitört belőle a nevetés.
- Mi az? – fogalmam sem volt min nevet.
- Tiszta tejszínhab a szád. – nevetett.
- Ja az nem az. – ráztam meg a fejem. – Én vagyok a Mikulás! Ho-hó. – mondtam mire hangos röhögésbe tört ki. – Sss! Mindenkit felkeltesz!
Nagy nehezen abbahagyta a nevetést. Elmostuk a bögréket majd, indultunk aludni.
- Jó éjt! – mondta.
- Neked is! – mondtam és ránéztem az órára. Hajnali 1 volt. – Jól pihend ki magad, mert mától a szolgám vagy egy hétig! – szóltam utána mire újra nevetésben tört ki. Rázkódó vállakkal ment fel a lépcsőn.
Mosolyogva feküdtem vissza Kate mellé, de hiába volt késő nem bírtam aludni. Ez volt az életem egyik legjobb napja. És ezt a barátaimnak köszönhetem.  Felelevenítettem a fellépést, a karaoket és úgy az egész estét. Aztán Dave arca jelent meg előttem, mikor rám nézett a konyhába. Már megint ez az érzés! Lehet, hogy? Nem ez nem lehet, Dave az egyik barátom! Az egyik legjobb barátom! Átfordultam a másik oldalamra és hagytam, hogy elnyomjon az álom. 

Légyszíves lájkoljatok!*-*

Sziasztok!

Egy szívességet szeretnék kérni tőletek.
 Indultam egy blog versenyen.  https://www.facebook.com/photo.php?fbid=333916390036477&set=a.333906543370795.77531.227639353997515&type=3&theater 
Annyi lenne a dolgotok, hogy lájkoljátok a képet, 10 másodperc és nagyon megköszönném!*-*

Remélem jól sikerül, majd a verseny. Előre is köszönöm mindenkinek aki Lájkol!:)

Este hozom az új rész, ami kicsit hosszabb lesz, mit az eddigiek ;)

27.rész

Ha vársz valamit akkor az idő csigalassúsággal csúszik előre. Viszont ha valamit nem vársz akkor olyan sebesen fut mint egy gepárd.(Nem kéne ennyi természet filmet néznem Kevinnel.) Ez nagy igazság. Bár utálom a csigákat most talán mégis jobban örülnék neki ha most az idő az ő példáját követné.
Hiába telt ez a hét nyugisan, nem tudtam kiélvezni. Folyton az zakatolt a fejemben, hogy szombaton teljesítenem kell. Aztán szerdán rájöttem. Kevesebb, mint két hetem van a nagy estéig. Féltem?Dehogy. Aggódtam? Kicsit sem. Hazudtam magamnak? Sajnos igen és erre nem is vagyok büszke, de kicsit segített, kicsit.
Péntekre annyira remegtem, hogy a levesemet meg sem tudtam enni.
- Na jó ebből elég! – szólalt meg Kate. – Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. És ott lesz melletted Nancy és én is ott leszek. Szóval nyugi.
- Katenek igaza van! – helyeselt Amanda.
- Köszönöm csajok, igazán kedvesek vagytok! – mosolyogtam, és lett volna egy de. Viszont ahogy körbe néztem az asztalnál, gyilkos tekinteteket kaptam így inkább nem folytattam.  Vettem egy mély levegőt és megnyugodtam.
- Arra gondoltam, hogy holnap a fellépés után átjöhetnétek estére. – vetette fel Kate miközben a próbára igyekeztünk. Ma Kateel és Davel próbáljuk a dalt amihez kell mindenki.
- De jó egy pizsiparty. – lelkendezett Amanda.  Mire felnevettünk.
- Nekem jó. – mondta Nancy.
- Remek, Mia? – nézett rám.
- Amennyiben túlélem a holnapi napot, természetesen ott leszek. – mondtam.
- Oké, akkor már csak Ninát kell meghívni.
- Ott lesz délután, hozza a ruhátokat. – mondtam.
- De jó már nagyon várom, hogy milyen lesz, képen nagyon tetszet.
 A stadionban már mindenki sürgött forgott, szerdán jön  a One Direction, utána pedig szép lassan már mindenki meg kérkezik, egy-egy próbára. Mondanom sem kell Nancyék már nagyon izgatottak, hogy a srácokkal dolgozhatnak együtt.
- Oké srácok, ha mindenki itt van kezdhetjük. – szólt Olivia az egyik stáb tag.
 És elkezdtük  a próbát. Így, hogy már mindenki látott, kicsit sem voltam zavarban. A nézőtér igaz, még üresen állt. Nagyon szeretem ezt a show-t. Először Kattel kezdek egy pőrgősebb számával, majd Davel éneklek egy lassúbb számot. Végül mindhárman, énekelünk, táncolunk. Ez lesz a záró szám és remélhetőleg, majd megőrül a közönség. Legalábbis így tervezték.
- Csodálatos volt. – tapsolt Olivia. – Most 10 perc szünet aztán Mia, jön addig ti – mutatott Davekre – próbáljátok  fel  a ruhát.  Nina itt van már?
- Igen itt vagyok. – mondta és mellette Ted állt (!). – Sziasztok, bocsánat a késésért, de lekéstem a metrót, még szerencse, hogy Ted épp ide tartott és felvett útközben.
- Sziasztok! – köszönt Ted is .
- Hello, Sziasztok. – köszöntünk vissza.
Nináék, elmenetek az öltözőkhöz, Ted leült   a lelátóra Nancy, Amanda és én pedig elfoglaltuk a helyünk az színpadon. A számomat (de fura kimondani) nagyon szeretem. A koncepció az , hogy minél kíváncsiabbakká tegyük a nézőket. Nem elég, hogy utolsó előtti számként mutatkozok be, csak kb a fél perccel  a számkezdete után mutatkozom meg igazán. Addig úgy alakították, a koreógráfiát, hogy ne lehessen kiszúrni ki is énekel. Ehhez persze nem kézi mikrofont fogok kapni, aminek örülök, mert így könnyebb táncolni, viszont így nem tudok mibe „kapaszkodni”, de ez legyen a legkevesebb. Igazából a lehető legjobb a kezdő póz, mert Nancy kb 2 centire van tőlem, jó mindenki más is, de legalább ez egy kicsit megnyugtat.
- Na , hogy tetszett? – ültem le Ted mellé.
- Elképesztő volt. Nagyon ügyes vagy. Nem i tudtam, hogy így táncolsz. – mondta.
- Köszönöm, már csak az élő adásban is ezt kell nyújtanom és akkor nincs semmi baj. – mosolyogtam kínosan.
- Menni fog, ügyes leszel. – nyugtatott.
Nem beszéltünk többet, mert Kateék visszajöttek, Kate ruhája lenyűgöző, nagyon jól áll neki! Daveé kicsit egyszerű volt, de nagyon eltalálta Nina a stílusát.
 Este ismét nehezen aludtam el, de most számítottam rá így ittam egy jó kis teát amitől kicsit, ismétlem kicsit megnyugodtam. Hát a hatás sajnos reggelre elmúlt.
Már a színpad előtt álltunk és azon gondolkoztam, hogy futhatnék el amikor, Kate tűnt fel.
Na a menekülésnek lőttek.
- Szóval, ismertetem a „tervet”- karolt idéző jeleket a levegőbe. –először, közösen bemelegítünk, aztán megtanítjuk a táncot. Nektek annyi a feladatotok, hogy mindent tükörbe csináljatok, vagyis ha azt mondom jobb akkor az nektek bal. Így könnyebben tanulják meg.  – magyarázta.
- Oké, értjük ,- mondta Nancy .- most pedig, menj, mert valaki már nagyon vár. – biccentett a kerítésnél álló Mike felé.  Kate elvörösödött és otthagyott minket. Kateék egyébként nagyon jó párost alkotnak. Kifejezetten illenek egymáshoz. Teljesen elbambultam miközben őket néztem és észre sem vettem, hogy Nancy elment.
- Jason! - vettem észre a manageremet miközbe felém jött, és integettem neki. Ez az talán most még elszökhetek. – Azért jöttél, mert félsz, hogy valami csoda folytán rájönnek ki vagyok és nem engeded, hogy fellépjek? –próbálkoztam.
- Nem, szerintem ez egy nagyon jó gyakorlási lehetőség nem szabad kihagynod, de szép próbálkozás. –kacsintott – Nyugi jó leszel. – veregette meg a vállam mire én csak eresztettem egy halvány mosolyt.
- Figyelem emberek! Aki szeretne tanulni egy kis koreográfiát, a fáradjon a színpad elé 10 perc és kezdünk. – mondta  a műsor vezető. Ha azt hittem, hogy eddig ideges voltam akkor tévedtem. Időközben Jason eltűnt mellőlem.
- Héé, nyugi. – állt meg mellet Dave.
- Ennyire szörnyen festek? – kérdeztem.
- Őszintén?
- Inkább ne. – nevettem fel de inkább morgásnak hangzott.
- Nem lesz semmi baj, meg tudod csinálni.
- Nem értem miért mondja ezt mindenki hisz ismernek.
- Igen, épp ezért bíznak benned. – mosolygott rám. – Na gyere.  – mondta,mert a műsor vezető bejelentett minket mire a közönség őrjöngeni kezdett.
- Ő menj csak előre mindjárt megyek én is. – hebegtem és felmértem a menekülési esélyeim.  Van 10 másodpercem, 2 alatt elfutok a korlátig aztán gyorsan átugrom, és meg nem állok  a tóig, ami fogalmam sincs miért van itt, se ez most mindegy. Ezután megkerülöm és hazáig meg sem állok. Biztos érdekes arckifejezéseket vágtam miközvóbe kiterveltem ezt e csodálatos szökést, mert Dave megragadta a kezem.
- Nem szöksz meg, gyere. – húzott fel a színpadra.
- Végre itt vagytok! - mondta Kate. Aztán meglátta, hogy Dave a kezemet fogja és kérdőn nézett ránk.
- Meg akart szökni. – közölte, majd elengedte a kezem.
- Oké,  na menjetek. – mondta mi pedig Nancyvel felmentünk a színpadra. Vagyis Nancy ment engem meg Dave belökött, de nem estem el, hurrá.  Nany oda állt a mikrofon elé, bemutatkozott, majd engem is bemutatott (csak keresztnevekkel) aztán felkonferálta Kateéket.
Rengeteg ember volt előttünk, s még annál is több szempár. Kezdet liftezni a gyomrom.  Szédültem. Nancy mellettem állt és bátorításképp megszorította a kezem. És akkor rájöttem, mennyien bíznak bennem. A barátaim mindig mellettem vannak és legyen bármi támogatnak. Azt hiszem ez adott erőt.
Megráztam a fejem, máris sokkal jobban lettem.  Rámosolyogtam Nancyre, megértette és bólintott egyet. El se tudom mondani, mennyire jól éreztem magam, 2 perc elteltével minden félelmem elszállt. És még  a guiness rekord  is sikerült! Elképesztő volt látni, ahogy ennyi ember egyszerre mozog. Biztos vagyok benne, hogy felejthetetlen élmény marad számomra ez a délután. Már sokkal bátrabbnak érzem magam.  És bármilyen furcsa is Davenek köszönhetem, mert ha nem ráncigál fel a színpadra, akkor elfutottam volna.
 Így már nem csupa félelemmel várom a jövő hét szombatot. Teng bennem a bizonyítási vágy. Meg szeretnék felelni, a szüleimnek, a barátaimnak, a szervezőknek, a nézőknek, de legfőképpen magamnak. Úgy érzem jó úton haladok , és remélem célba érek.