16.rész

Moccanni sem tudtam. Aztán hirtelen Stacy nevetni kezdett, persze a slepje egyből folytatta. Elkezdtek folyni a könnyeim, lementem a színpadról. Leadtam a mikrofont és kerestem egy nagyon-nagyon eldugott sarkot. Semmit nem érzékeltem a külvilágból csak zokogtam. Ezt a megaláztatást, mindenki rajtam fog nevetni még hetekig, de nem is ez a legrosszabb. hanem az, hogy egy hónap múlva 10-szer ennyien fognak nézni és nem hibázhatok, vagy a szüleim karrierjének annyi. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. Hallottam, hogy a szám ismét elindul, de most valaki elkezdte és az a valaki Stacy volt. Jellemző, hasznot húz más bajából, de legnagyobb meglepetésemre Dave nem énekelt. Semmit nem láttam innen, bár meglepődtem annyira nem érdekelt mi zajlik odakint, hogy kimenjek és megnézzem. Nem tudom mennyi ideje ülhettem egy magamban, amikor lépteket hallottam.
- Mia itt vagy? – hallottam Amanda hangját, kétségbe volt esve. A következő pillanatban Nancy állt velem szemben.
- Itt van, megtaláltam! – szólt a többieknek, majd leült mellém. Egy szempillantás alatt csatlakozott hozzánk Kate és Amanda is. nem szóltak semmit csak ülte ott velem csendben hosszú percekig. Végül Kate törte meg a csendet.
- Ne is foglalkozz Stacyvel, ő már csak ilyen bunkó.
- Így igaz, és ezt mindenki tudja!- helyeselt Nancy is.
- Gyere, menjünk. Renbe szeded  magadat aztán bulizunk egy jót a bálon. – ölelt át Amanda.
- Köszönöm lányok! Igazán kedvesek vagytok, imádlak titeket, de én most haza mennék, ha nem gond. A hangom még mindig nagyon halk volt.
- Persze megértjük, haza viszlek jó? – mondta Kate.
- Mi meg elkísérünk. – mondta Amanda.
- Nem..- kezdtem,de Nancy közbe szólt.
- Nincs ellenkezés megyünk és késsz.
 Nem volt más választásom, velük mentem. Otthon nem volt senki, Mandy említette, hogy szülinapizsurra  viszi Kevint és mivel kevés a felnőtt ott marad ő is. Bementem a konyhába, a hűtőn volt egy üzenet: „Szia, Kicsim! Apáddal elmentünk megbeszélni a holnapi vacsora részleteit, majd jövünk. Puszi: Anya<3” Egyedül leszek, mindegy legalább tudok pihenni.
Visszamentem a napaliba és meglepődve vettem észre, hogy a lányok ott ülnek a kanapén.
- Hát ti?
- Maradunk, mozizni fogunk. – mondta Nancy és kezdték megbeszélni mit nézzünk.
- Na azt már nem! Nyomás a bálba. – jelentettem ki.
- Nélküled nem megyünk. – mondta Amanda.
- Dehogynem mentek! Figyeljetek, nagyon, nagyon hálás vagyok, mert ilyen nagyszerű barátaim vannak, de nem hagyom, hogy elrontsátok az estéteket.
- De.. – kezdte Kate.
- Nincs semmi de! Nem hinném, hogy szívesebben lennél itt velem, mit hogy Mikeval buliznál. Meg amúgy sem lennék jó társaság, mivel a lábam miatt többet ülnék, mint állnék. – felhúztam a lányokat a kanapéról és az ajtó felé tessékeltem őket.
- Biztos megleszel?- kérdezte Amanda.
- Persze, szórakozzatok jól. Sziasztok! – mondtam és mielőtt meg gondoltam volna magam becsuktam az ajtót. Oda mentem az ablakhoz, megnézni tényleg el mennek-e. Kicsit tétováztak végül elmentek.
 Felmentem a szobámba, nem kapcsoltam be a gépet. Gondolom, tele van minden közösségi oldal az égésemmel. A telefonomat is kikapcsoltam. Így a tévé mellett döntöttem. Semmi érdekes nem ment, így a zeneadóra kapcsoltam. Elfeküdtem a kényelmes ágyban és viszonylag gyorsan elaludtam. Olyannyira, hogy másnap reggel 7-kor keltem fel. Szombat révén még mindenki aludt, így miután ettem (tegnap reggel óta nem ettem semmit ezért 3 szelet nutellás kenyeret is betömtem) kimentem meg sétáltatni Candyt. Halkan, bezártam az ajtót, és elindultam a másik utcában lévő parkba. Épp betettem volna a fülhallgatómat, amikor valaki a nevemet kiáltott. Meglepődve hátra fordultam és Ninát pillantottam meg.
- Szia, hát te ilyen korán már fent vagy? – kérdeztem és közben elraktam a fülesem.
- Szia, igen ilyenkor szoktam futni. – mutatott végig a ruházatán. Így, kicsit jobban megnézve tényleg futó cuccban volt. Mind ketten elmosolyodtunk.
- Én a parkba indultam, nem jössz velem?
- Ha nem zavarok.
- Dehogy zavarsz, legalább nem leszek egyedül. – mosolyogtam rá.
- Ebben az esetben, szívesen veled megyek. – egyezett bele és elindultunk a parkba. Út közben nem nagyon szólalt meg, én sem nagyon tudtam mit mondjak. Viszont kezdett kicsit kínos lenni a csend így jobb sztori híján elmeséltem neki mekkorát égtem tegnap.
- Tudom, láttam tegnap Facebookon és Twitteren. Valami Stacykehh osztotta meg 10 percenként. – mondta bűnbánóan. Őszintén, számítottam erre, mégis kicsit meglepett, vajon hányan láthatták már?
Ninával még sokáig beszélgettünk. Megtudtam most magán tanuló, amíg nem siker bekerülnie az álom iskolájába, a nevét babonából nem mondta el. Már dél felé járt az ídő amikor elköszöntünk egymástól. Azt mondta ma meglátogatja a nagybátyja és már nagyon várja, mert azt mondta elviszi vacsorázni. Apropó vacsora. Ma tudom meg a programjaimat az elkövetkező időszakra.
 Otthon mindenki be volt zsongva az esti vacsi miatt. Nem nagyon értettem a felhajtást hisz csak J-vel eszünk együtt, vagy lemaradtam valamiről? Mindegy nem akartam zavarni inkább felmentem a szobámba és letusoltam, majd kerítettem egy ruhát ami, így gipszel is néz ki valahogy. Mire mindennel végeztem 6 óra volt és indulni kellett.
 Az étterem gyönyörű volt. Ahogy beléptünk anyuék egyből James felé vették az irányt. Legnagyobb meglepetésemre nem egyedül volt. Ott ült mellette Nina, aki szintén nagyon meglepődött amikor meglátott.
 - Sziasztok! – köszönt James. – ő itt az unokahúgom Nina, remek ruhákat tervez így felfogattam a showra.
- Jó estét! – köszönt kicsit megszeppenve Nina.
- Szia Nina, én Vanda Star vagyok ő pedig Mia a kislányunk biztos jól kijöttök majd.
- Mi már ismerjük egymást. – mondtam mosolyogva és megöleltem a sápadt barátnőmet. Igen, szerintem mondhatom, hogy a barátnőm. – még valakit? – kérdeztem, ugyanis még 4 szabad hely volt az asztalnál.
- Igen, de csak később jönnek. - válaszolta James.
Hát nem lettem sokkal okosabb, de nem akartam kíváncsinak tűnni és előbb utóbb úgyis meg tudom kik azok a rejtélyes személyek. Így inkább nem kérdezősködtem tovább.
 Megtudtam, hogy hétfőn válogatás lesz, háttér táncosokat illetve vokalistákat keresünk. S mivel én vagyok a „sztár” nekem is ott kell lennem. A próbák minden hétköznap 4-től lesznek, így alig érek, majd haza a suliból mehet is próbálni.
Rengeteg vendégszereplő lesz a műsorban. Illetve szeretnék, hogy legyen, mert eddig még nem igazoltak vissza. A műsorban saját számmal fogok fellépni. Ezért kedden, doki után (akkor telik le az egy hét és lehet, végre leszedik a gipszem)megyünk a zeneszerzőhöz, nem igazán értettem a többes számot,de gondoltam majd rájövök.
Már vagy fél órája beszélgettünk, amikor anya megszólalt:
- Nézd kicsim megjöttek a duett partnereid. – mutatott az ajtó felé.
Lassan megfordultam. Mikor azt hittem az est meglepetése Nina volt, tévedtem…