20.rész

A szavak egymás után hagyták el a számat, és énekeltem. Sosem gondoltam volna, hogy sikerül, de végül 3 percnyi sötétséggel elértem a célom. Ugyanis végig csukva volt a szemem, nem hittem, hogy ez lehetséges, de a félelmem nagyobb volt mintsem kinyissam a szemem. Mikor végeztem óvatosan kinéztem az ablak mögül. Minden arcon döbbenetet láttam. Ez nem tetszett, kezdtem egyre idegesebb lenni. Mi van, ha nem tetszett nekik? Akkor mindennek annyi. Jaj!
 Félve nyitottam ki az ajtót és lassan kiléptem a közönségemhez. Néhány kínosan csendes másodperc után, Kate törte meg a csendet. Vagyis a nyakamba ugrott.
- Fantasztikus voltál! – mondta boldogan. Mire legnagyobb meglepetésemre mindenki helyeslően bólogatott. Ezután kicsit elpirultam, de vettem egy mély levegőt és figyeltem az eseményeket.  A délután további részében beszélgettünk a dalomról, illetve énekeltem Katékkel és kiválasztottuk azt a slágerüket, ami legjobban passzol a hangunkhoz. Mivel először Davvel kell majd duetteznem a showban, most is mi kezdtünk. Kate bátorítoan mosolygott és láttam mikor énekelünk a „mesteremberek” összesúgtak, nem tudtam ez jó vagy rossz, de végülis nem állítottak le szóval igyekeztem nem foglalkozni vele.  Mikor Katel énekeltünk az teljesen más volt. Nagyon sokat hülyültünk és még a kockafüggő bátya is rajtunk nevetett. Így igazán viccesre sikeredett a délután.
- Jólvan, mivel ma mindennnel végeztünk, holnap szabadnapotok lesz, és majd csütörtökön folytatjuk. – mondta Jacob. – Most pedig menjetek pihenjétek ki magatokat. Sziasztok. – köszönt el.
- Viszlát! – köszöntünk mindannyian és haza mentünk. Otthon gyorsan bekaptam valamit, lezuhanyoztam és már aludtam is.
  Reggel nehezen keltem ki az ágyból, de végül csak elkészültem.  Kate már várt rám, mikor kiléptem az ajtón.
- Szia! – köszönt.
- Hello! - köszöntem vissza és beültem a kocsiba.
- Arra gondoltam mivel a mai délután szabad elmehetnénk bowlingozni. Na, na mit szólsz?- nézett rám csillogó szemekkel.
- Hát, nem is tudom, fogok én tudni rendesen játszani?
- Persze, jó buli lesz.
- Oké, – adtam be a derekam. – kik jönnek még?
- Nancy, Amanda, Marshall, Ted, Rob és természetesen Mike. – sorolta fülig érő vigyorral az arcán.
- Nina? őt is meg kellene hívni nem?
- Igen ez jó ötlet, de akkor páratlanul leszünk, na de majd megoldjuk valahogy. – mondta és beindította a kocsit. Mivel nem akartam csendben utazni, ezért bekapcsoltam a rádiót. Épp  Katy Perry- Part of me című száma ment. Imádom ezt a számot úgy, hogy Kate meghallgathatta az előadásomban.  Amikor befordult a suli parkolójába még javában énekeltem, szerencsémre senki nem hallott meg, így nyugodtan befejeztem a számot. A délelőtt nyugisan telt. Az első szünetben felhívtam Ninát, hogy elhívjam, nagyon örült a meghívásnak és természetesen eltud jönni. Hazaérve gyorsan átöltöztem és megbeszéltem Mandyvel a délutánt. Megkért, hogy menjek el Kevinért, mivel neki pakolnia kell, mert a hétvégére elutaznak az egyik ismerőséhez. Gyorsan átöltöztem és elindultam Kev sulija felé, gondoltam mivel gyalog megyek elviszem megsétáltatni Candyt. Mivel nagyon siettem átvágtam a parkon, észre sem vettem mikor szabadította ki magát Candy a hámból.
- Candy! – kiáltottam utána. Nem nagyon zavarta a kutyámat, hogy épp eszeveszetten próbáltam utána futni, persze ez gipszben több mint lehetetlen volt. Már vagy húszadszorra kiabáltam a kutyám nevét, de még mindig nem állt meg. Végre utolértem, bár ne szaladt volna el.
- Jobban is vigyázhatnál rá Miss Tökély. – mondta Dave gúnyosan, miközben Candyt simogatta.
- Vicces. –mondtam. – Visszakapom a kutyám?
- Nem. – mondta nemes egyszerűséggel.
- Tessék?- kerekedtek ki a szemeim.
- Megmentettem az életét, akár egy kocsi is elüthette volna.
- Itt? – néztem körbe. – Ide nem jöhetnek be kocsik.
- Jó akkor, egy bicikli.
- Kétlem.
- Mindegy a lényeg, hogy nem kapod vissza.
- Dave, ne csináld, már nem lehetsz ennyire gyerekes.
-  Hmm egy új jelző. – gondolkodott el. Kezdett nagyon felhúzni, nem értem mire jó ez. Ráadásul késésben vagyok.
- Oké, mit akarsz? – kérdeztem sóhajtva.
- Nem tudom, még kitalálom.
- Jó gondolkozz csak, add vissza a kutyám, mert már így is késésben vagyok.
- Ne siettess, el kísérlek addig kitalálok valamit.
- Azt se tudod hova megyek.
- Igaz. Hova mész?
- Az öcsémért,gondolom, oda inkább nem jönnél mivel könnyen felismerhetnek.
- Mondd, neked mindig igazad kell, legyen?
- Igen, és most légyszíves add vissza Candyt. – nyújtottam felé a kezem.
- Ilyen hülye nevet. – adta vissza (végre) nevetve.
- Nekem tetszik vontam meg a vállam. – és elindultam.
- Neked is szia! – kiáltott utánam.
- Hello! – mondtam vissza se nézve.  Út közben jól leszidtam Candyt amiért elszökött. Kevin már várt rám a suli előtt. Haza felé elmeséltem neki miért is késtem. Persze mondanom se kell, hogy kinevetett. Szerintem egyáltalán nem volt  vicces, na mindegy. Alighogy beléptem az ajtón már csengettek is. Kate nyitott be.
- Szia! Mehetünk? – kérdezte.
- Persze. – mondtam kicsit durcásan.
- Mi a baja? – kérdezte Kevintől.
- Csak a bátyád. – rendezte el ennyivel és már el is rohant, szerintem gumicukorért, de ez most mellékes. Kate furcsán nézett rám, kénytelen voltam neki is elmesélni mi történt. Először próbálta átérezni a helyzetemet, majd belőle is kitört a nevetés. Hát ezt jól megkaptam.
 Duzzogva mentem be a pályára, csak én nem találom ezt viccesnek. Nem értem. Épp ezen agyaltam amikor valaki a nyakamba ugrott.
- Áú.- kiáltottam fel.
- Jajj, ne haragudj. – sajnálkozott Ted.
- Ha megígéred, hogy többször nem hozod rám a frászt akkor megbocsájtok. – mosolyogtam.
Fiúk a lányok ellen felállásban játszottunk. Igaz mi eggyel többen voltunk, de Rob azt mondtam amúgy is bénák vagyunk. Oké, volt benne valami, mert az első 5 kört ők nyerték, de a végére már egész jól belejöttünk. Szerintem ezt ők is észre vették, mert Mike elkiáltotta magát amikor épp az évezred gurítására készültem.
- Kaja szünet!
- Hé, most miattad nem lett jó. – bosszankodtam.
- Aha persze. – nevetett. Kate rám kacsintot ami annyit jelent majd ő elintézi,ezt úgy oldotta meg, hogy mikor ettünk mellém ült és nem a barátja mellé. Persze ez nem tetszett Mikenak, de hát ez van.
 Miután megettük a pizzát. (Majd’ egy óráig tartott, mivel végig ökörködtük. Nina nagyon jól kijött mindenkivel, már fel sem tűnt, hogy csak most ismerte meg őket, teljesen beilleszkedett.) Nevetve indultunk vissza, a pályára , de a  pálya nem volt üres. Mindenkinek az arcára fagyott a mosoly.
- Dave te mit keresel itt? – kérdezte Ted igencsak meglepve.