17.rész

Az étterem ajtaján Kate, Dave illetve még 2 másik felnőtt (az egyikőjük Maggie lehetett, az anyukájuk) lépett be az ajtón. Majdnem leestem a székemről annyira meglepődtem, de nem csak én. Kate szemei hatalmasra kerekedtek, Dave szemeit nem láttam, de abba hagyta a pötyögést a hiper - szuper készülékén és kicsit lefagyott.
- Sziasztok! – kiáltott James.  A hang irányába fordultam, szembe találtam magam Nina rák vörös fejével. Segítség kérően rám nézett, de nem tudtam neki segíteni két okból sem. Az egyik ok, hogy én se nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. A másik pedig, odaértek a vendégeink.
Miután mindenki illedelmesen bemutatkozott és köszönt, megrendeltük az ételt. Maggievel kapcsolatban igazam volt, tényleg az anyukájuk, jobban belegondolva furcsa, hogy még nem találkoztunk. A másik felnőtt Jane a manegerük, csinos és első látásra szimpatikusnak tűnt. Szegény Nina kicsit sápadt lett, megnyugtató mosolyt küldtem felé, bár én se nagyon voltam nyugodt,de ezt jól lepleztem.
 Az ételt kihozták, s közben Jamesnek be sem állt a szája. Ismertette az egészhónapos teendőket. Jövő hét kedden, miután vissza mentem az orvoshoz ( remélem, leveszik a gipszem) mennem kell egy zeneszerzőhöz, ugyanis saját dallal lépek majd fel. Davel és Katel külön-külön illetve majd együtt is fogok énekelni. Rajtuk kívül nem tudtam meg egy sztár fellépő nevét sem, nem akarták az ördögöt a falra festeni. James nagyon komolyan vette a munkáját! Mindenkivel olyan szerződést fog aláíratni, mi szerint senkinek nem mondhatják, el ki vagyok én hisz ez lesz a „meglepi.” Megtudtam azt is, hogy 2 hét múlva lesz egy előadás a producereknek, ugyanis ha nincsenek velem megelégedve, akkor a szüleimnek, agyő.
Nina köhögése szakította meg a gondolat menetemet. Mindenki furcsán nézett rá, szegény ismét lesápadt és kiment a mosdóba. Már vagy 10 perce kiment és kezdtem aggódni.
- Megyek, megnézem Ninát. – mondtam.
- Megyek veled. – jelentette ki Kate. Sejtettem, hogy nem csak el fog kisérni. A sejtésem beigazolódott, amit halló távolságon kívül kerültünk a nyakamba ugrott.
- Tudtam! – mondta boldogan.
- Mi- mit tudtál? – kérdeztem meg döbbenve.
- Azt, hogy a híres Star kislány vagy! Emlékszel mikor haza vittelek a korházból? Akkor láttam Apukád és az óta tudom. – hadarta.
-  Tényleg? – kerekedtek ki a szemeim. – És miért nem mondtad?
- Nem voltam benne egészen biztos, meg gondoltam majd elmondod.
-  Elmondtam volna előbb- utóbb. Csak amint kiderül, kik a szüleim mindenki másképp kezd el kezelni és ezt nagyon utálom. – húztam el a szám.
- Nem értelek akkor miért vállaltad ezt az egészet?
- Csakis a szüleim miatt, ez a visszatérésük. Ők lesznek a házigazdák, de ezt már tudod. - néztem rá félve, bűntudatom volt, amiért nem mondtam meg neki.
- Értem, hát akkor most már mindent tudok rólad, mit, ahogy te is rólam. – nézett rám mosolyogva.
- Igen azt hiszem, de ha valami még eszembe jut, szólok. – mondtam, majd nevetve megöleltem.
- Szerintem meg kéne nézni Nianát.
- Igen, jó lenne. – mondta és megindultam a mosdó felé.
- Amúgy honnan ismerős nekem a neve?- kérdezte Kate.
- Ő az a rajongó, aki a szomszédom és most már a Stylistom is. – válaszoltam elgondolkodva.
- Tényleg!- csapott a homlokára Kate. Nevetve mentünk a mosdóig, majd mikor benyitottunk az arcunkra fagyott a mosoly.
 Nina a sarokban ült és zokogott, a feje nagyon vörös volt és tele volt apró kiütésekkel.
- Nina, jól vagy? – szaladt oda hozzá Kate. Én teljesen lefagyva álltam az ajtóba, egyszerűen nem tudtam mozdulni. Mindig azt képzeltem, ha valami baj történik, én leszek a hős, s azonnal helyesen fogok cselekedni. E helyett csak álltam, mint egy zsák krumpli.
- Mit ettél? – kérdezte Kate Ninától, de  szegény lánynak nem jöttek ki szavak a száján. Kate látta, hogy semmit nem tud belőle kiszedni így segítségkérően felém fordult.
- Én-én azt hiszem valami garnélásat. – dadogtam még mindig lesokkolva.
- Nina, allergiás vagy? – szegezte neki a kérdést. –tudom, hogy ijesztő, de muszáj válaszolnod! Történt veled már ilyen?
- Nem még so- soha. – hüppögőt Nina.
- Mia,figyelj, menj és kérd el Davetől az allergia gyógyszerét, mindig van nála, mert allergiás a mogyoróra és soha nem lehet tudni miben van egy kis mogyoró. – parancsolt rám Kate, de a lábaim még mindig nem akartak engedelmeskedni. – MIA, MENJ MÁR VAGY MENTŐT KELL HÍVINI! – most már kiabált, amit jól tett, mert végre eljutott a tudatomig mi történ és szaladtam vissza az asztalhoz. Vagyis csak szaladtam volna, ha nem lenne ez a hülye gipsz, már nagyon utálom.
 Az idegességék és a düh elkerekedett rajtam így szó szerint ráüvöltöttem Davre. Mindenki elég furcsán nézett rám, így gyorsan elhadartam mi történ s már mentem is visszamosdóba észre se vettem, hogy a nyomomban jön az egész asztalunk s még néhány bámészkodó.
 Kate nagyon ügyesen és gyorsan beadta a gyógyszert nem is kellet sok idő mire Nina kezdett megnyugodni és visszanyerni eredeti színét. James kijelentette, hogy haza viszi Ninát, a többit meg majd telefonon megbeszéljük. Én is szívesen tartottam volna a barátnőmmel, de nem akartam zavarni és bíztam Kateben. Nagyon úgy tűnt tudja, mit csinál.
- Mia, jól vagy? – kérdezte Maggie. – Elég sápadtnak tűnsz.
- Persze jól vagyok, köszönöm. Csak, azt hiszem kicsit kimerültem. – válaszoltam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Intézem a számlát, és már mehetünk is. – mondta apa. – Persze ha maradni szeretnének.. – nézett Maggie felé.
- Dehogy, hosszú nap volt menjenek csak. Majd telefonon beszélünk.- válaszolta Kate anyukája kedvesen. Amíg apu a számlát rendezte, anya Maggievel és Janennel (Kateék manegerével) beszélgetett én meg kimentem az étterem elé a friss levegőre. Kint esett, de nem igazán érdekelt, már nagyon fájt a fejem így kicsit megáztam.
 Miután mindenkitől elköszöntünk elindultunk haza. Gyorsan átvettem a pizsimet és már aludtam is.
Reggel első dolgom volt felhívni Ninát, ekkor vettem észre, hogy a telefonom még mindig ki volt kapcsolva. 5 nem fogadott hívásom jött; 2 Katetől egy Nancytől, egy Amandától és egy ismeretlen számtól. Gyorsan tárcsáztam Nina számát, de nem vette fel. Gondoltam még alszik ezért nem is zavartam többet.
 Ezért inkább visszahívtam Nancyt. Mondta, hogy menyek fel Skypera ott tudunk mind a 4-en beszélni. 2 órán keresztül beszélgettünk, jó dolog ez az internet. Megtudtam, hogy mi gyűjtöttük Davel a legtöbb pénzt a bemutatót pedig Kate és Mike nyerték. Ennek nagyon nagyon örültem. Kate bevallotta, hogy Mike megcsókolta a bulin, aminek nagyon örült és kicsit zavarban is volt. Persze a csajok egyből kifaggatták, főleg Nancy. Ám a legnagyobb furcsaság számomra nem ez volt. Amanda mondta, hogy mikor Stacy felment énekelni helyettem Dave fogta magát és lement, nem énekelt vele. Nem tudom miért csinálhatta, biztos „imádja” Stacyt mint mindenki más.  Időközben Ted is feljött így vele is beszélgettem, csupa érdekes dolgokról, mint például hogyan csinálják a jégkását.
Észre sem vettem, hogy már dél is elmúlt mikor anya szólt, hogy menjek ebédelni. Gyorsan elköszöntem mindenkitől és lementem a lépcsőn. Az ebéd valami isteni volt, ha anya és Mandy összedobják a tudásukat az mindig nagyon finom. Ebéd után úgy gondoltam meglátogatom Ninát.
- Elmen…- nem tudtam befejezni a mondatomat, mert bele tüsszentettem. Lehet kicsit megfáztam tegnap este.
 Nina az ágyában feküdt, de már sokkal jobban nézett ki. Jason mondta, hogy volt itt egy orvos és azt mondta hála Katenek nem lett semmi baja. Elvégzett egy allergia tesztet, hogy ezután ne fordulhasson elő ilyen eset. Este későig beszélgettünk, filmeztünk Ninával. Mikor haza mentem már csendes volt a ház így gyorsan lefeküdtem aludni. Nehezen jött álom a szememre, hisz holnap kezdődnek a próbák. Ahol jól meg kell, álljam a helyem hisz ezen múlik minden. Most muszáj lesz 150 százalékot nyújtanom. Reggel azonban lázasan ébredtem…