6.rész

Néhány perccel később anyu jött be egy tálca sütivel a kezében.
- Apád küldi- és letette a sütiket az asztalomra- figyelj, kicsim tudom, hogy haragszol és igazad van. Megígértük, ha átmész a magán iskolába nincs több szereplés. Így hát nem erőltetjük, tiszteletben tartjuk, a döntésedet nem kell fellépned. Majdcsak kitalálunk valamit apáddal, amit a producerek is elfogadnak, ne aggódj. – szerintem az utolsó szavakat inkább magának mondta mintsem nekem, mert könnyek gyűltek a szemében és mielőtt elsírta volna magát kiment a szobámból.
 Ettől én is könnyezni kezdtem. A viselkedésem minden volt, csak nem jó. Pont olyan voltam, mint egy hisztis díva. Pedig épp emiatt hagytam abba az egészet, nem akartam ilyen lenni. Normális tini, ember akartam maradni, de rá kell jöjjek ez csak rajtam múlik. Hiszen Kate se „sztárosodott” el. Annak ellenére, hogy az elmúlt évbe két filmben főszerepet kapott és kiadott egy nagylemezt.
Ráadásul tudom, hogy működik ez a világ. Ha nem tudsz valami újjal elő rukkolni, akkor  viszlát. S mivel a szüleimnek egy ideje nem volt semmilyen „nagy dobása” könnyen elő fordulhat, hogy mennem a süllyesztőbe. NEM! Ezt nem hagyhatom, hisz tudom, hogy mennyire imádják ezt az életet. Miattam viszont képesek lennének feladni ezt.
Szóval meg kell tennem, vissza kell mennem a reflektorfénybe. Ismerem magam annyira. hogy tudjam meg fogom állni a helyem és nem soha nem fogok megváltozni! Ezzel az elhatározással elindultam lefelé, kezemben egy sütivel.
- Sajnálom, hogy az előbb úgy kiborultam- kezdtem és leültem a szüleim közé a kanapéra- átgondoltam a dolgokat és elvállalom a fellépést és mindent, ami ezzel jár. – mondtam el egy szuszra.
- Ó kicsim- húzott magához anya és szorosan megölelt. – nem is tudod, mennyit segítesz ezzel nekünk – és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra. A könnyei ismét csorogni kezdtek, de immár az örömtől.
- Ez remek!- kiáltott fel James és már lázas telefonálásba kezdetett.
   Anyuék elmondták, hogy a beteg gyerekeknek gyűjtünk.  A jótékonysági gála est egy hónap múlva lesz, és szeretnék még ha számos híresség is fellépne. Persze az est fénypontja én leszek és mindenki rám lesz kíváncsi „ a lányra akiről senki nem hallott már hat éve” úristen, hogy fogok én ennyi ember elé kiállni. (Na mindegy, majd csak lesz valahogy maximum lehányok valakit.) Ez az időpont nagyjából annyit is jelent, hogy van még egy normális hetem. Ugyanis két hét múlva kezdődnek a próbák. De
egy cseppet sem bánom, hisz így örömet tudok szerezni azoknak, akiket a legjobban szeretek és még a beteg gyerekeken is segíthetek.
  A hétvége további részében, már nem beszéltünk a „visszatérésemről”. Mint egy átlagos család elmentünk kirándulni (oda ahova a madár sem jár így anyuék nem keltettek feltűnést). Piknikeztünk is nagyon élveztem az együtt töltött időt, apuval és Kevinnel rengeteget bújócskáztunk. Igaz Kevint megcsípte egy méhecske és be pánikolt, hogy „meg fog halni” de hát nem is ő lett volna. Ezért hétfőn még nehezebben akartam elindulni a suliba.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mr. Brain megvárta, míg elcsendesedünk.
-  Nos, gyerekek a héten párokat fogtok alkotni, egészhéten mindent a párotokkal együtt kell majd csinálnotok. Enni, leckét írni és emellett pénzt kell gyűjtenetek, amit az iskola jótékonysági célokra fog felajánlania- mindenki tudomásul vette az osztályfőnök szavait és elkezdték beosztani ki kivel lesz.
- A párokat húzás alapján fogjuk kiválasztani. Ebben a kalapban van hat fiú név, minden lány húz egy cetlit, és akinek a neve szerepel a lapon annak lesz a párja. - és felmutatott egy szalmakalapot (?).
Szép sorban mindenki húzott a kalapból. Így történt, hogy az utolsó normális hetem, kicsit sem lett normális…