- Szia – köszöntem neki mosolyogva.
- Helló- mondta és elő vett a zsebéből egy jegyet.
- Mi ez?- vettem ki a kezéből.
- Holnap lesz egy előadás, amiben szerepelünk a tesómmal, ha ráérsz, eljöhetnél megnézni, szinte az egész osztály ott lesz.
- Persze szívesen elmegyek –épp meg akartam kérdezni, mi a baja Dave-el, mikor megjelent Stacy és maga után húzta. Jellemző, mindegy majd ebédnél kifaggatom Kate-it ő biztos tud nekem választ adni.
- Helló- mondta és elő vett a zsebéből egy jegyet.
- Mi ez?- vettem ki a kezéből.
- Holnap lesz egy előadás, amiben szerepelünk a tesómmal, ha ráérsz, eljöhetnél megnézni, szinte az egész osztály ott lesz.
- Persze szívesen elmegyek –épp meg akartam kérdezni, mi a baja Dave-el, mikor megjelent Stacy és maga után húzta. Jellemző, mindegy majd ebédnél kifaggatom Kate-it ő biztos tud nekem választ adni.
Teljesen belemerültem
az internet varázslatos világába, így nem is hallottam, hogy csengettek. Az
irodalom óra vicces volt, ugyanis páronként különféle szituációkat kellett
előadnunk. Dave fejfájásra hagyatkozva lement az orvosiba így nem kellett
kiállnom mindenki elé („de sajnálom”). Matekon a tanárnő beszedte a lapokat,
majd közölte, hogy nincs, kedve órát tartani, foglaljuk el magunkat. Fura ez a
tanár, nagyon fura. Törin maratoni diktálás volt, majd’ leszakadt a karom. Csengetéskor
oda siettem Kate-hez, hogy megtudakoljam mi van Ted-ékkel.
- Kate, kérdezhetek valamit?
- Nyugodtan.
- Lehet, nem jó a meglátásom, de azt gondolom Dave és Ted nem nagyon „szeretik egymást”- mutattam idézőjelet a kezemmel.
- Jó a meglátásod, régebben nagyon jóban voltak, volt egy közös bandájuk is, mindent együtt csináltak. Aztán mikor apu meghalt, Ted végig Dave mellett volt ő viszont ellökte magától, és amikor ismertté vált, magasról tett rá.
- Kate, kérdezhetek valamit?
- Nyugodtan.
- Lehet, nem jó a meglátásom, de azt gondolom Dave és Ted nem nagyon „szeretik egymást”- mutattam idézőjelet a kezemmel.
- Jó a meglátásod, régebben nagyon jóban voltak, volt egy közös bandájuk is, mindent együtt csináltak. Aztán mikor apu meghalt, Ted végig Dave mellett volt ő viszont ellökte magától, és amikor ismertté vált, magasról tett rá.
Figyelmesen végig hallgattam Kate-t.
- Ne haragudj meg, de tudod, néha olyan szívesen megpofoznám a bátyádat- válaszoltam.
- Egyetértek veled. –mondta nevetve. Időközben megérkeztünk az asztalunkhoz. Amanda fal fehér volt.
- Mi a baj? Jól érzed magad. - néztem rá aggódó tekintettel.
- Ennyire borzalmasan festek?- kérdezte.
- Hát eléggé- ült le mellé Kate.- történt valami?
- Nem, nem történt semmi. Hülyeség az egész.
- Ugye tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz.- nyugtatta Nancy.
- Jó, de ígérjétek meg, hogy nem nevettek ki!
- Esküszünk!- feleltük kórusban.
- Az van, hogy félek a társas tánctól, mert tagnap még egyedül elszerencsétlenkedtem, viszont ma már párban kell táncolni- nézett ránk, s érezni lehetett a hangján, hogy a sírás határán van.
- Nekem, mondod, a legkevésbé sincs kedvem ezzel táncolni- mutattam a hátam mögött lévő asztalhoz, ahol Dave-ék ültek.
- Az én partnerem meg folyton a fején akar forogni- szólt Nancy.
- Nekem nincs semmi kifogásom a partneremre. – mondta Kate és egy kicsit elvörösödött.
- Na ezt mindjárt gondoltuk.- mondta Nancy és hozzá vágott egy napilapot. Ezen mindegyikünk hangosan felnevetett, még Amanda is. Ahogy kiértünk az ebédlőből Amandának megint visszatért a rossz kedve, így az első dolgot, amit ért jó erősen megmarkolt, ez pedig épp az én kezem volt.
- Áúú, azzal, hogy eltöröd, a kezem még nem úszod meg az órát.
- Igaz, de mi lenne, ha én törném össze valamimet.
- Te nem vagy komplett- mondtam és most én ragadtam kézen. Egészen a színpadig húztam s mikor meggyőződtem róla, hogy nem tud elszökni, akkor engedtem el. Teljesen lefoglalt Amanda nyugtatgatása, így nem volt időm a saját nyafogássommal foglalkozni, ugyanis tényleg semmi kedvem nem volt a Dave-vel való közös tánchoz. Ahogy elnéztem benne is hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg. Mivel egyikünk sem akart a másikkal táncolni Jake-nek ( a koreográfusnak) kellett ránk szólnia. Nehézkesen, de végül csak elkezdtük a tegnapi koreót. Meglepően könnyen ment, bár egyszer sikeresen megbotlottam valamiben és magammal rántottam Dave-t is. Az ő kivételével mindenki hangosan nevetett. (Nem csodálnám, ha bosszú hadjáratot indítana ellenem.)
- 5 perc szünet, aztán folytatjuk az emelésekkel.- jelentette be Jake.
Azt hittem, ennél már nem lehet rosszabb. Hát tévedtem.
Jake bemutatott néhány emelést Nancy segítésével ( ő a legjobb táncos). Ezek közül kellett néhányat gyakorolnunk. Dave elég erősnek bizonyult, így nem is lett volna semmi baj, csakhogy az egyik emelés közben, mikor a levegőben voltam megszólalt a telefonja, amit felvett! Nem tudom ezt, hogy gondolta, de nem is volt időm sokat gondolkozni ezen, mert a következő pillanatban már a földre estem.
- Jézusom jól vagy?- rohant oda hozzám Nancy.
- Persze mondtam- és gyilkos pillantásokat lövelltem Dave felé, aki még mindig telefonált!
- Gyere – nyújtotta felém a kezét Nancy, hogy felhúzzon, de abban a pillanatban, hogy ráálltam a jobb lábamra visszaestem a földre.
- Áúú- tapogattam a bokám, elképesztően fájt. Ekkor már mindenki ott volt körülöttem.
- Hadd nézzem- jött oda Jake. Megvizsgálta lábamat, hát nem volt kellemes érzés. – Szerintem csak meghúzódott, de mindenképp látnia kell egy orvosnak.
- Majd én elviszem- mondta Kate, észre sem vettem mikor guggolt oda mellém.
- Mi pedig segítünk- mondta Nancy és Amanda. Nagy nehezen feltápászkodtam és beültem Kate mellé a kocsiba…
- Ne haragudj meg, de tudod, néha olyan szívesen megpofoznám a bátyádat- válaszoltam.
- Egyetértek veled. –mondta nevetve. Időközben megérkeztünk az asztalunkhoz. Amanda fal fehér volt.
- Mi a baj? Jól érzed magad. - néztem rá aggódó tekintettel.
- Ennyire borzalmasan festek?- kérdezte.
- Hát eléggé- ült le mellé Kate.- történt valami?
- Nem, nem történt semmi. Hülyeség az egész.
- Ugye tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz.- nyugtatta Nancy.
- Jó, de ígérjétek meg, hogy nem nevettek ki!
- Esküszünk!- feleltük kórusban.
- Az van, hogy félek a társas tánctól, mert tagnap még egyedül elszerencsétlenkedtem, viszont ma már párban kell táncolni- nézett ránk, s érezni lehetett a hangján, hogy a sírás határán van.
- Nekem, mondod, a legkevésbé sincs kedvem ezzel táncolni- mutattam a hátam mögött lévő asztalhoz, ahol Dave-ék ültek.
- Az én partnerem meg folyton a fején akar forogni- szólt Nancy.
- Nekem nincs semmi kifogásom a partneremre. – mondta Kate és egy kicsit elvörösödött.
- Na ezt mindjárt gondoltuk.- mondta Nancy és hozzá vágott egy napilapot. Ezen mindegyikünk hangosan felnevetett, még Amanda is. Ahogy kiértünk az ebédlőből Amandának megint visszatért a rossz kedve, így az első dolgot, amit ért jó erősen megmarkolt, ez pedig épp az én kezem volt.
- Áúú, azzal, hogy eltöröd, a kezem még nem úszod meg az órát.
- Igaz, de mi lenne, ha én törném össze valamimet.
- Te nem vagy komplett- mondtam és most én ragadtam kézen. Egészen a színpadig húztam s mikor meggyőződtem róla, hogy nem tud elszökni, akkor engedtem el. Teljesen lefoglalt Amanda nyugtatgatása, így nem volt időm a saját nyafogássommal foglalkozni, ugyanis tényleg semmi kedvem nem volt a Dave-vel való közös tánchoz. Ahogy elnéztem benne is hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg. Mivel egyikünk sem akart a másikkal táncolni Jake-nek ( a koreográfusnak) kellett ránk szólnia. Nehézkesen, de végül csak elkezdtük a tegnapi koreót. Meglepően könnyen ment, bár egyszer sikeresen megbotlottam valamiben és magammal rántottam Dave-t is. Az ő kivételével mindenki hangosan nevetett. (Nem csodálnám, ha bosszú hadjáratot indítana ellenem.)
- 5 perc szünet, aztán folytatjuk az emelésekkel.- jelentette be Jake.
Azt hittem, ennél már nem lehet rosszabb. Hát tévedtem.
Jake bemutatott néhány emelést Nancy segítésével ( ő a legjobb táncos). Ezek közül kellett néhányat gyakorolnunk. Dave elég erősnek bizonyult, így nem is lett volna semmi baj, csakhogy az egyik emelés közben, mikor a levegőben voltam megszólalt a telefonja, amit felvett! Nem tudom ezt, hogy gondolta, de nem is volt időm sokat gondolkozni ezen, mert a következő pillanatban már a földre estem.
- Jézusom jól vagy?- rohant oda hozzám Nancy.
- Persze mondtam- és gyilkos pillantásokat lövelltem Dave felé, aki még mindig telefonált!
- Gyere – nyújtotta felém a kezét Nancy, hogy felhúzzon, de abban a pillanatban, hogy ráálltam a jobb lábamra visszaestem a földre.
- Áúú- tapogattam a bokám, elképesztően fájt. Ekkor már mindenki ott volt körülöttem.
- Hadd nézzem- jött oda Jake. Megvizsgálta lábamat, hát nem volt kellemes érzés. – Szerintem csak meghúzódott, de mindenképp látnia kell egy orvosnak.
- Majd én elviszem- mondta Kate, észre sem vettem mikor guggolt oda mellém.
- Mi pedig segítünk- mondta Nancy és Amanda. Nagy nehezen feltápászkodtam és beültem Kate mellé a kocsiba…
Nagyon nagyon tetszik a történet:) lesz benne one direction? Jól irsz
VálaszTörlésKöszönöm*-* nagyon sokat jelent, hogy írtál*-* igen valószínű lesz benne, de szerintem csak érintőlegesen :))
VálaszTörlés