8. rész

Kate hívott, vagyis csak azt hittem, hogy Kate az. Mivel a kijelzőn az ő neve szerepelt, viszont Dave szólt bele a telefonba.
- Remélem, szereted a sajtos pizzát, mert rendeltem neked egyet, ha már ilyen jóban vagy a pizzériával, hogy közös a számotok. – kezdte, amolyan, na most visszavágok stílusban.
- Jaj, köszönöm, pont most akartam hívni őket, megspóroltál nekem egy telefont. – válaszoltam miközben szép lassan, és némán majdnem megfulladtam a nevetéstől.
- Ezt most nem mondod komolyan? Tudod, te kivel beszélsz?- éreztem, hogy kezd ideges lenni.
- Igen, egy ugyanolyan emberrel, mint amilyen én vagyok. Nem értem, miért kéne másképp beszélnem veled. –válaszoltam, azt hiszem, kicsit én is felhúztam magam.
- Talán, mert én én vagyok, te meg te. – közölte
- Még mindig nem értem, mindegy. Miért is hívtál?
- A házi miatt…
- Nem. – nem hagytam, hogy befejezze, hisz tudtam, hogy le akarja másolni.
- Azt se tudod mit akartam kérdezni. - megdöbbent, hogy belé fojtottam a szót.
- Gondolom, le akarod másolni, de nem azért dolgoztam vele órákig, hogy lemásold 10 perc alatt, mert tudom, ha majd nekem kell segítség, akkor csak hátra dőlnél és a kisujjadat se mozdítanád. – hű nem hittem volna, hogy ezt én mondtam. Azt hiszem rám tört az igazság mondás, vagy nem tudom. Hosszú csend következett, már azt hittem letetette, mikor megszólalt.
- Jó, akkor ne segíts, majd megoldom, nem vagyok analfabéta. –mondta végül. Ha-ha csak rávettem, hogy házit írjon.
- Én is így gondoltam. Amúgy van valami ötleted arra, hogyan gyűjtsünk pénzt?
- Lövésem sincs, de te úgy is okosabb vagy, majd kitalálsz valamit. –közölte hidegen.
- Köszönöm, ami azt illeti van egy ötletem- hallottam, hogy csengettek így gyorsan leráztam- ,majd holnap elmondom, de most mennem kell. Ja és légyszi ne Kate telóján hívj, mert elég zavaró.
- Oké, oké ne kapj be. Hello. –köszönt el.
- Szia- köszöntem én is, majd letettem és mentem átvenni a pizzánkat.
Ahogy becsuktam az ajtót, Kevin már ki is vette a kezemből a dobozt és elszaladt vele a konyhába. Dave jól kitett magáért, ugyanis a legnagyobb méretet rendelte. Még szerencse, hogy anyuék is otthon vannak, illetve lesznek.
- Nyugi, nem eszem el előled –nyugtattam meg, mivel egyszerre két szeletet evett.
- Minél hamarabb megeszem, annál elébb ehetek gumicukrot. –fejtette ki Kev.
- Hű, ezt a logikát, de egyél egy kicsit lassabban, mert hányni fogsz.
- Oké –és letette az egyik szeletet. Még így is gyors volt, de legalább csak 1 szeletet evett.
Fogtam én is egyet és elkezdtem enni.
- Végeztem – jelentette ki Kev.
-  Jól van, menj el fürdeni, mert tiszta paradicsom vagy, aztán felőlem gyilkolhatod a gumimacikat.
- Köszönöm – és elszaladt.
Miután végeztem, elpakoltam a maradék pizzát, elmostam a tányérokat, és felmentem a szobámba.
Épp az America's Best Dance Crew (Amerika legjobb tánccsapata) ment az MTV-n, úgyhogy leültem a babzsák fotelembe, és csak ámultam. Annyira beleolvadtam az adásba, hogy kisebb szívrohamot kaptam, amikor megszólalt a telóm. Egyre hangosabban szólt, de sehol sem találtam, pedig egy órája még beszéltem. Végül csak meg lett a párnám alatt (?)
- Na, végre – hallottam Kate hangját.
- Szia, bocsi, nem találtam a telóm – mentegetőztem.
- Na, jó most az egyszer elnézem Neked.
- Köszönöm a kedvességed – egyszerre törtünk ki nevetésben.
- Szóval azt akartam kérdezni, hogy mit műveltél a bátyámmal?
- Semmit, miért?
- Azért, mert házit ír. Ezer éve nem láttam házit írni, vagy egyáltalán írni – gondolkodott el
- Csupán megmondtam neki, hogy rólam nem fogja lemásolni.
- Hm, ez érdekes azt hiszem, rajtam kívül mindenki úgy bánik vele, mint egy királlyal, mióta apa meghalt és Dave híres lett.
- Sajnálom azt, hogy meg…
- Ne sajnáld, nem tehetsz róla. Őszintén szólva örülök, hogy egy kicsit „megráztad”.
Nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam, hogy meghalt az apukájuk. Kate-tel hajnali egyig beszéltünk. Elmondta, hogy 9 éves volt, mikor az apja agyvérzést kapott és hirtelen meghalt. Ezután fedezték fel őket, ugyanis még halála előtt elküldött egy videót, ahol Ők épp rögtönzött koncertet tartanak. Egyszóval neki köszönhetően lettek sikeresek.
Dave soha nem tudta rendesen feldolgozni a történteket, ezért inkább teremtett maga körül egy új, szebb világot, ahol Ő az úr. Kate nagyon belelendült, így hát nem szóltam közbe, éreztem, hogy a sírás kerülgeti, amikor arról beszélt, hiába ilyen „bunkó” Dave, mégis mennyire szereti. Legszívesebben átmentem volna megölelni Őt. Ehelyett inkább elköszöntem, gondoltam jobb, ha most nem zavarom, ha már segíteni úgysem tudok. Ahogy kinyomtam a telefont, éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. Szörnyű lehet apa nélkül élni. Bele se merek gondolni, milyen érzés lehet.
Sírva aludtam el.
  Reggel apa ébresztett, nagyon megörültem neki és a nyakába ugrottam.
- Ígérd meg, hogy soha nem hagysz el!
- Mi? Miért hagynálak el? – nem igazán értette a dolgot.
- Csak ígérd meg!
- Ígérem, hogy mindig Veled leszek. – mondta és adott egy puszit.
Anyu csinált nekem szendvicset, isteni volt. Kicsit elbeszélgettük az időt. Így sietnem kellett. Igaz nem voltam késésben, de mindenképp beszélni szerettem volna Kate-tel.
Kate a bejáratnál babrált a telefonjával.
- Szia, Mia! – köszönt, amikor meglátta, hogy jövök.
Én köszönés helyett megöleltem.
- Köszönöm – mondta.
- Mit?
- Azt, hogy tudom, számíthatok rád.
- Ó Kate, ez alapvető, hisz barátok vagyunk.
- Ha már itt tartunk, kérhetek Tőled valamit?
- Persze, bármit.
- Légyszi bánj úgy Dave-vel, ahogy eddig.
- Nem gondolom, hogy istenítettem volna.
- Köszönöm, na de menjünk, mert mindjárt csengetnek.
- Gyerekek, remélem eldöntöttétek, hogy hogyan gyűjtötök pénzt. Kaptok 15 percet, légy szíves írjátok össze. Az ötleteket átolvasom, hogy ne legyen 2 egyforma – mondta Mr.Brain.
Már indulni készültem Dave-hez, mikor legnagyobb megdöbbenésemre elindult felém.
- Ted gyere már – visított Stacy.
Ted nagy nehezen feltápászkodott és elindult az első sorba. Útközben találkozott a pillantása Dave-ével. Furcsa volt, mintha ellenségek lennének. Ha jobban belegondolok, még nem is láttam őket beszélgetni. Ami azért furcsa, mivel Ted mindenkivel beszél.
- Na halljam azt a remek ötletet – Dave hangja zavarta meg a gondolatmenetet.
- Arra gondoltam, hogy csütörtökön rendezhetnénk egy dedikálást. Ahol jelképesen 1 dollár lenne egy aláírás.
- Ez nem is olyan rossz ötlet. Akkor majd Te elrendezed, én meg majd leülök és dedikálok és fényképezkedem.
- Meg azt, ahogy Te kigondoltad. Szólj a plázának, de ne a menedzsered, hanem Te, mert ez a mi feladatunk. Én meg meghírdetem.
- Mi a fene?
Nem igazán törődtem vele, írni kezdtem.
Szünetben Ted jött oda hozzám…