40.rész

Sziasztok, meghoztam  az új részt!
Remélem tetszeni fog, és nem lett túl nyálas^^

Szeretném megköszöni, hogy ennyien kommenteltek!!
Ti vagytok a legjobbak!!!!♥♥♥♥

Még vagy egy órán keresztül beszélgettünk az asztalnál és nekem végig fülig ért  a szám. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Mikor kezdtek elszállingózni az emberek James leült az egyik sminkes helyére, aki mellettünk ült.
- Nagyon örülök nektek gyerekek – mosolygott-viszont arra szeretnélek kérni titeket, – halkította le  hangját –hogy még egy pár hétig kerüljétek  a nyilvánosságot, mert nem szeretném ha az lenne, hogy „Mia miatt mentetek szét”. – karcolt idézőjeleket a levegőbe.
- Rendben – bólintottam és még mindig mosolyogtam, bár ennek nem annyira örültem hisz legszívesebben ráírnám a homlokomra, hogy „Szeretem Dave-et!!♥” bár lehet, nem férne ki. De Jamesnek igaza van és ezt belátom, ellenben Dave épp mondani akart valamit és arc kifejezéséből ítélve nem lett volna valami szép. Meg fogtam  a kezét erre, elmosolyodott és inkább nem mondott semmit. James elégedett volt a válasszal és már el is ment.
- Szerintem menjünk mi is – mondta Kate.
- Oké – egyeztünk bele mindannyian. Kifele menet szembe jött az egyik pincér, megköszöntem neki az eddigi kiszolgálást, hisz majd egy hónapig hozta ki nekem a finomabbnál finomabb falatokat.
- Néha már túl kedves vagy – mosolygott rám Dave. – A szakácsot nem akarod megkeresni? – kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.
- Jó ötlet, megyek is! – indultam el a másik irányba, mikor leesett neki, hogy most hagytam ott megragadta  a csuklóm és visszahúzott. Valószínűleg sosem fogom megszokni  a közelségét,mindig meg fog remegni a gyomrom és arcom ezentúl vörös marad, de nem bánom Ő mindent megér nekem! Küldtem felé egy mosolyt, majd kézen fogva elindultunk a többiek után, akik a liftnél vártak.
- Hol voltatok ennyi ideig? – kérdezte Ted a szemöldökét emelgetve.
- Mia köszönő beszédet tartott a pincérének. – mondta nevetve Dave.
- Nem is volt olyan hosszú – védekeztem durcásan.
- Lökött – mondta Nina, nevetve majd megérkezett a lift.
Hirtelen megint belém nyílalt a félelem, miszerint bent ragadok örökre. Dave egyből kiszúrta, meg szorította kezem és egy „ne félj” pillantást lövellt felém (meg jegyzem, imádom ezt  a pillantást). Enyhén remegve léptem be a liftbe, mikor becsukódott az ajtó, a szívem hevesebben kezdett verni és az sem sokat segített, hogy Dave odahúzott magához és átölelt. Szinte szívroham közeli állapotban léptem ki  a liftből mikor megérkeztünk és egy hatalmasat sóhajtottam.
- Ilyen rossz volt kettesben ezzel az idiótával a liftben – nevetett fel Kate.
- Haha – lökte oldalba Dave a tesóját.
- Haver mi lenne ha elmennék valahova? – kérdezte Ted és bár próbált menőnek látszani, tudtuk hogy igazából neki is hiányzott a legjobb „haverja”. – Had beszéljék ki  a csajok milyen jó képűek vagyunk – tette hozzá kacsintva, mire a a barátnője kedvesen, majdnem fellökte.
Dave rám nézett, láttam rajta, hogy szívesen menne, meg nem is. Aztán megláttam mögötte Kate és Nina várakozó és kíváncsi pillantását, így nehezen de bólintottam. Egyébként ez az egész alig volt pár pillanat, ebből is látszódik, Dave mennyire ismer és ennek én csak örülök.
- Oké, mehetünk – bólintott.
- Jó, jó 10 perc múlva lent találkoztok – jelentette ki Kate. Mire felnevettünk, de végül is mindenki elindult a szobája felé. Vagyis én követtem Davet, jobban mondva maga után húzott, mondjuk azt nem nagyon értettem minek, de nem ellenkeztem hisz az utóbbi hetekben már nagyon hiányzott.
A szobában lehuppantam az ágyra és néztem ahogyan kotorászik  a szekrényében.
- Minek öltözöl át, nem randira mész – értetlenkedtem.
- Még az is lehet, hogy találkozok egy csinos lánnyal, akit majd lenyűgözhetek – mondta, és bár háttal állt  biztos voltam benne, hogy nevet.
- Értem, ebben az esetben én el is mehetek – keltem fel az ágyból,és elindultam az ajtó felé, jelezve hogy értem  a poént.
- Azt megtiltom – ellenkezett.
- Bezársz ide? – kérdeztem mosolyogva miközben ő az ajtó és közém vetődött.
- Legszívesebben bezárnálak, de azt sajna nem lehet, még megunnál. –hajtotta le  fejét mintha bánkódna. Kihasználva, hogy nem figyel közelebb léptem hozzá.
- Tudod nem akarlak megbántani – kezdtem mire felemelte a fejét – de el kell neked mondanom valamit – nagy nehezen eltüntettem  a mosolyt az arcomról és úgy folytattam – lehet, nem fog tetszeni. Dave –sóhajtottam – fagyis a pólód – mutattam a hatalmas foltra ami igazából csak most tűnt fel.
- Dilis vagy! – nevetett, majd magához húzott és megcsókolt. Éreztem, hogy elvörösödök és hogy új albérlőim, a lepkék, végleg beköltöztek a gyomromban. Olyan fergeteges táncot lejtettek le, szerintem megtarthatták a lakásavató bulit.
- Lassan menned kéne, mert Ted még megharagszik- mosolyodtam, bár már eddig is mosolyogtam, mindegy.
- Tud várni egy kicsit – nevetett, és megölelt. A fejemet a mellkasának támasztottam, beszívtam az illatát és azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Kb olyan 5 perc múlva nagy nehezen elengedett, és át cserélte a  pólóját, majd elindult az ajtó felé. Megvártam míg bezárt az ajtó, aztán szembe fordult velem.
- Ugye eljössz velem a holnaputáni szülinapi bulimra? – kérdezte.
- Mindenképpen – vágtam rá, talán kicsit túl gyorsan.  Dave elmosolyodott, nyomott egy puszit az arcomra és elindult  a lift felé, ám mielőtt belépett volna vissza fordult, amit nem nagyon tudtam mire vélni.
- Holnap reggel 8-ra legyél lent a halban. – mondta.
- Oké – bólintottam, mire ismételten megölelt.
- Olyan vagy mint egy plüss maci, legszívesebben egésznap ölelgetnélek –mondat miközben a hajamat birizgálta.
- Ha így folyatod maximum, egy vörös plüss homár leszek – jelentettem be, mire kitört belőle a nevetés. Mikor eltűnt a liftben még mindig rázkódott a válla.
A szobám ajtója előtt már ott szobrozott Nina és Kate.
- Hát ti? – kérdeztem megdöbbenve.
- Itt várunk vagy egy éve, mi tartott ennyi ideig? – kérdezte nevetve Kate.
-  Hagyad, inkább azt meséld el, mikor jöttetek össze? – kérlelt csillogó szemekkel Nina miközben sikeresen kinyitottam az ajtóm és mesélésben kezdett. Mindent elmondtam szóról szóra, még talán azt is ami nem volt valami érdekes, de imádtam átélni újra minden pillanatot. Kis idő múlva kopogtak az ajtómon.
- Igen – kiáltottam.
- Bejöhetek – kukucskált be Tom.
- Persze gyere csak – intettem neki, hogy üljön le nyugodtan. Persze ő is kíváncsi volt mi történt, így megint elmeséltem, most már picit rövidebben. Aztán elkezdtünk beszélgetni, mire észbe kaptam hajnali 3 óra volt, így kitessékeltem mindenkit aludni, hiper sebességel előkészítettem a holnapi ruhámat, hogy ne reggel kelljen, majd lefeküdtem aludni. Egy nagyon hosszú és eseményekkel teli nap után.

Reggel izgatottan ébredtem fel, elvégre ma lesz az első randim! Lehet, hogy furcsam de még sosem randiztam. Hamar feltettem egy minimális sminket, kifésültem a hajam és már repültem is le a lépcsőn, szó szerint annyira siettem, hogy szinte már szálltam.
- De friss valaki ma reggel – ölelt magához Dave.
- Tényleg, pedig csak 3 és fél órát aludtam – számoltam gyorsan utána. Erre felnevetett, majd elindultunk kifelé.
- Olyan rossz, hogy nem foghatom meg a kezed az paparadzók miatt – háborgott Dave, mire elmosolyodtam. Persze amint kiértünk a szálloda elé, megjelentek a rajongók. Mosolyogva fogadtam őket, bár legtöbben nem rám voltak kíváncsiak, hanem Davere. Ami érthető hisz már ilyenkor reggel korán is észveszejtően néz ki! Alig fél óra alatt végeztünk is, majd elindultunk.
- Hova megyünk- kérdeztem.
- Azt nem tudom, a lényeg hogy veled legyek – felelte nemes egyszerűséggel, mire ismét elpirultam.
Elmentünk sétálni ettünk egy fagyit, és rengeteget beszélgettünk, mint régebben és ez annyira, nagyon jó érzéssel töltött el. Délben aztán James írt egy smst, hogy menjünk vissza, mert lesz egypár interjú. Vajon honnan tudta, hogy vele vagyok? Miközben vissza fele sétáltunk, Dave autómatikusan megfogta a kezem, aztán mikor rájött, hogy ezzel akár árthat is nekem, ha lefotóznak és elkezdenek pletykálni. Bosszúsan elengedte a kezem és így folytattuk az utunkat.
Gyorsan beültem a sminkbe, mikor rezegni kezdett a zsebem. Kitörő lelkesedéssel ugrottam fel.
- Anya szia! –fettem fel  a telefont.
- Szia, kicsim minden rendben? – kérdezte, de meg sem várta a válaszom folytatta – Jaj ne haragudj mennem kell, este beszélünk, most mennem kell. Szeretünk szia. – és már le is tette  a telefont.
Csalódottan mentem vissza helyemre, és ez az érzés egészen estig kitartott.
- Gyere Mia segítünk készülődni – jött be Nina a szobámba.
- Mire? – értetlenkedtem.
- A szülinapunkra – mondta Kate.
- Ja – értettem meg végül. – Egy pillanat csak elő keresem az ajándékotokat – mosolyogtam és kitessékeltem Katet. – Nina segíts! Teljesen kiment a fejemből, hogy ajándékot kéne venni, vagyis már megettem nekik, de azt otthon hagytam és és most nem tudok mit adni. – kezdett rajtam eluralkodni a pánik.
- Nyugi, már egyszer említetted emlékszel? Tesék itt vannak, elhoztam neked. – vette elő a kis csomagokat.
- Tényleg, köszönöm Nina te vagy  a legjobb! –ugortam a nyakába.
- Mia, Dave beszéni szeretne veled – dörömbölt az ajtón Kate.
- Megyek – válaszoltam és boldogan ugráltam ki  a folyosóra, egyenesen Davenek ütköztem aki, óvatosan magához húzott és úgy tűnt többé nem enged el.