36.rész

 Sziasztok!
Bocsánat, hogy csak most hoztam a rész, remélem tetszeni fog!:)
Mivel hétfőn megkezdődik az iskola, mostantól minden hét végén lesznek fennt az új részek, azt még nem tudom szombaton vagy vasárnap:D
Mindenkinek kívánok jó tanévkezdést, magyarul éljétek túl, ne aludjatok el, ne késsetek(annyit:D) próbáljátok magatok jól érezni   stb..xD
Ui: beújítottam a Chatet!!! Használjátok bártan!!!:)

Kate és Dave egyből tudták, hogy ez bajt jelent és odapattantak mellém. A zene leállt, és mindenki kérdőn vagy épp aggódva figyelte az eseményeket. Dave átkarolta a derekam, amibe természetesen belepirultam, és segített felállni. Magamon éreztem Molly gyilkos tekintetét, ezért kicsit eltoltam magamtól a segítő kezeit, mire furcsán nézett rám, de még mielőtt megszólalhattam volna Molly hangja törte meg a  csendet:
- Folytatnunk kell a próbát, holnap forgatás! Majd azt a részt próbáljuk amiben nem szerepel ez a két ballábas! – jelentette gúnyosan, majd hozzá tette – Elég sok ilyen van szóval egy-kettő. – tapsolt egyet. – Dave gyere már, majd Tom lesz a mankója! – kiabált rá a hmm barátjára?!
Dave tekintete döbbent volt, de amint Tom ott termett mellettünk, hagytam, hogy ő segítsen így teljesen elszakadtam Davetől. Először megdöbbenve figyelte  a mozdulatot, majd kínosan elmosolyodott és visszament a többiekhez, mi pedig elindultunk az orvosi szoba felé.
 Csendesen sétáltunk a folyosón, nekem pedig egyre csak nőtt a bűntudatom.  A nővér megvizsgálta a bokám, szerencsére csak megrándult. Mivel korábban már volt vele baj, azt javasolta ma mindenképp pihentessem és jegeljem. Így hát nem mentem vissza a próbaterembe, hanem egyenesen a szobámba vettem illetve vettük az irányt. Tom nagyon kedves  volt, hozott nekem jeget, vagy hússzor megigazította  a párnám, letett egy pohár vizet az asztalomra.
- Kicsit lassabban, mert elszédülök. – szóltam rá nevetve, végre abba hagyta  a pörgést és leült az ágyam szélére. – Köszönök mindent, tényleg, de nem kéne vissza menned?
- Igazán nincs mit! – mosolygott. – Ne maradjak itt veled?- kérdezte kölyök kutya szemekkel.
- Én hálás vagyok a sok segítségért, de nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne. – mondtam kicsit makogva arra utalva, hogy én abszolút csak egy barátot látok benne és nem akarok semmi többet, de ha marad, könnyen félre értheti.
- Nyugi – nevetett fel- én hogy is mondjam – kereste a szavakat – szóval én meleg vagyok! – bökte ki végül és várta a reakcióm.
- Hát – kezdtem – ez megnyugtató – nevettem el magam én is – viszont tényleg vissza kellene menned.
- Igazad lehet, de ugye ez nem zavar vagy ilyesmi? – kérdezte és láttam rajta, hogy fél a választól.
- Nem, dehogy! – vágtam ré egyből mosolyogva.
- Hú akkor jó! – sóhajtott megkönnyebbülten. – Akkor én megyek, de ha van valamire szükséged hívj és itt vagyok.
- Rendben és még egyszer köszönöm! – hálálkodtam, mire csak intett és becsukta maga mögött az ajtót.
 Egyedül maradtam. Szugerálni kezdtem a bokám, hogy gyógyuljon és ne legyen semmi baja, remélem bejön.  Szörnyű lenne, ha emiatt el kellene halasztani a forgatást. Azt már nem! Egyszerűen ez nem történhet meg, számítanak rám! Felidéztem az esésem, újra és újra. Sajnos mindig ugyan az jött ki, Molly szándékosan jött nekem! És ez fájt nagyon fájt, jobban mint  a bokám, vagy az, hogy  eltoltam magamtól Davet. Nem értem, egyszerűen nem tudok rájönni mért, utál ennyire, pedig semmi rosszat nem tettem vele, vagy ellenne. Éreztem ahogy egy könnycsepp elhagyja  a szememet, majd szép lassan legördül az arcomon, majd ez megismétlődik megint, egyre sűrűbben. Már egy egész hadseregnyi könny tört utat magának. Nem tudom meddig ültem egyedül, némán zokogva a szobámban, azt vettem észre, hogy besötétedett.  Elmentem lezuhanyozni, mikor végeztem bele néztem a tükörbe megrémültem. Ez nem az a Mia akit ismerek, ez egy meggyötört könnyes szemű valaki akit még nem láttam az előtt, ez nem én vagyok! Határozottan letöröltem  a könnyeim, vissza mentem a szobába, egy újabb zacskó jeget tettem a lábamra, majd gondolkozni kezdetm
  Mi van akkor ha Dave Mollyval jár? Nekem nincs jogom kiborulni! Ezt most azonnal el kell felejetenem és el kell fogadnom. Hiába utál az a lány valamiért, Dave a barátom és támogatnom kell! Nincs értelme sajnáltatnom magam, hisz attól jobb lesz bármi is? Nem! Hát akkor erről ennyiet, holnap visszatér a régi Mia és minden újra jó lesz!
Ezzel az elhatározással aludtam el.
Reggel vidáman ébredtem. Félve léptem rá a lábamra, de szerencsére nem fájt! Ennek örömére kicsit még ugrándoztam is, majd megszólalt a hasam. Tegnap reggel ettem utoljára, eddig fel sem tűnt mennyire éhes vagyok. Szóval gyorsan felöltöztem és lementem reggelizni.
A lápcső aljában azonban megtorpantam. A terem másik végén Dave és  Molly csókoloztak. Nyeltem egy nagyot, majd vissza varázsoltam a mosolyt az arcomra és idultam tovább. Vagyis csak indultam volna, mert valaki a nevemet kiabáltam mögülem.
- Tom szia! – fordultam felé.
- Szia, hogy vagy? – kérdeztem aggódva.
- Semmi bajom, köszi. – mosolyogtam.
- Ennek örülök. – mondta őszintén. Elindultunk az ebédlő felé, csak egy pillanatra néztem Daveék irányába, de már szétrebbentek, mindegy. A hasam már elképesztő hangerővel korgott,  de mielőtt neki álltam volna az evésnek, mindenkit megnyugtattam, hogy jól vagyok. Délután 3-kor kezdődik az első jelent forgatása, előttem eligazítás, majd smink.
A délelőtt további részében Tommal beszélgettem és felhívtam anyuékat, Mandyéket és a csajokat is, utóbbi hívásba Kate is csatlakozott. Ha már Kate leült hozzánk, bevontuk őt is beszélgetésbe. Nagyon sokat nevettünk és storyztunk, észre sem vettük, hogy itt az ideje, hogy bemenjük ebédelni. Örültem, hogy Kate ismét mellettem van, teljem mértékben.
Ebéd után jött az eligazítás,és  néhány rövidebb instrukció, majd ünnepélyesen bejelentették, hogy a forgatás elkezdődik, mire nagy tapsvihar keletkezett.
 A sminkem hamar késsz lett, nem kaptam sok és erős sminket, de ez egyáltalán nem zavart, általában egyáltalán nem használok vagy csak nagyon alap, szájfény szempilla spirál és alapozó kombinációt használom. A fodráSz már kicsit tovább babrált a hajammal. Elő kotortam a zenelejátszóm, gondoltam, amíg elkészül, addig zenét hallgatok, szép terv volt.
- Jól figyelj! – állt meg előttem Molly és olyan tekintettel nézett a körülöttünk lévő emberekre, hogy mindenki (még  a fodrász is aki a hajamat csinálta!) elment.
- Nagyon ajánlom, hogy szállj le a pasimról! – kezdte és teljesen belemászott az arcomba.
- Nem igazán értem miről beszélsz? – néztem rám csodálkozva.
- Pontosan tudod, mit akarok mondani! Ne menj Dave közelébe, ne beszélj vele vagy nem állok jót magamért! – fenyegettet meg. Nyeltem egy nagyot és jobbnak láttam nem veszekedni vele, eléggé hogy is mondjam, kiszámíthatatlan. Szóval csak bólintottam, gondolom ez volt  a jó válasz, mert kiszállt az arcomból, felvette a mű mosolyt és ott hagyott. Mindenki visszajött és folytatta, amit abbahagyott, elkészült a hajam is.
- Rendben mindenki a helyére! – utasított a rendező – És FELVÉTEL!!!