4.rész

Attól eltekintve, hogy ez milyen puccos ebédlő ugyan olyan volt, mint egy átlagos ebédlő.
- Itt is megvannak a szokásos klikkek- avatott be Kate- Ott vannak a suli „menő srácai”- mutatott egy asztalhoz ahol Dave épp a legújabb napszemüvegével villogott. - Arra ülnek a ”cicababák” a mi kis Stacynkel az élen- majd fintorgott  egyet.- Aztán ott vannak a művész asztalok; rajzosok,versmondók stb..,arra-mutatott a sarokba- a ” nyomik” akik csak azért vannak itt, mert a szüleik azt akarták, de semmi tehetségük semmihez. Ott pedig a mi asztalunk van –mutatott egy asztalra ahol már két lány ült.
- Értem. És annak mi a neve?- kérdeztem mosolyogva
- Hmm.. a „suli legjobb arcai”- nevetett fel, majd végig mért- igen, igen azt hiszem te oda ülhetsz.
- Köszi-nevettem én is, majd elindultam utána az asztalunk felé.
- Helló csajok!- huppant le az egyik székre –Ő itt Mia az újosztálytársam, jó fej-nyugtázta, hogy ide ülhetek .- Mia ő itt Nancy- mutatott egy szőkés barna hajú lányra, aki épp bulvár lapot olvasott(?)
- Szia-nézett fel egy pillanatra, majd vissza is tért az újságához.
- Ő pedig Amanda – mutatta be a másik lányt is.
- Sziasztok-köszöntem, majd megrendeltem az ebédem (?)
- Miért olvasol olyanokról, akiket ismersz? - kérdeztem Nancytől pár perc múlva.
- Mert viccesnek találom ezt a sok sületlenséget - mondta majd elkezdte szürcsölni az üdítőjét.
- Te is jössz a délutáni színjátszó körre?- fordult felém Amanda.
- Én azt hittem kötelező, hisz benne van az órarendemben. - kicsit váratlanul ért a kérdés.
- Nem kötelező csak annak aki abba az osztályba jár-válaszolt Nancy majd egy újabb újságot vett elő.
- Értem. Ti is jöttök?
- Még szép,imádok a színpadon állni! Csak ne lenne ilyen bot lábam.- Jelentette ki Amanda.
- Valamit valamiért. Nincs, mégy ilyen énekesnő mint ő- szállt be  a beszélgetésbe Kate .- De most komolyan. Bármit el tud énekelni legyen az rap, hip-hop, líra, pop vagy akármi, és nem is akárhogy!
Amanda kicsit el is vörösödött a sok bók hallatán.
- Nancy, te jössz??
-  Hagyjad ilyenkor egy másik bolygón van, amíg nem végez a lapokkal. -válaszolt helyette Kate- és persze, hogy jön. Ő a táncos megfelelője Amandának.
- Ez így van fergetegesen táncol- tért vissza Amanda.
Az ebéd hátra levő részében már inkább csak hallgattam a beszélgetésüket.
A színjátszó kör a színházteremben volt. Valószínű soha nem találtam oda, még szerencse, hogy Kate a szárnyai alá vett.
  A „kis csoport” a zongora mellet telepedett . Mindenki beszélt mindenkivel, így nem csoda, hogy nem hallottuk amikor Mrs. Darcy bejött.
- Sziasztok!- köszönt és megvárta míg elcsendesedünk.
- Hallottam új diákunk van. Felállnál kérlek?- kutatott szemével, hogy megtalálja az új arcot.
Én nagy nehezen felálltam majd megszólaltam:
- Sziasztok! Mia vagyok.

- Engem Mrs. Darcyinak hívank –mutatkozott be-köszönöm kicsim, leülhetsz. Ma a koreográfiát fogjuk gyakorolni, mert ismerjük be nagyon nem megy.
Mindenki egyetértően bólogatott majd felálltunk a színpadra.
  Szerencsére senkit nem zavartam hátsó sorban. A tánc nem volt nehéz és nagyon élveztem. Így hamar eltelt ez a 2 óra.
------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor haza értem finom illatok csapták meg az orrom.
- Szia Mandy! Megjöttem- köszöntem a „dadámnak”. Mivel a szüleim folyton jótékonykodnak, szinte sosincsenek itthon. Így Mandy vigyáz rám már 2 éves korom óta. Olyan, mint egy nővér.
     8 éves voltam, amikor megszületett a kisfia, Kevin.  Az apja persze mint ahogy     lenni szokott lelécelt…
Ezért anyuék „beköltöztették” hisz, amúgy is folyton itt volt. Mandy csak úgy ment bele a dologba ha lehet a „házvezetőnő”. Ez annyit jelent, hogy mos, főz, takarít, meg hasonlók.
 Kevint úgy imádom mintha a saját öcsém lenne. És úgy is viselkedünk ,mint az igazi testvérek, annak minden velejárójával. Főleg most, hogy kamaszodik (8 éves) nagyon hiperaktív tud lenni, ami nem mindig olyan cuki. Így néha megesik, hogy veszekszünk, de hát van olyan testvérpár aki nem?

-  Szia Mia - épp a boltba indultam, mert kimaradt egy hozzávaló a spagettiből. Hozzak neked valamit?
- Gumicukrot!!- üvöltött Kevin a szobámból. Már meg sem lepődök, folyton a szobámban lóg.
- Nem kérek semmit, köszi-majd fogtam egy almát és felmentem a szobámba.

- Szia Kev miújság?- Kevin épp Candy-vel játszott.
-Ó megjöttél, nem is hallottam, milyen volt az új suli?
- Klassz! –vágtam rá- majd mesélek, de most elmegyek zuhanyozni. - Már indultam ki az ajtón amikor Kevin utánam szólt:
- Használhatom a laptopodat? Csak amig fürdessz légyszí- és nagyokat pislogott.
- Miért? Mi a baja a tiédnek?
- Baja nincs, csak háát izé. Nincs meg.
-  Hogy a csudába tudsz elhagyni egy laptopot?! Mindegy használd nyugodtan. - mondtam végül és elmentem a fürdőbe.
Mikor végeztem a fürdéssel, visszamentem a szobámba. Gondoltam megnézem hány óra van ezért elővettem a telefonomat, amin egy sms várt….

3.rész

  Segítségkérően körbenéztem, de most senki sem tudott segíteni. Még Kate sem. Utálok közönség előtt állni. Már kis koromban is rettegtem attól, hogy többen néznek 5 embernél. Persze a forgatás teljesen más volt. Ott nagyjából mindenkit ismertem, így nem voltam lámpalázas. Meg, hát, hozzá is szoktam ahhoz a környezethez. Hisz a szüleim jóvoltából szinte a stúdiók voltak a második otthonom. Anyu színésznő, apu producer és néha rendező is. Alig voltam otthon.
  Ez teljesen más! Ha élőben szerepelsz, a közönség azonnal reagál. Jót, s rosszat egyaránt.
Így hát nagy nehezen felkeltem. A tenyerem izzadt, a lábam remegett, mint a kocsonya és a gyomrom liftezett.
- Rendben, mit szeretnél énekelni? –kérdezte Susan kedvesen.
- Én…nem tudom?!- alig jöttek ki a szavak a számon.
- Énekelje Bayonce-től a Halot!–kiabált be Stacy fintorogva.
- Rendben, legyen. Megkeresné nekem valaki a számot?- pillantott körbe, majd felém fordult. –Ismered a dalt?
- Persze. –mondtam bizonytalanul.
- Menni fog a szöveg vagy gyorsan nyomtassak egyet? –kérdezte. Eddig észre sem vettem, hogy a sarokban van egy nyomtató. Gondolom, sokszor használják szövegek nyomtatására. Susan tanárnő meg sem várta a válaszom. Már nyomtatásba is kezdett. Ezek szerint rosszabbul mutatok, mint gondoltam.
- Megvan a dal! –kiáltott fel Julie.
- A nyomtató is mindjárt végez… És kész. Tessék. És ne izgulj, azt hallottam szép hangod van. –próbált nyugtatni. Nem sokat ért el vele, bár azon elgondolkoztam, hogy mikor hallott engem énekelni, vagy, hogy honnan tudja milyen a hangom. Már épp kezdtem szép elméleteket gyártani, mikor megszólalt a szám…
- „Remember those walls I built…” - kezdtem énekelni. Egyből elszállt minden idegességem. A terem elsötétült, lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam már az utolsó „Halo”-t énekeltem. Majd a zene elhalkult és véget ért.
Félve néztem körül. A teremben síri csend volt és döbbenten meredtek rám. Kivéve persze Stacy-t. Ő csak forgatta a szemét. Illetve Dave. Az ő szemét nem láttam, mert az új style-ja szerint mindig és mindenhol hatalmas napszemcsiben volt. (?)
Az osztály láttán az idegességem visszatért és kétszer annyira kínzott, mint először.
A, már kínossá vált csöndet a tanárnő törte meg.
- Csodálatos hangod van! –ámuldozott.
- K-köszönöm. –hebegve válaszoltam. Nem tudom, miért vagyok ilyen ideges.
- Jól van, ki szeretné folytatni?
Én visszabotorkáltam a helyemre. Mindenki mosolygott rám. Mike még egy pacsival is megjutalmazott.
- Majd én! –pattant fel Stacy és már azelőtt kiállt az osztály elé mielőtt én visszaérhettem volna. Persze ő nem izgult.
Stacy „Lady Gaga-You And I” című számát énekelte. Szép hangja van, átlagos, de szép. Aztán Kate Julieval énekelte „Nicki Minaj és Rihanna-Fly” számát. Julie rappelte Nicki részét, egész jó volt. Sőt, nagyon jó.
- Oké, most mi jövünk! –kiáltott fel mellettem Ted, olyan hirtelen, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Bár erre nem lett volna időm, mivel már most meg is szólalt az „LMFAO-Sexy and I know It”-ja.
Az előadás több volt, mint remek. A 2. másodperctől az EGÉSZ osztály röhögött, még Susan, Stacy és Dave is. Csak az ikrek maradtak a szerepüknél. Teljes átéléssel adták elő a számot. Mikor kivillant a smileys alsógatya, nem volt kérdés, hogy az órának lőttek, mert már senki nem tudott megszólalni. Mikor ezt az ikrek is felfogták folytatták a műsort, amíg ki nem csengettek. Az órának ugyan vége lett, de a hatás csak lassan múlt el. Mikor Ted megkérdezte; hogy tetszett, nehezen, de végül abbahagytam a nevetést.
- Nagyon klassz volt!
Úgy tűnt elégedett a válasszal; Bólintott és kiment a teremből.
Kifele menet még összepacsizott Mike-al is. Úgy látszik, szereti a pacsikat.
Kate odajött a padomhoz, ekkora már nagyjából lecsillapodtunk.
- Tudod, merre van a tesiterem? –kérdezte.
- Hát… Mr. Brain megmutatta, de nem esküdnék meg rá, hogy odatalálok!
- Gondoltam. Gyere elkísérlek. –és maga után húzott.
Mikor kiértünk a folyosóra Marshall üvöltése zengte be az egész sulit: „I’m Sexy And I Know It”. Ennyi kellett. Mindenki hangosan röhögni kezdett. Gondolom, gyorsan terjednek a hírek, így azon sem lepődnek meg, ha már fent lenne a YouTube-on.
  Az öltözőbe érve Stacy épp kiselőadást tartott valamiről. Valószínűleg rólam, mivel elhallgatott amint beléptem.
- Ne törődj vele- súgta ide Kate. – Itt senki sem veszi komolyan. A „sleppje” meg másik osztályba jár. Szóval ebédig ne aggódj.
- Köszi. Megnyugtató, hogy még van 2 órám.
- Tényleg ne aggódj. Nem kell komolyan venni. –bíztatott.
- Mia! Hogy állsz a matekkal? –kérdezte Ramona.
- Hát, szerintem egész jól. Miért?
- Mert előző matekon a Davison ikrek produkálták magukat. Ezzel még nem is lett volna semmi probléma, mert mi is, meg általában a tanárok is szeretik, ha előadják magukat. Az egyetlen elfuserált tanár a matektanár Mrs. Robinson. Mivel nem nagyon akarták abbahagyni a hülyülést, a tanárnak elege lett és bejelentette, hogy következő órán dogát írunk és kiviharzott a teremből. –fejtette ki Dina hosszasan.
- Ó, értem.
- Segíts Mia! Lécci! Tiszta hülye vagyok a matekhoz és itt –mutatott körbe Ramona- senki sem tud magyarázni. –nézett rám boci szemekkel.
- Megpróbálhatom.
- Köszönöm! –sikította és a nyakamba ugrott.
- És mi lesz a tesivel?
- Á, ne aggódj. Mr. Jones jó fej, biztos megengedi, hogy tanuljunk. –legyintett Dina.
- Hú, mondja az, akinek az anyjával randizik a tanár. –lökte oldalba Julie. Ezen mindenki jót nevetett. Illetve Stacy… Stacy felszívódott. Tényleg nem lehet valami jó kapcsolata a többiekkel.
- Tényleg jó fej Mr. Jones. –erősítette meg Kate is.
- Hahó, lányok. Bejöhetek? –kopogott Mr. Brain.
- Nyugodtan. –mondtuk kórusban.
- A fiúk úszni akarnak. Van kedvetek? Vagy…- nem tudta befejezni a mondatot, mert Ramona közbe szólt.
- Tanulhatunk matekra? Kérem szépen! –könyörgött.
- Rendben van! –már kifelé ment, mikor észrevett- Szia! Te vagy az új diák?
- Igen. Mia vagyok.
- Tudsz úszni?
- Persze. –helyeseltem.
- Akkor jó. –és kiment az ajtón.
- Lehet, hogy valami elkerülte a figyelmem, de nem emlékszem, hogy Mr. Brain mutatott volna medencét. –gondolkodtam hangosan.
- Azért, mert a tesiterem padlója nyitható és alatta van a medence. –szólt Stacy, aki az ajtóban állt és rám hozta a frászt.
- Mivan Stacy? Te is úszol? –kérdezte Dina.
- Inkább, minthogy veletek lógjak. –majd sarkon fordult. Még ki sem ért az öltözőből, de már kinevették a többiek.
A tesi óra egyenletek, függvények és hasonlók tanulmányozásával telt. Nem esett nehezemre a magyarázás, hisz mindig jó tanuló voltam.
  Mikor visszaértünk a terembe, már mindenki ott volt. Kicsit sokáig magyaráztam. Nem akarom bántani Ramonát, de tényleg nem nagyon ért a matekhoz. Épp leültem a helyemre, amikor Mrs. Robinson benyitott.
 - Mindenki lapot elő. –utasított köszönés nélkül.
- Tanárnő, van egy új diákunk. Nem halaszthatnánk el a dogaírást? –próbálkozott Marshall.
- Tényleg? Hogy hívnak kislányom?
- Mia vagyok.
- Nos, Mia tanultál matekot?
- Igen. –feleltem félve.
- Ez remek. Akkor meg tudod írni a dolgozatot. Szóval mindenki lapot elő. Egy… Kettő… - és tapsolt kettőt.
Nem volt más választásunk, engedelmeskedtünk. A dolgozat nem jelentett különösebb gondot, mivel én ezt már rég tanultam. Mégis egész órán írtam, olyan sok feladat volt.
  Kicsengetéskor a tanár összeszedte a lapokat és kiviharzott a teremből.
- Ó. Köszönöm Mia–és ismét a nyakamba ugrott Ramona- 3 feladat kivételével mindent tudtam.
- Örülök, hogy segíthettem. –és elindultam az ebédlő felé.

Már a facebook-on is.

Sziasztok!(=
Megcsináltam a facebook-os oldalt a bloghoz, mivel ide csak regisztrálva tudtok írni, gondoltam, hogy majd ott elmondjátok a véleményeteket.
Jah..és ott is értesítelek titeket, ha felkerülnek az újabb részek.:))
http://www.facebook.com/pages/Belive-Your-Heart-/387749414602003#

2. rész

-Jól van, látom megtaláltad az asztalod - mondta Mr. Brain. – Gyerekek! Folytassátok amit elkezdtetek. de ha kérhetem maradjon meg ez a csend, mert – fájdalmasan lepillantott egy nagy halom papírra, ami az asztalát borítja. –nekem még van egy kis dolgom.
- Rendben.
- Oké . Meglesz.  – jöttek a válaszok és mindenki újra vad gépelésbe kezdett.
Én éppen lehámoztam magamról a táskámat mikor Ted felém fordult:
- Te Vanda és Jason Star lánya vagy?
- Nem, de sokszor kérdezik. A szüleim nagyon szeretik őket és ezért lett ez a nevem – mondtam kedvesen mosolyogva.

Mielőtt még mindenki azt hinné: nem, nem vagyok hazudozó. Igazából soha nem hazudok. És most sem hazudtam csak egy kicsit elferdítettem a valóságot. Ugyanis a szüleimnek tényleg nem ez a valódi neve. Eredetileg Mrs. és Mr. Finkle volt. Hát jó, tényleg nem valami „sztáros”. Ezt Ők is így gondolták, így engem már Star-ként anyakönyveztek. Ennek a kis füllentésnek az oka pedig csak annyi, hogy nem szeretem ha úgy bánnak velem, mint két világsztár egyetlen pici gyermeke.
Így hát hamar kreáltam egy fedő sztorit és éltem nyugodtan az életemet. Szerintem ez egy fer döntés, mert így én nem leszek egy elkényeztetett sztárocska, anyuék meg örülnek, hogy ide járok.

- Segítsek? - Ted hangja zavarta meg a gondolatmenetemet. Kérdőn néztem rá, mikor leesett, hogy a laptopom bekötésére gondol. Ugyanis mivel itt szinte minden elektronikus, a laptopok egyfajta füzetekként is funkcionálnak. Ahhoz viszont, hogy tökéletesen működjön, az internet elérhető legyen, egy csomó iskolai adat vagy száz különböző zsinórt, csatlakozót, vezetéket kell bekötni. És akkor még nem is említettem a rengeteg jelszót ami az asztalomra volt téve.
Nehezen, de beismertem, hogy akár egy hónapig is küzdhetek vele, akkor sem fog sikerülni.
- Öö izé, Te kiigazodsz ezen?  - kérdeztem.
- Persze, gyerek játék az egész. - mondta nevetve, és már ott is állt a padomnál.
Én átadtam a helyem s néztem ahogy pillatok alatt kibogozza a csomót amit az imént kreáltam
- Mia idejönnél egy kicsit? – szólt az ofő, és az utolsó papírt is belerakta egy szép nagy mappába.
Miközben kifelé mentem sikeresen megbotlottam, de még időben visszanyertem az egyensúlyom, így nem estem el. Szerencsére mindenki épp lájkolt, posztolt, vagy rajongói levelekre válaszolt. Ted és Marshall (mert időközben ő is csatlakozott a tesójához) a számítógépemet bütykölték. Szóval állati nagy mázlim volt.
- Tessék, ebben van minden amit tudnod kell, az órarended, a diákok és tanárok listája, és minden egyéb fontos dolog – mondta az ofő és átnyújtotta a vaskos dossziét.
Még mondott volna valamit, de hirtelen elkezdett üvölteni a zene, amit legutoljára hallgattam a laptopomon.
És ez nem is lett volna olyan nagy baj, ha azokat a számokat hallgattam volna amiket szoktam. Ám amikor ezt a számot hallgattam kicsit feldúlt voltam. Ugyanis akkor közölték anyuék, hogy elutazunk a Nagyiékhoz egy hónapra, amivel semmi bajom nem lenne, mert tényleg imádom Őket, csak Ők épp szeptemberre tervezték az utazást. Ezért nem elég, hogy ebbe a suliba kellett jönnöm amit abszolút nem akartam, de mivel láttam ez Anyuéknak milyen fontos, belementem. Persze csakis és kizárólag azzal a feltétellel, hogy nem szerepelek nyilvánosan. Ráadásul a kutyám Candy össze pisilte a padlót.
Ezért történt meg az, hogy a Cerebral Bore -Manical Miscreation száma dübörgött max hangerővel a teremben.

- Öö, izé én…… - hebegtem .
- Te is kaptál e-mailt – szólt közbe Kate háborogva  - a múlt héten kaptam egy üzit egy linkkel, hogy nyissam meg, mert nagyon fontos. És amikor megynyitottam…tádá…..majdnem szívrohamot kaptam mikor megszólalt ez a ricsaj. – rázta fejét Kate.
Mindenki kérdően nézett rá, majd rám. Várták mit válaszolok.
- Igen, én is egy ilyen spam-et kaptam – mondtam végül. Szerencsére épp csengettek, szóval nem kellett tovább magyarázkodnom.
- Köszönöm, hogy kimentettél – mentem oda Kate-hez aki az imént mentett ki az előítéletek elől.
- Á, semmiség. – mondta mosolyogva.
- Kate megkérhetlek, hogy a héten vedd szárnyaid alá Miát? Nem szeretném ha eltévedne az iskolában – mondta az ofő.
- Persze szívesen körbe vezetem – válaszolt Kate.
- Rendben, köszönöm. – mondtan Mr.Braen, majd ki ment a teremből.
Én mégegyszer megköszöntem a segítséget, majd vissza mentem a helyemre ahol Ted várt.
- Marshall elhúzott, félt, hogy nagyon dühös leszel. Ugye nem vagy az? Véletlen volt, én tényleg nem akartam – mentegetőzött.
- Semmi baj, ki kellett volna törölnöm, amúgy is nagyon ritkák hallgatok ilyet – mondtam.
- Hú, megkönnyebülés  hogy nem haragszol. Utálok rosszban lenni bárkivel is. – mondta és hossza kifújta a levegőt – Egyébként sikerült bekötni a géped, már csak egy jelszót kell megadnod – mondta és rámutatott a monitoron egy kis téglalapra.
- Oké – bepötyögtem a jelszót – Meg van. Ennyi?
- Aha, készen van, most már tökéletesen működik. De ha lenne valami baj, akkor szólj nyugodtan. – mondta miközben, visszaült a helyére.
- Hű, Te tényleg zseni vagy – mondtam ámulva – Nekem kb. egy élet lett volna megcsinálni. Nagyon köszönöm. – hálálkodtam.
Majd azonnal megkerestem a számot, hogy letöröljem. Mikor ezzel végeztem, kikerestem az órarendet a dossziéból, hogy megnézzem milyen óra következik.
Ének lesz. Szeretek énekelni, csak otthon egyedül a szobámban. Nem közönség előtt. Vagy bárki előtt!
Úgyhogy remélem nem kell kiállnom.
Csengettek. Mindenki leült a helyére. És belépett a tanárnő. Fiatal volt, nemrég végezhetett az egyetemen és ráadásul csinos is. Ezért nem csoda, hogy minden fiú azonnal elhallgatott mikor belépett a terembe.
- Sziasztok, hallom új diák érkezett. Mia, ugye? – mondta mosolyogva – Én Susan vagyok.
- Tanárnő kezdhetem a mai éneklést? – esett ki a padból Stacy, hogy felhívja magára a figyelmet.
- Igazából arra gondoltam, mi lenne ha ma Mia kezdene. – mondta mosolyogva mire mindenki hátra fordult. És várakozó pillantásokkal bombáztak…..

Infók

Ezer bocsánat, de a 2. rész még várat magára egy napot. Viszont ígérem holnap az lesz az első dolgom suli után, hogy kiírom.

Köszönöm, hogy eddig több mint 300-szor nyitottátok meg a blogot *-* ez nagyon jó érzés(= remélem nem vesztetek a lelkesedésből és  holnap is visszanéztek:D

Mivel itt regisztrálni kell ahhoz, hogy lehessen kommentelni .  Arra gondoltam, hogy nyitok egy facebook oldalt vagy csak erre a címre: beliveyheart@gmail.com  Írhatnátok, nagyon megkösszönék bármi féle visszajelzést.

(Ha úgy gondoljátok, hogy a facebook oldal jó ötlet azt is írjátok meg mailen előre is hatalmas Köszönet:D)

Köszönöm*-*

Köszönöm szépen, hogy 1 nap alatt több mint 150-en néztétek meg a blogot. Ez hihetetlen *-*. 

Ezért holnap lesz második rész remélem sokan vissza néztek majd és tetszeni fog:D

UI: ha valami észre vételetek légyci írjatok komit/komikat:D
     Előre is köszönöm *-*


Hatalmaas Köszönet a legjobb barátnőmnek a rengetek segítségért!!!<3

Jóéjszakát mindenkinek(= !!

1.rész

  Amikor beléptem a terembe furcsa, pillantásokat kaptam az új osztálytársaimtól. Persze ez egy kicsit sem meglepő, hogy miért? Ez egyszerű. Ez az iskola egy magán suli. Csupa olyan gyerek számára, akik hírességek, celebek, vagy nagyon ritka esetben kő gazdag emberek gyerekei. Mivel én látszólag nem vagyok egy elkényeztetett csinibaba, és nem is szerepelek minden nap a tvben (vagy legalább 1 évben egyszer). És ráadásul októberben jöttem. Szóval egyáltalán nem meglepő az osztálytársaim által tanúsított viselkedés.

  Az első, amit észrevettem, az-az, hogy itt minden milyen óriási, de tényleg, a szó szoros értelmében. Hatalmas régi stílusú, de egyáltalán nem elavult épület, egy gyönyörű környéken. A kapuk is nagyon szépek, nagy vaskapuk, amolyan; „Helló, ez itt egy elit suli!” stílusúak. Belülről viszont kicsit sem hasonlít egy iskolához. Persze van hatalmas tornaterme, de kb. ez az egyetlen, ami olyan, mint egy átlagos suliban. Ugyanis az ebédlő inkább étteremre hasonlít, ahol pincérek járnak és étlap van. Hihetetlen mennyit szánnak a látszatra. Bár meg kell hagyni nagyon kellemes, hangulata van a halk jazzel (hiszen egy étterembe kell zene) és a finom ételek illatával. Aztán ott van a hatalmas színházterem. Gyönyörű ez tagadhatatlan. Már most tudom, hogy ez lesz a kedvenc helyem ebben a suliban.

  Szóval, amikor Mr. Brain (az osztályfőnököm) bevezetett az osztályba már egyáltalán nem lepett meg, hogy mindenkinek saját asztala van. Persze nem az-az átlagos sulis pad, hanem tényleg egy szép íróasztal, aminek tökéletes és elhagyhatatlan tartozéka a laptop. Ez a külön ülés nem is biztos, hogy olyan rossz ötlet, tekintettel arra, hogy nem vagyok valami nagy társasági ember. Ez leginkább annak tudható be, hogy ki nem állhatom az ilyen embereket, akik beképzeltek csak mert a szüleik miatt, olyan jó soruk van. Jó, nyilván vannak közöttük szép számmal, akik már most sztárok.

  Az én osztályomban pl. mindenki színész, énekes, vagy mindkettő egyszerre. Kivéve persze engem. Jó, hát ez nem teljesen igaz, mert 10 éves koromig 5 filmben és 1 sorozatban is játszottam, de ezt (szerintem óriási szerencsémre) senki nem tudja, csak az igazgató. Hisz a szüleim, a világhírű Mrs. Star és Mr. Star (ez nem vicc tényleg ez a vezetéknevük) eltökölték, hogy én bármi áron, de ebbe a suliba fogok járni. 

  Ahogy körbe pillantottam, egyből felismertem mindenkit. Ez nyílván a kis osztálylétszámnak is köszönhető. Összesen, azt hiszem, 12-en járunk ebbe az osztályba. Az első 3 padban a két iker Kate és Dave Hamilton, illetve Stacy Sunshine ült. Róluk annyit érdemes tudni, hogy már most világhírűek. Kate táncol és énekel, elsőre jó fejnek tűnik, de mivel sztár nem sok mindent nem várhatok el tőle. Dave ugyanezt csinálja, viszont őróla messziről süt, hogy mennyire beképzelt. Stacy tipikus szőke bombázó és azt hiszem ezzel mindent elmondtam. A második és harmadik sorban ül Julie Tinkle, Ramona Michael, Dina Angel, Mike King, Robert Huston (csak Rob) és Jake Billion. Ők mind egy sorozat szereplői, a címe „Higgy magadban”, azt hiszem. Úgy tudom a következő évadban helyet kapnak az ikrek és a csinibaba az első sorból. Leghátul csak ketten ülnek (nyílván a sarokban lévő legrosszabb hely az enyém) Ted és Marshall Davison, ők is ikrek. De hát ez már csak ilyen iskola, itt semmi sem átlagos. A Davison testvérek musicalekben játszanak, természetesen a Broadwayen.

  Mr. Brain kedves volt. Körbe vezetett az iskolában, így negyedórával becsengetés után értünk a terembe. Ahol ez egy cseppet sem zavart senkit sem. Mindenki netezett és csak akkor néztek fel amikor az ofő megszólalt:
- Ő itt az új osztálytársatok, legyetek vele kedvesek. – és ezzel mindent el is intézett. Mosolyogva felém biccentett, majd leült a helyére. Én vettem egy nagy levegőt mielőtt bemutatkoztam.
- Sziasztok! Amelia Star vagyok, de hívjatok csak nyugodtan Miának. – mondtam és figyelmen kívül hagyva mindenkit, elindultam a helyem felé.

Hello.! :)

Sziasztok!

Remélem tetszeni fog a kis történetem :D

A kommenteket szívesen fogadom(=