Segítségkérően körbenéztem, de most senki sem tudott segíteni. Még Kate sem. Utálok közönség előtt állni. Már kis koromban is rettegtem attól, hogy többen néznek 5 embernél. Persze a forgatás teljesen más volt. Ott nagyjából mindenkit ismertem, így nem voltam lámpalázas. Meg, hát, hozzá is szoktam ahhoz a környezethez. Hisz a szüleim jóvoltából szinte a stúdiók voltak a második otthonom. Anyu színésznő, apu producer és néha rendező is. Alig voltam otthon.
Ez teljesen más! Ha élőben szerepelsz, a közönség azonnal reagál. Jót, s rosszat egyaránt.
Így hát nagy nehezen felkeltem. A tenyerem izzadt, a lábam remegett, mint a kocsonya és a gyomrom liftezett.
- Rendben, mit szeretnél énekelni? –kérdezte Susan kedvesen.
- Én…nem tudom?!- alig jöttek ki a szavak a számon.
- Énekelje Bayonce-től a Halot!–kiabált be Stacy fintorogva.
- Rendben, legyen. Megkeresné nekem valaki a számot?- pillantott körbe, majd felém fordult. –Ismered a dalt?
- Persze. –mondtam bizonytalanul.
- Menni fog a szöveg vagy gyorsan nyomtassak egyet? –kérdezte. Eddig észre sem vettem, hogy a sarokban van egy nyomtató. Gondolom, sokszor használják szövegek nyomtatására. Susan tanárnő meg sem várta a válaszom. Már nyomtatásba is kezdett. Ezek szerint rosszabbul mutatok, mint gondoltam.
- Megvan a dal! –kiáltott fel Julie.
- A nyomtató is mindjárt végez… És kész. Tessék. És ne izgulj, azt hallottam szép hangod van. –próbált nyugtatni. Nem sokat ért el vele, bár azon elgondolkoztam, hogy mikor hallott engem énekelni, vagy, hogy honnan tudja milyen a hangom. Már épp kezdtem szép elméleteket gyártani, mikor megszólalt a szám…
- „Remember those walls I built…” - kezdtem énekelni. Egyből elszállt minden idegességem. A terem elsötétült, lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam már az utolsó „Halo”-t énekeltem. Majd a zene elhalkult és véget ért.
Félve néztem körül. A teremben síri csend volt és döbbenten meredtek rám. Kivéve persze Stacy-t. Ő csak forgatta a szemét. Illetve Dave. Az ő szemét nem láttam, mert az új style-ja szerint mindig és mindenhol hatalmas napszemcsiben volt. (?)
Az osztály láttán az idegességem visszatért és kétszer annyira kínzott, mint először.
A, már kínossá vált csöndet a tanárnő törte meg.
- Csodálatos hangod van! –ámuldozott.
- K-köszönöm. –hebegve válaszoltam. Nem tudom, miért vagyok ilyen ideges.
- Jól van, ki szeretné folytatni?
Én visszabotorkáltam a helyemre. Mindenki mosolygott rám. Mike még egy pacsival is megjutalmazott.
- Majd én! –pattant fel Stacy és már azelőtt kiállt az osztály elé mielőtt én visszaérhettem volna. Persze ő nem izgult.
Stacy „Lady Gaga-You And I” című számát énekelte. Szép hangja van, átlagos, de szép. Aztán Kate Julieval énekelte „Nicki Minaj és Rihanna-Fly” számát. Julie rappelte Nicki részét, egész jó volt. Sőt, nagyon jó.
- Oké, most mi jövünk! –kiáltott fel mellettem Ted, olyan hirtelen, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Bár erre nem lett volna időm, mivel már most meg is szólalt az „LMFAO-Sexy and I know It”-ja.
Az előadás több volt, mint remek. A 2. másodperctől az EGÉSZ osztály röhögött, még Susan, Stacy és Dave is. Csak az ikrek maradtak a szerepüknél. Teljes átéléssel adták elő a számot. Mikor kivillant a smileys alsógatya, nem volt kérdés, hogy az órának lőttek, mert már senki nem tudott megszólalni. Mikor ezt az ikrek is felfogták folytatták a műsort, amíg ki nem csengettek. Az órának ugyan vége lett, de a hatás csak lassan múlt el. Mikor Ted megkérdezte; hogy tetszett, nehezen, de végül abbahagytam a nevetést.
- Nagyon klassz volt!
Úgy tűnt elégedett a válasszal; Bólintott és kiment a teremből.
Kifele menet még összepacsizott Mike-al is. Úgy látszik, szereti a pacsikat.
Kate odajött a padomhoz, ekkora már nagyjából lecsillapodtunk.
- Tudod, merre van a tesiterem? –kérdezte.
- Hát… Mr. Brain megmutatta, de nem esküdnék meg rá, hogy odatalálok!
- Gondoltam. Gyere elkísérlek. –és maga után húzott.
Mikor kiértünk a folyosóra Marshall üvöltése zengte be az egész sulit: „I’m Sexy And I Know It”. Ennyi kellett. Mindenki hangosan röhögni kezdett. Gondolom, gyorsan terjednek a hírek, így azon sem lepődnek meg, ha már fent lenne a YouTube-on.
Az öltözőbe érve Stacy épp kiselőadást tartott valamiről. Valószínűleg rólam, mivel elhallgatott amint beléptem.
- Ne törődj vele- súgta ide Kate. – Itt senki sem veszi komolyan. A „sleppje” meg másik osztályba jár. Szóval ebédig ne aggódj.
- Köszi. Megnyugtató, hogy még van 2 órám.
- Tényleg ne aggódj. Nem kell komolyan venni. –bíztatott.
- Mia! Hogy állsz a matekkal? –kérdezte Ramona.
- Hát, szerintem egész jól. Miért?
- Mert előző matekon a Davison ikrek produkálták magukat. Ezzel még nem is lett volna semmi probléma, mert mi is, meg általában a tanárok is szeretik, ha előadják magukat. Az egyetlen elfuserált tanár a matektanár Mrs. Robinson. Mivel nem nagyon akarták abbahagyni a hülyülést, a tanárnak elege lett és bejelentette, hogy következő órán dogát írunk és kiviharzott a teremből. –fejtette ki Dina hosszasan.
- Ó, értem.
- Segíts Mia! Lécci! Tiszta hülye vagyok a matekhoz és itt –mutatott körbe Ramona- senki sem tud magyarázni. –nézett rám boci szemekkel.
- Megpróbálhatom.
- Köszönöm! –sikította és a nyakamba ugrott.
- És mi lesz a tesivel?
- Á, ne aggódj. Mr. Jones jó fej, biztos megengedi, hogy tanuljunk. –legyintett Dina.
- Hú, mondja az, akinek az anyjával randizik a tanár. –lökte oldalba Julie. Ezen mindenki jót nevetett. Illetve Stacy… Stacy felszívódott. Tényleg nem lehet valami jó kapcsolata a többiekkel.
- Tényleg jó fej Mr. Jones. –erősítette meg Kate is.
- Hahó, lányok. Bejöhetek? –kopogott Mr. Brain.
- Nyugodtan. –mondtuk kórusban.
- A fiúk úszni akarnak. Van kedvetek? Vagy…- nem tudta befejezni a mondatot, mert Ramona közbe szólt.
- Tanulhatunk matekra? Kérem szépen! –könyörgött.
- Rendben van! –már kifelé ment, mikor észrevett- Szia! Te vagy az új diák?
- Igen. Mia vagyok.
- Tudsz úszni?
- Persze. –helyeseltem.
- Akkor jó. –és kiment az ajtón.
- Lehet, hogy valami elkerülte a figyelmem, de nem emlékszem, hogy Mr. Brain mutatott volna medencét. –gondolkodtam hangosan.
- Azért, mert a tesiterem padlója nyitható és alatta van a medence. –szólt Stacy, aki az ajtóban állt és rám hozta a frászt.
- Mivan Stacy? Te is úszol? –kérdezte Dina.
- Inkább, minthogy veletek lógjak. –majd sarkon fordult. Még ki sem ért az öltözőből, de már kinevették a többiek.
A tesi óra egyenletek, függvények és hasonlók tanulmányozásával telt. Nem esett nehezemre a magyarázás, hisz mindig jó tanuló voltam.
Mikor visszaértünk a terembe, már mindenki ott volt. Kicsit sokáig magyaráztam. Nem akarom bántani Ramonát, de tényleg nem nagyon ért a matekhoz. Épp leültem a helyemre, amikor Mrs. Robinson benyitott.
- Mindenki lapot elő. –utasított köszönés nélkül.
- Tanárnő, van egy új diákunk. Nem halaszthatnánk el a dogaírást? –próbálkozott Marshall.
- Tényleg? Hogy hívnak kislányom?
- Mia vagyok.
- Nos, Mia tanultál matekot?
- Igen. –feleltem félve.
- Ez remek. Akkor meg tudod írni a dolgozatot. Szóval mindenki lapot elő. Egy… Kettő… - és tapsolt kettőt.
Nem volt más választásunk, engedelmeskedtünk. A dolgozat nem jelentett különösebb gondot, mivel én ezt már rég tanultam. Mégis egész órán írtam, olyan sok feladat volt.
Kicsengetéskor a tanár összeszedte a lapokat és kiviharzott a teremből.
- Ó. Köszönöm Mia–és ismét a nyakamba ugrott Ramona- 3 feladat kivételével mindent tudtam.
- Örülök, hogy segíthettem. –és elindultam az ebédlő felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése